SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az alaptörvény általános vitájánál azzal a gondolattal szeretnék hozzájárulni ehhez a vitához, hogy meggyőződésünk, hogy ez az alaptörvény egyrészt a magyar múltban gyökerezik, értelemszerűen választ kíván adni a jelen kihívásaira, és sok tekintetben a jövőbe vetett hitünket próbálja hirdetni.
Ez a kontinuitás lényegében abból fakad, hogy egy olyan alaptörvényt szeretnénk itt, azt gondolom, mindannyian, akik ebben a vitában részt veszünk, elfogadni, amely a fenntarthatóság, a magyar nemzet fenntarthatóságának a kérdéseit rendezi. Ez az alaptörvény-tervezet értelemszerűen illeszkedik abba a több száz vagy ezeréves történeti alkotmányba, aminek, bízunk benne, ez az alaptörvény is része, sarokpontja lesz. Bízunk abban, hogy ez az alaptörvény olyan elveket fektet le, amelyek akár több száz év múlva is a magyar nemzet meghatározó kérdéseire adnak választ.
De van egy nagyon fontos része ennek az alkotmánynak, amely e fenntarthatóság tekintetében a jelen problémáira próbál utalni, és ez nagyban meghatározza a jövőt is. Ezek az alaptörvény-tervezet azon részei, amelyek a gyermekvállalás kérdését segítik, támogatják. Sok vita volt, sok kétség van az alaptörvényünk egyes pontjai tekintetében. Ez azt jelenti, hogy foglalkozik ezzel az alaptörvény több ponton is. Ennek a legvitatottabb része a XXI. cikkely, amely az új magyar alaptörvényben kimondja azt lényegében, hogy a választójogot “sarkalatos törvény kiskorúaknak is biztosíthatja. A kiskorú szavazati jogát - sarkalatos törvény által meghatározott módon - anyja vagy más törvényes képviselője gyakorolja úgy, hogy saját szavazatán felül legfeljebb egy szavazatot adhat le.” Ez az az ominózus rész, ami sok vitát megért, és valószínűleg még az általános és a részletes vita során is boncolás tárgyát fogja képezni.
Én azt gondolom egyébként, hogy ez a szöveg így mindenképpen módosításra szorul, akár pró, akár kontra, hiszen egyértelmű az, hogy az (1) bekezdésben leírt, választó és választható joga tekintetében csak a választás joga értelmezhető a kiskorúak tekintetében, a választhatóság joga nem. Tehát ezt mindenképpen korrigálni kell. De egyébként az is kérdés, hogy ha a végleges alaptörvényünk elég bátor lesz ahhoz, hogy elismerje a kiskorúak szavazati jogát, akkor e tekintetben mindenképpen korlátozó ezt egy szavazatra levetíteni.
De ne ragadjunk le ennél az egy pontnál, hiszen az alaptörvény előremutató módon más helyen is foglalkozik egyébként a gyermekvállalás támogatásának és társadalmi fontosságának kérdésével. Így megtaláljuk az erre vonatkozó utalásokat a K. cikk (1) és (2) bekezdésében is, ahol az alaptörvény nevesíti a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját, illetve a (2) bekezdésében teljesen egyértelműen úgy fogalmaz: “Magyarország támogatja a gyermekvállalást.”
Az alaptörvény azonban nemcsak elvi alapon foglalkozik pozitív módon a gyermekvállalással és az ebből következő népesedési kérdésekkel, hanem más társadalmi alrendszerek tekintetében is. Az alaptörvény Szabadság és felelősség fejezet XXVIII. cikkelye kimondja: “Minden ember, valamint törvény alapján létrehozott jogalany teherbíró képességének megfelelően hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez. A közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulás mértékét a gyermeket nevelők esetében a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell megállapítani.”
Ez a néhány sor önmagában is forradalminak nevezhető, ugyanis alkotmányos szinten, még ha áttételesen és indirekt módon is, állást foglal abban a régóta húzódó vitában, hogy lehet-e, és ha lehet, akkor kell-e akár adópolitikai eszközökkel a gyermekvállalást segíteni és támogatni.
Viszont hadd mondjam el, hogy van az alaptörvény XVIII. cikke, amely a nyugellátással kapcsolatban fogalmaz meg elveket. Innen viszont szerintem hiányzik az a rész, amelyik a gyermekvállalás elismerését jelentené. Ezt arra alapozom, hogy a legtöbb mostani kutatás egyébként alátámasztja, hogy közvetett, de jól kimutatható összefüggés van a nyugat-európai országok gyermekvállalása és a teljes körű nyugellátás rendszere között, márpedig abból az alaptézisből kiindulva, hogy az elmúlt évszázadokban az öregkori ellátást természetes módon a felnevelt gyermekek biztosították. És egyébként azokban az országokban, ahol ma sincs általános nyugdíjrendszer, többek között azért magas a gyermekszám, mert időskorban az embereket a saját gyermekeik, unokáik látják el, gondozzák, tőlük várhatják a megélhetést időskorban az adott személyek, az adott szülők. Abban a tekintetben tehát, hogy az általános nyugellátási rendszert próbáljuk a gyermekvállalással összekötni, ahhoz az kell, hogy megpróbáljuk a nyugellátási rendszerben valamilyen módon preferálni a felnövekvő, felnevelt gyermekek számát, mert ez biztosíthatja azt az alapgondolatot egyébként, hogy ilyen összefüggések tekintetében hosszú távon is fenntartható legyen egy társadalom.
Tehát összességében - nagyon pozitív és nagyon helyes módon - jó néhány helyen foglalkozik az alkotmány- vagy az alaptörvény-tervezetünk a népesedéspolitika nagyon aktuális kérdésével. Valószínűleg nem az alaptörvény vitája az, ahol részletesen kellene azokat a demográfiai tendenciákat elemezni, amelyek rákényszerítenek, rávezetnek egy adott társadalmat arra, hogy a lehető legtöbb eszközzel próbálja ezt segíteni. De azért az mindenképpen figyelemre méltó, hogy ma már nagyjából túl vagyunk azokon a vitákon, ezt Európa-szinten értem, amely viták azok voltak az elmúlt időszakban, hogy egyáltalán a gyermekvállalás kérdésével mennyire foglalkozhat a politikum, vagy ez mennyire kizárólag személyes ügy. Ma már tudjuk, és én is azért merek ebben a tekintetben hozzászólni, mert ez nem pusztán magánügy, hiszen egy társadalom fenntarthatóságának az alapját képezi a felnövekvő generáció. És ha ezzel egy törvényhozó, egy döntéshozó nem szembesül, akkor a jövő terelése tekintetében valószínűleg nagy hibát követ el.
Sok számadat van arról egyébként, hogy ha az a demográfiai folyamat, ami Magyarországon megvan, nem fordul meg, akkor mennyire válik fenntarthatóvá vagy inkább fenntarthatatlanná egyébként a nyugdíjrendszer, az egészségbiztosítás és a többi olyan társadalmi alrendszer, amelynek fontosságát egyébként az alaptörvény más pontjain hangsúlyozza.
Természetesen annak a kérdésnek az eldöntésén, hogy rövid és hosszú távon itt milyen eszközökkel élhetünk, természetesen egy jó adópolitika, egy jó társadalombiztosítási politika sokat segíthet. Azonban annyit még engedjenek meg, hogy elmondjak itt, hogy ha ma európai szinten próbáljuk a mi alaptörvényünket és az abban erre vonatkozó részeket elhelyezni, azt kell látni, hogy nem egységesen jelentkezik ma már az a demográfiai válság, amiben Magyarország szenved. Öt-tíz éve, most már azt lehet mondani: hosszú távon bizonyítást nyert, hogy jó néhány ország a fejlett nyugat-európai országok közül képes olyan szinten támogatni, olyan szinten segíteni a gyermekvállalást, hogy ez lényegében nem probléma. Nem probléma ma már Angliában, Franciaországban, meg a skandináv országokban. Ugyanakkor probléma a hasonló fejlettséggel bíró Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, és sorolhatnám. Ez pontosan arra irányítja rá a figyelmet, hogy amikor egyesével végigvesszük, hogy az alaptörvényünkben mely pontokon próbálunk segíteni a családoknak, próbálunk segíteni a nőknek abban, hogy a gyermekvállalásukat segítsük, akkor jól kell látni, hogy két út van ma Európában. Az egyik út valóban egy általános társadalompolitikai, általános népesedéspolitikai koncepció felvállalása, amely jelen szinten akár az alkotmányban is megjelenhet, ami biztosíthatja egy adott ország számára, még Európában is azt, hogy megfelelő számú gyermek szülessen; vagy pedig nem szembesül ezekkel a problémákkal, és hiába a gazdasági fejlődés, hiába a gazdagság, az ország hosszú távon fenntarthatatlan pályára kerül.
(14.20)
Meggyőződésem az, hogy az új alaptörvény egyébként meghatározó módon fogja segíteni a gyermekvállalást Magyarországon, és ennek tükrében biztatni tudom és kérni képviselőtársaimat, hogy a fenntartható magyar gazdaság, a fenntartható magyar társadalom szempontjából támogasson minden olyan alaptörvényi módosítást, amely a gyermekek vállalását, a magyar családok gyarapítását segíti.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
