SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Magyarország Alaptörvénye - mondhatnánk, hogy végre, hiszen ennek a nemzetnek valóban szüksége van a '49-es sztálinista alkotmány helyett egy másik alkotmányra. Azt is mondhatnánk, hogy egy új alkotmányra, de ez nem igaz, hiszen a régi, történelmünk során bizonyítottan jól működő alkotmányra lenne szüksége a nemzetnek. A Szent Korona-tanra épülő jogfolytonosság visszaállítására van szükség, és nem egy ilyen pártalaptörvényre, ami előttünk fekszik.
Ezzel az alaptörvénnyel a Fidesz-KDNP-kormánykoalíció ismét egy óriási történelmi lehetőséget szalaszt el. Azt is mondhatjuk, hogy újból elszalasztja a rendszerváltás lehetőségét, hiszen lehetnének bátrak, és elkészíthetnénk egy olyan alkotmányt is, amely valóban a nemzet alkotmánya lehetne, hosszú évszázadokra. Ehhez csak több szerénységre, alázatra, a társadalom széles rétegeinek a meghallgatására lett volna szükség; konszenzusra, és nemcsak az ellenzékkel, hanem a magyar nemzettel is.
Sok mindenről kellene beszélni az előttünk fekvő alaptörvénnyel kapcsolatban, de az idő rövidsége miatt csak néhány pontot tudok érinteni. Kezdjük rögtön a sporttal! Sok elemzést nem fog igényelni a sporttal kapcsolatos rész, hiszen az alaptörvényben egy fél mondatot szántak a sportra, ha jóindulatú akarok lenni, és a fél mondatot körülvevő szövegkörnyezetet is figyelembe veszem, akkor négy sort. Ez azért meglepő, mert a kormány folyamatosan azt kommunikálja, hogy a sportra mint stratégiai ágazatra tekint. Ha valóban így lenne, akkor valami hasonlót kellett volna olvasnom: Magyarország alapvető állami feladatnak tekinti a nemzet tagjainak testkultúra-fejlesztését, a sportolás pozitív hatásainak elméleti és gyakorlati tudatosítását, elősegíti a társadalmi ismertségét és elismertségét, a sportolás útján mérhető és az ebből származó pozitív hatások fokozását. Azért valljuk be, ezek a mondatok jobban kifejeznék a sport fontosságát, mint a jelenlegi fél sor.
Észrevehetnénk már, hogy az állam és a nemzet számára a legkifizetődőbb befektetés a sport. A sporttal életerős és egészséges nemzedékeket nevelhetünk fel, és ez egy nemzet megmaradásának az egyik legfőbb záloga. Ráadásul az állam is jól jár, hiszen egy egészségesebb nemzet állampolgárai lényegesen kevesebb egészségügyi kiadást jelentenek az államnak.
A következő rész, amivel foglalkozni szeretnék, a “Szabadság és felelősség” címnél található. Nagy Kálmán az előbb érintette felszólalásában, és úgy néz ki, másképp látjuk a dolgokat. A XV. cikk (4) bekezdése a következőket tartalmazza: a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.
Vajon mit jelenthet ez? Csak nem azt, hogy önök is látják a nyugdíjrendszer óriási veszélyeit? Csak nem azt jelenti, hogy az önök hónapok óta tartó kommunikációjával ellentétben a nyugdíj-átalakítások, amelyeket önök véghezvittek, nem a nyugdíjrendszer megszilárdítását szolgálták, hanem csak azonnali pénzszerzést jelentettek, aminek a felhasználása elég homályosnak tűnik? Tehát ez a bekezdés azt a célt szolgálja, hogy ha a nyugdíjrendszer összeomlik, akkor önök a nagykorú gyermekeket kötelezhessék a nyugdíjas szüleik eltartására? Tehát amikor a magyar családok nagy része folyamatos napi harcot folytat a túlélésért, a fennmaradásért, akkor önök még egy pluszterhet is a nyakukba tennének? A szüleiket is nekik kellene eltartaniuk?
Ráadásul ezt nem lehet direktívában előírni. Ez erkölcsi kérdés. Mindannyian, akik megfelelő nevelésben részesültünk, kötelességünknek érezzük, hogy ha lehetőségünk van rá, akkor segítsük a szüleinket, ez természetes morális, erkölcsi kötelességünk. De megkérdezem, mi van azokkal a nagykorú felnőttekkel, akik sajnos nem normális családban nőttek fel; aki, mondjuk, bár ismeri a szüleit, de állami gondozásban nőtt fel, vagy aki esetleg családon belüli erőszak áldozata volt. Nekik is kötelességük gondoskodni a róluk lemondó vagy ellenük erőszakos cselekményt elkövető, de most rászoruló szüleikről? Ráadásul aggályos a “rászoruló” meghatározás is. Kit nevezünk rászorulónak? Még egyszer mondom, ez erkölcsi kérdés, normálisan gondolkodó ember ugyanúgy, mint a gyermekeinek, a szüleinek is a lehető legtöbbet próbálja nyújtani, ennek csak a lehetőségek szabhatnak határt egy embernél.
Mennyivel egyszerűbb és igazságosabb megoldás lenne, ha önök figyelembe vették volna a Jobbik többször önök elé tárt javaslatát a szülői életjáradék intézményéről? Hiszen ez a javaslat valóban megteremtené azt a lehetőséget, hogy a nagykorú kereső emberek számukra plusz tehertételt nem jelentő módon segíthessék, támogathassák szüleiket. Mit is javasoltunk a szülői életjáradék bevezetésével? Azt, hogy azoknak a szülőknek, akik becsülettel felneveltek gyermekeket, és ezek a gyermekek a társadalom hasznos tagjaivá váltak, dolgoznak, és az ő munkájuk eredményeképpen működhet az ország, tehát ezeknek a szülőknek lehetőségük legyen bizonyos nyugdíj-kiegészítést kapniuk, és ezt a nyugdíj-kiegészítést a saját dolgozó gyermekeik biztosíthatják számukra úgy, hogy az adójuk egy bizonyos százalékát nem az államnak, hanem közvetlenül a szüleiknek utalják.
Ez azért igazságos, és azért jelent valódi segítséget, mert nem ró pluszterhet a gyermekekre, hiszen az egyébként is kötelezően befizetett adójának egy részét utalhatná a szüleinek, egyben teljesítve az erkölcsi kötelességét is, mert ő a saját munkája révén támogatja a szüleit, és a szülők is - az anyagi segítségen kívül - ezzel erkölcsi megbecsülést is kapnának a társadalomtól, az államtól, mert becsületes, dolgozó embereket neveltek a gyermekeikből.
Végül talán ez a legfontosabb, amiről beszélni szeretnék, a “Nemzeti hitvallás” című részben található, ahol önök úgy fogalmaznak, hogy - idézem - tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetetett embertelen bűnök elévülését. Tehát a lényege: tagadjuk a bűnök elévülését - mondják önök. Ennek a mondatnak csak akkor lenne igazán értelme, ha a törvényalkotással is alá lenne támasztva. Mert az elszámoltatás és a nemzet ellen vétő bűnösök megbüntetése csak törvényekkel alátámasztva válik lehetővé.
Vajon önök partnerek lesznek ilyen törvények megalkotásában? Nem hiszem, hiszen az elmúlt 9 hónapban sem támogatták a Jobbik ezen törekvéseit. Több törvénymódosítást nyújtottunk be az elszámoltatás és a felelősségre vonás érdekében. Önök valamennyit leszavazták. Javasoltuk, hogy zárjuk ki a volt kommunista vezetőket a közéletből, ne irányíthassák a magyar politikát, a magyar gazdaságot, 21 évvel az úgynevezett rendszerváltás után. Önök leszavazták. Ugyanígy ki akartuk zárni ezeket a kártevőket a sporttársadalom vezetéséből. Önök leszavazták. Azon javaslatunkat, amely megteremtené a jogi hátterét annak, hogy a volt kommunista vezetők ne kaphassanak több százezer forintos sztárnyugdíjakat, önök hónapok óta nem engedik a tisztelt Ház elé.
(12.20)
A köztünk élő és ma is jól élő Biszku Béla az ügyészség szerint nem vonható felelősségre a hatályos törvények szerint.
Önök tettek-e valamit az elmúlt 9 hónapban, vagy partnerek voltak bármilyen törekvésben, hogy megteremtsük a jogi hátterét annak, hogy a kommunista diktatúra belügyminiszterét, aki az ’56-os megtorlások egyik irányítója volt, felelősségre lehessen vonni? Nem, tisztelt hölgyeim és uraim, nem tettek semmit ebben az ügyben! Azt írják az alaptörvényben, hogy a mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki, és az 1956 utáni diktatúra bűnei elévülhetetlenek, és mégis az ’56-os hősöket meggyilkoló, megkínzó, a családok tízezreit tönkre tevő kommunista bűnösök büntetlenül élnek közöttünk. Mit élnek?! Gyarapodnak, gazdagodnak, kajánul nevetnek az áldozatok képébe, és önök a kétharmaduk birtokában ezt tétlenül nézik.
Nem szép mondatokat kell leírni, hanem cselekedni kell. A tettei minősítik az embert és nem a szavai. Ezért most ismét benyújtunk egy módosítást, amely így szól: a (6) bekezdés rendelkezéseitől eltérően nem viselhet közhivatalt, nem lehet társadalmi szervezet vezető tisztségviselője, állami, illetve önkormányzati többségi vagy résztulajdonban álló gazdasági társaság vezető tisztségviselője vagy ezen gazdasági társaság ellenőrző szervének tagja az, aki az 1949. augusztus 20-át követő és az 1990. május 2-át megelőző időszakban állami vezető, az egykori állampárt vezető tisztségviselője vagy bármely erőszakszervezet vezető beosztású tisztje, illetve szigorúan titkos, szt. állományú tisztje volt.
A szabad magyar nemzet jogos igénye, hogy a szocialista elnyomó hatalmat megtestesítő egykori funkcionáriusok, hálózati személyek ne vehessenek részt a mai demokratikus közélet alakításában, különösen az állami döntések meghozatalában, ne viselhessenek közhivatalt, illetve ne gyakorolhassanak befolyást állami vagy önkormányzati vállalatokban viselt tisztségeiken keresztül a nemzetgazdaság folyamataira. Az alaptörvény-szabályozás jogpolitikai indoka az, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország demokratikus hagyományaihoz igazodóan szükséges a szocialista korszak személyzeti politikájával történő elvi szakításról a lehető legmagasabb jogalkotási szinten rendelkezni, másrészt ebben az esetben az alkotmány rögzítene egységes és kötelező keretszabályokat minden olyan alacsonyabb szintű jogszabály számára, amely nemegyszer szerteágazó módon rendezi a módosítás által érintett vezetők jogállásának egyes kérdéseit.
Tehát tessék, tisztelt hölgyeim és uraim, a Jobbik Magyarországért Mozgalom ismét megteremtette, legalább ebben a kérdésben önöknek a lehetőséget a cselekvésre. Önökön múlik, hogy cselekszenek, vagy továbbra is csak beszélnek.
Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
