DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Immáron harmadszor szólalok fel az alkotmány vitájában. A mai napon újra azzal szeretném kezdeni, amivel tegnap este befejeztem a mondandómat, hogy alkotmányozunk, vagy ahogy önök fogalmaznak, alaptörvényt alkotunk. Úgy gondolom, hogy ez a vitában a képviselők részéről is némi emelkedettséget igényel.
(10.30)
Némi emelkedettséget és nyilván azzal a méltósággal közelítést ehhez a kérdéshez, amit nemcsak az ország jelene, hanem ennek a társadalomnak a távlatos jövője is igényel. Ehhez számomra hozzátartozik az is, ami az önök hiányérzetét, úgy látom, pillanatról pillanatra megjeleníti valamennyi felszólásban, hogy ki van itt, és ki nincs itt. Nagyon nem szeretném azt, ha ez jelentené azt is, ami az alkotmányozás vagy az alaptörvény-alkotás mögötti társadalmi támogatottság elbizonytalanodását jelzi. Szeretném még egyszer elmondani, hogy önök előtt két alkotmány fekszik. Két alkotmány: egy, amit a kormányzópárti többség bemutatott és az asztalra tett, illetőleg egy általunk, a szociális Unió által készített alkotmány, ami reményeink szerint és az általam elmondandók alapján segíti azt, hogy valóban egy nemzet alkotmánya szülessen. És amennyiben a folytonos hiányérzet megjelenítése történik az önök részéről, az sajnos a társadalom előtt azt is fogja jelenteni folyamatosan, ami a társadalmi támogatottság elbizonytalanodását jelzi.
Képviselőtársaim! Én is kezdhetném azzal, ami a kormányzópárti alkotmányt jelenti, hogy szólok például arról, amiről a XXI. cikk (3) bekezdése szól, hogy nem rendelkezik választójoggal az, akit belátási képességének korlátozottsága miatt bíróság a választójogból kizárt. Szólhatnék arról, hogy egyébként ez mennyire helytelen, mert ez azt is jelenti, hogy akinek a belátási képessége kizárásáról dönt a bíróság, annak viszont van választójoga. Azt gondolom tehát, hogy az ilyen korrekciókat szükséges megtenni. Van ilyen számtalan. De én most nem ezekről fogok beszélni, mert úgy gondolom, hogy egy általános vitában szükséges egy kicsit nagyobb ívet, nagyobb távlatosságot adni annak, amit a társadalom elvár tőlünk. Tudunk-e nekik távlatosan biztonságot nyújtani? Tudunk-e még közösségként egyáltalán az elkövetkező évtizedekben létezni? Együtt vagyunk-e valóban, a társadalom és a nemzet? Utalnék itt Navracsics miniszter úr tegnap elmondott beszédére is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam benyújtott alkotmánytervezet, ahogy ezt elmondtam tegnap az expozémban is, abból indul ki, ami egyrészről főleg a jövő nemzedékek biztonságát jelenti, hogy egy olyan gazdasági berendezkedést valósítsunk meg, ami alapvetően egyrészről jeleníti meg a szociális biztonságot, azt, ami számunkra a szociális megfontolásokat jelenti. Ugyanakkor ott van mindvégig mellette az is, ami az erőforráskorlátokat és a környezeti korlátokat jelenti. Ezért fogalmaztuk azt meg, hogy számunkra távlatosan egy ökoszociális piacgazdaság kialakítása az, ami ezt a kiszolgáltatottságot, kitettséget csökkentené a társadalom számára. Ez egy kicsit összefüggésben van azzal is, amit miniszter úr az előzőekben elmondott, és amikre még magam is ki fogok térni.
Az általam előterjesztett alkotmány preambulumát követően van egy fejezet, ami a köztársaságról szól. Alapvetően ez a fejezet az, ami azokat az úgymond garanciális elemeket fogalmazza meg, amelyekben egyébként az állampolgári jogok mögé az állam mindvégig odateszi azokat az elemeket, amelyekkel az állampolgári jogok teljesülését az állam úgymond szavatolja, illetőleg biztosítja. Ebből néhány olyan kérdést szeretnék kiemelni, ami szerintem a társadalom széles rétegeit is érinti, mondhatom azt, hogy valamennyiünket. Ebből alapvetően főleg azokat a jogokat jeleníteném meg, mint a szociális jogok, ezen belül is a szociális biztonsághoz való jog, a munkához való jog, a lakhatáshoz való jog, vagy ahogy mi még fogalmazunk, és erre majd szintén kitérnék egy mondat erejéig, a lakhatás biztonságának biztosítása.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen belül a szociális biztonság megteremtését azért is tartjuk fontosnak, mert ez sokszor elhangzott köztünk, ezen Ház falai között is, hogy szükséges ebben a közösségben megtalálnunk azt a minimumot, ameddig mi mint közösség felelősséggel tartozunk egymásért, egymás biztonságáért. És ezzel kimondjuk ebben az alkotmánytervezetben, hogy az emberi lét alapvető feltételeit az államnak igenis garantálnia kell, nyilván a társadalombiztosításon, szociális juttatásokon keresztül azzal, hogy ehhez szükséges intézményeket működtet. Külön szólunk az egészségkárosodottak, fogyatékkal élők helyzetéről, ápolásuk, képzésük, beilleszkedésük elősegítéséről, nyilván, ami az állam céljai között kell hogy szerepeljen, ugyanakkor az idősek zavartalan életviteléről is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök tervezetében van egy olyan kitétel, ami alapvetően azt fogalmazza meg, hogy az emberek elsősorban önmagukért felelősek. Meg kell mondjam önöknek, ezt el is fogadnám. Amit én vitatok, az ennek az elsődlegessége, mert ha ezt alapvetően elsődlegesen fogalmazzuk meg, az az állam felelősségáthárítását is jelenti. Ezt a kérdéskört én megfordítanám.
Tisztelt Képviselőtársaim! A másik kérdéskör, amit szeretnék ebben a csokorban kiemelni, a munkához való jog érvényesülésének kérdése. Ahogy látjuk a terveket, programokat, azt hiszem, ebben a Házban nincs közöttünk egy olyan képviselő, aki megkérdőjelezné azt, hogy ne lenne szükség arra, hogy minél több munkahelyet létesítsünk, illetőleg a meglévő munkahelyeket megtartsuk. Szerintem, ha ebben van egy konszenzus közöttünk, akkor szükséges az is, hogy mi magunk kimondjuk azt, hogy valóban, az államnak törekednie kell arra, hogy elérjük a teljes foglalkoztatottságot, törekednünk kell arra, hogy munkahelyeket hozzunk létre. Ezt alkotmányosan is el kellene ismernünk az állam céljai és feladatai között, és azt, hogy ezeket a munkahelyeket megtartsuk. Nyilván számunkra ehhez hozzátartozik az is, amit szintén megfogalmaztunk ebben az alkotmányban, hogy az államnak van egy feladata arra is, hogy a közösségi tulajdonú szervezetek, illetőleg szociális munkahelyek, közmunkarendszer létesítésével szükséges, hogy az állam ezeket a lépéseket elősegítse.
És azért kimondtunk még valamit ebben az alkotmányban, amiben szeretném az önök egyetértését: mégpedig azt, hogy valós indok nélkül ne lehessen ebben a köztársaságban senkinek felmondani. Ehhez hozzátettünk még valamit, ami a sztrájkjog biztosítását is jelenti. Kérem képviselőtársaimat, hogy fontolják meg.
Ugyanezen fejezeten belül van egy kérdéskör, ami egyrészről az egészséghez való jog biztosítását, illetőleg érvényesülésének biztosítását jelenti. Ebben mi kimondjuk azt is, hogy szolgáltatások szakmai követelményeinek meghatározása, intézmények működtetése, népegészségügyi célok meghatározása, megvalósítása az állam feladata az egészséghez való jog biztosításának garanciális elemei között. És szeretnék arról is szólni, amiről miniszter úr szólt, ez az egészséges környezethez való jog biztosítását jelenti. Ezen belül, tisztelt képviselőtársaim, mi megemlítettük azt is, hogy ez az épített és a természeti környezet, de ezen belül is a növény- és állatvilág megőrzését is jelenti, hiszen mögé kell tennünk azokat a garanciális elemeket, amelyek a jogok érvényesülését elősegítik.
Nem szeretnék külön kitérni a művelődéshez való jog érvényesülésének kérdéskörére, ebből csak két olyan elemet emelnék ki, ami, azt hiszem, a tankötelezettség ideje alatti tandíjmentes oktatást, illetőleg a gyermekek jogait jelenti. Arra kérem önöket, hogy amik ebben az első fejezetben vannak, fontolják meg képviselőtársaim. Én magam ezzel szerettem volna hozzájárulni ahhoz, hogy ez az alaptörvény, vagy nevezzük alkotmánynak, valóban mindannyiunk alkotmánya legyen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Van egy következő fejezet, amit említettem önöknek, ami az állampolgári jogokról és kötelezettségekről szól. Szeretnék egy dolgot nyilvánvalóan rögzíteni. Mégpedig azt, és ezt sokan el is várják tőlünk, sokan kerestek meg ezzel levélben is, hogy remélik, hogy a kötelezettségek teljesítését nem tekintjük a jogok gyakorlásának feltételeként.
(10.40)
Ezt világossá kell tennünk, hogy ez a kettő egyáltalán nincs ilyen összefüggésben, ezt itt is - úgy gondolom - rögzítenünk kell. E keretek között nyilvánvalóan azokat a kérdéseket szeretném kiemelni, amelyeket mi hangsúlyosnak tartunk. Az expozémban beszéltem arról, ami a “magyar származású személy nem utasítható ki Magyarországról” kérdéskör rögzítését jelenti, hiszen erre vonatkozóan, hogyha a hatályos alkotmányt tekintjük, egészen más, hiszen ott magyar állampolgárról beszélünk. Mi ezt azért vetettük fel, mert alapvetően azok a folyamatok, ami az elmúlt egy esztendő, illetőleg 10-11 hónap jogalkotásait is jelenti, ezzel ezek kerülhetnének összhangba.
Ugyanakkor ebben megfogalmaztuk a sajtó szabadsága sokszínűségének a védelmét is, és kitérnék arra, ami a nemzeti és etnikai közösségek - hangsúlyozom még egyszer, mi nem kisebbségekről, közösségekről beszélünk - védelmét és parlamenti képviseletét is jelenti. Azt hiszem, ezzel a kérdéssel és ennek a megnyugtató rendezésével egy régi kötelezettségünknek teszünk eleget. A szabad vállalkozás jogának kimondása, azt gondolom, mindannyiunk részéről elvárás, és ugyanakkor a képviselőtársaimnak, akik a szavazati joggal kapcsolatos kérdést említették, ajánlom figyelmébe ezzel kapcsolatosan az általam benyújtott alkotmánytervezet vonatkozó passzusait, amire egyébként az expozémban is utaltam.
Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Ami a kötelezettségek teljesítését és a kötelezettségek kérdéskörét jelenti, abban még azt is mondhatom, hogy a felfogásaink között túl nagy eltérés és különbségek nincsenek. Egyetlen olyan szakasz van, amit szeretnék a figyelmükbe ajánlani a kötelezettségek teljesítése körében, mégpedig azt, ami az élet minden formájának tiszteletét, a természeti erőforrások fenntartható használatát, a nem anyagi értékek megőrzését, illetőleg az egészség megőrzését jelenti. Hiszen ha mi egy közösségként létezünk, és elvárjuk azt, ami az egészséghez való jogot, az egészség kötelezettségét, illetve az egészséges környezethez való jogot jelenti, nyilván ebben meg kell azt is fogalmaznunk, ami viszont az egyéni felelősségünk, és ezt fontosabbnak, sokkal fontosabbnak tartom, mint ami egyébként az önök részéről a szociális jogok területén megfogalmazódott mint elsődleges felelősség. Kérem, ezeket fontolják meg.
Képviselőtársaim, a III. fejezetbe egy olyan kérdéskört emeltünk, ami az önök alkotmányában is szerepel, és ami valóban újdonság a ma hatályos alkotmányunkkal szemben is, és amit egyébként a társadalom valamennyi tagja az elmúlt 20 év figyelembevételével is elvár tőlünk. Nálunk ez azt a címet viseli, hogy “Közpénzek és közjavak”. Hangsúlyozom, és ahogy az expozémban elmondtam, mi egy másfajta megoldást kínálunk. De ebből azt emelném ki, aminek a rögzítése szerintem egy alkotmányban nagyon fontos lenne: ezen a területen az átláthatóság, az ellenőrizhetőség, a felelős gazdálkodás követelményének a megfogalmazása. Szeretném egyre felhívni a figyelmüket: ez a felelősség megállapíthatóságának a kérdése. Szerintem fontos lenne ezt az alkotmányban rögzítenünk, még azokkal az elvárásokkal is, amit önök az államadósság maximalizálásával, mi egyébként a hitelfelvétel garanciáinak és kontrolljának a beépítésével tartottuk fontosnak.
Képviselőtársaim, vitáink során sokszor merült fel a köztársasági elnök státusának a kérdése, én ebből összesen három dolgot emelnék ki. A mi tervezetünkben alapvetően a köztársasági elnök választását a nép által történő választásként rögzítettük, tehát közvetlen választással. Ugyanakkor azt gondolom, hogy szükséges korrekciót tenni abban a tekintetben, ami az önök tervezetében ugyan ez 5 napos határidő, de a visszaküldés jogának a lehetőségét kizáró rögzítést jelenti.
Még egy dolgot: a tervezetünkben van egy rész, ami alapvetően átfordítja az eddigi rendszert, hogy a köztársasági elnök jelöl bizonyos állami posztokra, funkciókra jelölteket, és a parlament ezt követően választ. Ezt ajánlom figyelmükbe: mi egy fordított megoldást alkalmazunk, amiben viszont a parlament választással jelöl, és a köztársasági elnök kinevez. Nyilván ez egy más rendszert és más megfontolást jelentene.
Tisztelt Képviselőtársaim! Bár a miniszter úr tegnap utalt rá, de ajánlom figyelmükbe azt, ami az ombudsmani rendszer új közelítését jelenti. Az alkotmánytervezetben, amit T/2628. számon az önök asztalára tettem, ez úgy szerepel, mint az alkotmányos jogok biztosa. Mi az alkotmányok jogok biztosa fejezetében három olyan biztost nevesítettünk is, mint amilyen az állampolgári jogok, illetőleg a nemzeti és etnikai közösségek biztosa, továbbá elengedhetetlennek tartom, ha folyamatosan a jövő nemzedékekről, a következő generációk életfeltételeiről beszélünk, hogy a jövő nemzedékek biztosát megtartsuk. Ezt a hármat nevesítettük azzal, hogy lehetőség nyílik arra, ha vannak olyan fontos kérdések, amelyekben az alkotmányos jogok alapján szükségesnek tartjuk, hogy akár vizsgálattal, akár a garanciális elemek betartásának a folyamatos figyelemmel kísérésével felruházzunk, akkor erre még mód és lehetőség nyíljon.
A képviselőtársaim figyelmét szeretném még egy fejezetre felhívni - remélem, polgármester képviselőtársaim füleinek zene lesz -, ez pedig az önkormányzati rendszer átalakításának a kérdése. Hiszen azt hiszem, hogyha az elmúlt 20 évünket áttekintjük, akkor talán ebben van a parlamentnek, a törvényalkotásnak a legnagyobb mulasztása. Hozzátenném, hogy mindannyian tudjuk, az elmúlt 20 évben soha nem tudtunk olyan helyzetet teremteni - kormányzatoktól függetlenül -, amikor ennek a kérdésnek a megnyugtató rendezésére sor kerülhetett volna, és cipelünk magunkkal olyan ma is, funkciókban is rejlő problémákat, amelyeknek kimondva-kimondatlanul magunkban is érezzük a jelentőségét, viszont koherens megoldást nem nagyon tudtunk erre tenni. Mi ennek az irányaira tettünk az alkotmánytervezetünkben is javaslatot. Nagyon örülök, hogy önök részéről az a kérdéskör is, ami például a polgármesterség és a képviselőség összeférhetetlenségének a kimondását jelenti, felkarolásra került.
Ugyanakkor mi a régió és a járás rögzítésével az 1053/2003. uniós elvárásnak is eleget téve fogalmaztuk meg azt a szerkezetet, amit mi ideálisnak tartanánk, beleértve azt is, hogy 3 ezer lélekszám felett tennénk önállóvá egy önkormányzatot, és alatta nyilván a városokhoz kapcsolódva lenne lehetőség arra hogy azt a rendszert kialakítsuk, amelyre az önök javaslata is megfogalmazza az irányokat. Ugyanakkor felhívnám a figyelmüket arra, ami a mi tervezetünkben úgy szerepel, hogy a városi polgármestereket ugyan helyben választják, de tudjuk, hogy a munkáltatói jogokkal mindig problémák voltak a polgármesterek és a jegyzők esetében is; sokkal biztonságosabb lenne, hogyha például a jegyzők esetében a kormányhivatal látná el a munkáltatói jogokat, illetve a polgármestereket a választás után a köztársasági elnök nevezné ki. Van erre példa Európában, például Hollandiában.
Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy elemet behoztunk ebbe, és ajánlom önöknek megfontolásra. Ez pedig a képviselő-testületi elnök funkciójának - és ez nem funkciók létrehozását jelenti - megalkotása, nyilván ezzel is segítve annak az egyensúlyi rendszernek a kialakítását, amiben ma a problémákat érzékeljük.
Képviselőtársaim, néhány szót szólnék még a bíróságokról. Felhívom a figyelmüket arra, hogy a közigazgatási bíróság létrehozását rögzítettük ugyancsak a tervezetünkben. Ugyanakkor az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot megtartanánk, azzal, hogy a bírói kinevezést 35 éves életkorhoz kötnénk.
Végül engedjenek meg néhány szót arról, ami bár nálunk az utolsó fejezetben szerepel, de ez nem a sorrendiséget vagy a fontosságbéli különbséget jelzi, ez a nemzeti jelképek és szimbólumok kérdéskörét jelenti.
(10.50)
Mint ahogy azt az expozémban is elmondtam, javasoljuk azt, hogy a Himnusz egyben váljon a nemzet szimbólumává is, azzal együtt, hogy jelképeink között a piros-fehér-zöld zászlót, a trikolórt a nemzet zászlajának és a piros-fehér-zöld zászlónkat, benne a címerrel pedig az ország vagy a köztársaság zászlajának tekintsük, és ezt rögzítsük. Ezzel, úgy gondolom, egy olyan javaslatot fogalmazott meg a Szociális Unió, amelyet független képviselőként magam előterjesztettem, amivel szeretnék hozzájárulni ahhoz az értékközösséghez, amit úgy hívunk, hogy magyar társadalom vagy magyar nemzet. Nem szóltam arról a kérdésről, hiszen Salamon képviselőtársam felszólalásában is a kétkamarás parlamentre, illetőleg amit mi úgy fogalmaztunk, a nemzetgyűlésre utalt, amelynek nyilván egy képviselőháza és egy felsőháza biztosítaná azt, hogy abból a gyűlöletstruktúrából, amelybe az elmúlt 20 esztendőben az ország került, valamelyest a konfliktusos demokráciából a konszenzuális demokrácia irányába indultunk.
Én hiányolom azt az önök tervezetéből is, ami egyébként az érdekképviseletekkel, kamarákkal történő, tehát a párbeszéd fórumának a megjelenítését jelenti, hiszen azt gondolom, ennek a rögzítése, ha az önök számára a két kamara nem elfogadható, akkor szükséges lenne. Bár még egyszer, egy utolsó kísérletként azért felhívom a figyelmüket, és megköszönöm Salamon képviselő úrnak azt a kiállást, amit ez ügyben személy szerint is tett, s azért azt látom, hogy a társadalmi párbeszédben a politológusok, elemzők részéről is azért ez egyfajta kívánalomként megjelenik. Erre ajánlottuk mi önöknek azt a rendszert, amelyben korporatív rendszerrel egy 90 fős és az indokolásunkban részletesen is megjelölt részvétellel biztosíthatnánk azt, hogy ez a párbeszéd, illetőleg a két kamara és a felsőház megjelenítésével egy új típusú együttműködést biztosítson. Véleményem szerint ez egyébként nem lassítaná a törvényhozást. Véleményem szerint egyébként az önök által mindvégig ellenérvként elmondott Költségvetési Tanács nem tudja betölteni azt a szerepet, amelyet egyébként ez a felsőház be tudna tölteni.
Én nagyon sajnálom, ha önök elmulasztják azt a pillanatot, amit az önök számára a történelem lehetőségként kínál arra, hogy valóban minőségi változást is elérjenek akkor, amikor alaptörvényt alkotnak, hiszen a társadalom azt várja, hogy valóban egy távlatos, mindenki számára elfogadható, és hozzáteszem, talán mindenkit egy picit érzelmileg is átjáró olyan alaptörvény szülessen, amely számukra a biztonság érzetét, a kapaszkodókat jelenti távlatosan.
Én ahhoz szerettem volna hozzájárulni, nemcsak a mai, hanem önmagában az alkotmány beterjesztésével, mint alternatíva megjelenítésével is, hogy valóban elérjük azt a célt, hogy mindannyiunknak a nemzet alkotmányává váljon. Ezt teszem még akkor is, ha engem bizonyos sajtóorgánumok őfelsége ellenzékeként aposztrofálnak. A képviselői lelkiismeretem és a kötelességem azt diktálja, hogy ide az asztalra tegyem azt, amit az általam képviseltek és a társadalom egy része elvár.
Én a vitában nagyon örültem volna, ha sokkal több reflexió érkezik arra is, ami ennek az alternatívának a benyújtását jelenti. Ezt nyilván nem várom a médiától, mert szükségtelen, de azért azt gondolom, egy képviselői indítvány, még ha egy független képviselő indítványa is, megérdemel annyit, hogy az legalább ugyanazon az értéken történjen. Csak egyre hívom fel a figyelmüket: pár év múlva majd nehogy sajnálják ezt az elveszített pillanatot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
