NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Megújuló ország egy megújuló világban - így foglalhatjuk össze alaptörvényünk tervezetének lényegét. Látszólag egy alaptörvény nem vagy csak keveset foglalkozik a külvilággal, tisztelt képviselőtársaim, eredményes azonban ez a vita csak akkor lehet, ha végső soron minden mondat, sőt minden szó hátterében ott a kérdés, hogyan lehetünk sikeres ország, sikeres nemzet, felelősségteljes ország, felelősségteljes nemzet, és ezért megbecsült ország és megbecsült nemzet a világban.
Örömmel tölt el, hogy alaptörvényünk tervezetének megfogalmazói ezt a kérdést újra és újra feltették magukban, újra és újra ugyanarra a következtetésre jutottak: a XXI. század világa átláthatatlan vadon annak, aki iránytű nélkül indul el benne, de szép erdőként tárul ki az előtt, aki iránytűvel lép bele. Az iránytű pedig micsoda? Egy szilárd értékrend. Ragaszkodás értékeinkhez, Magyarország szolidaritása minden emberrel, minden polgárával, a nemzet minden tagjával, a múlt és jövő nemzedékeivel. Ez a szemlélet vonul végig az alaptörvény tervezetén.
Külkapcsolatainkhoz a hatályos alkotmány eddig nem rendelt világos célt. Kimondta, hogy együttműködünk a világ összes nemzetével, de azt nem, hogy miért. Mi várható tőlünk az együttműködésben? Mit akarunk másokkal együttműködve elérni? Eddig ez esetleges volt, négyévente változott, sőt néha sűrűbben is, mint ahogy az is, hogy a mindenkinek felajánlott partnerségen belül kire kacsintunk szebben és kire tartózkodóbban.
(11.40)
Az esetlegesség most megszűnik. Alkotmányban rögzített céljai lesznek külkapcsolatainknak. Az előterjesztés főként a békét, a biztonságot, az emberiség fenntartható fejlődését jelöli meg. Az európai alapjogi charta alaptörvénybe emelése pedig hangos demonstráció az európai integráció mellett. De még nyitott a lista. Érdemes foglalkoznunk vele, hogy nem kell-e ennél tovább menni, többet mondani a nemzetközi kapcsolatainkat jellemző értékeinkről, céljainkról; például kinyilvánítani az erőszak és az agresszió elutasítását. De a lényeg már megvan. Kiszámítható és felelős ország leszünk, kiszámítható a nemzetközi partnereink számára, és ami ennél fontosabb, kiszámítható saját állampolgáraink számára, és tegyük hozzá, kiszámítható a határainkon kívül élő magyarság számra és a határainkon kívül élő magyarság ügyében.
A most még hatályos alkotmányszöveg egyik nagy áttörése volt ’90-ben a rendszerváltozás idején, hogy megjelent benne Magyarország felelősségérzete a határon túli magyarok sorsáért, de bármekkora volt is az áttörés, az országhatárokon kívül élő magyarok számára mégis kiszámíthatatlan, megbízhatatlan ország maradtunk. Az egyik kormány ezt értette az alkotmányi hely szövege alatt, a másik azt, és ez külső partnereinkben is bizalmatlanságot keltett, hiszen pontos értelmezés híján csak feltételezéseink lehettek, hogy mi fér bele a felelősségérzés fogalmába.
Az új alaptörvény tervezete ezt a hiányt is pótolja. Pontosan meghatározza, hogy mit értünk a határon túli magyarokért való kötelezettségvállalás, azaz felelősségviselés alatt, elősegítjük fennmaradásukat, támogatjuk identitásőrző törekvéseiket, előmozdítjuk az anyaországgal való együttműködésüket; mindezt nemzeti elkötelezettségünk és az általános, egyéni és kollektív emberi jogok talaján.
Keserű emlék sokunknak a Kárpát-medencében az a 2003-as egyik utolsó MÁÉRT-ülés, amikor is a szocialista-SZDSZ-es kormány lenyomta a külhoni magyarok torkán a státustörvény megcsonkítását, az egységes magyar nemzetre utalás törlését. Ha valami az elmúlt nyolc esztendő során, akkor ez szimbolikus bűncselekmény volt a javából. De ennek kapcsán egy kérdést tisztázni kell, amiben fontos, hogy az alaptörvény szövege ne legyen félrevezető. A végre jól kifejtett egységes magyar nemzet iránti felelősségvállalás indítéka nem egy elvont eszme, nem a magyar nemzet egységének eszméje, mert a magyar nemzet egysége nem eszme, hanem nagyon is konkrétan létező valóság; nem vízió, amit el kell érni, hanem örökség, amelyet meg kell őrizni. Ezt egyértelművé kell tenni a szövegben meggyőződésem szerint.
Végül, tisztelt Ház, fontosnak érzem, hogy leendő alaptörvényünkben ez a kérdéskör teljesen elválik a magyarországi nemzetiségek kérdéskörétől. Mindig aggodalommal tölt el, ha valaki a hazai nemzetiségeket ágyútölteléknek tekinti a határon túli magyarok jogaiért vívott harcban. Az országban élő nemzetiségi közösségek az ország kulturális öröksége kincseinek, nemzetiségi kultúrájuknak, nyelvüknek az őrei. Ez önmagában vett érték. Ha Magyarországot 91 évvel ezelőtt nem osztották volna fel, akkor is érték lenne, ezért nagyon fontos az az egyeztetési folyamat, amelyben a nemzetiségek képviselői átalakíthatják, amit a tervezet róluk mond. Így például úgy gondolom, nem dolgunk, hogy nemzetpolitikailag is kockázatos módon a magyar nemzet részének nyilvánítsuk őket, de fontos, hogy hangsúlyosan kinyilvánítsuk, hogy államalkotó tényezőként egyenrangú szereplői a magyar államéletnek, tisztelt Ház, mert közös kincsünk Magyarország, és az új alaptörvény célja leverni a port erről a kincsről.
Az új alaptörvény célja, hogy jobb legyen Magyarországon élni, mint eddig, jobb legyen Magyarországhoz kötődni, mint eddig, jobb legyen Magyarországhoz kötődni, mint eddig, jobb legyen magyarnak lenni, mint eddig. Ez a szándék, és ezt a szándékot kell a lehető legvilágosabb alaptörvényszöveggé tennünk.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
