Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Még egyszer ki kell fejeznem az irányú örömömet, hogy a kormányzó pártokon kívül csak a nemzeti ellenzék foglal helyet a teremben, egész más így levegőt kapva és a múlt árnyaitól annyira nem kísértve beszélni erről az amúgy nagyon fontos kérdéskörről, amely szerencsére most már Alaptörvény név alatt fut, és nem estek abba a hibába, hogy abba az illúzióba kergessék magukat, hogy itt alkotmányozásról beszélünk, hiszen Magyarországnak van egy alkotmánya, azt felülírni, ahelyett másikat kitalálni nem lehet.
Én ma azzal az indíttatással jöttem be ide, a papíromon is ez szerepel, hogy a fogyasztóvédelmi, munkajogi vetületekről kívánok beszélni a leírt előterjesztéssel kapcsolatban. Ugyanakkor nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy az előttünk fekvő papirosokon nem találom a Szent Korona-tan teljes mértékű átültetését, a történelmi jogfolytonosság helyreállítását, nem találom a kommunista funkcionáriusok lényegi kizárását, nem találom a földvédelmet, tehát azokat az eszközöket nem találom, amelyek alapján Magyarország újra teret nyerhetne Közép-Európában. A miniszterelnökükkel folytatott találkozónk során is, amit a miniszterelnök úr kiemelt, a legfontosabb mondat talán az volt, hogy a magyarság maradjon a domináns nép a Kárpát-medencében. Nem véletlen, hogy ez a mondat a mi szánkból, a jobbikosok szájából hangzott el. Csak és kizárólag ehhez tartjuk magunkat. Kiváló lehetőség lenne egy megfelelő alaptörvény annak érdekében, hogy a későbbiekben ezt foganatosítani is lehessen.
Önök ezt a történelmi felelősséget elmulasztják. Már az is egy érdekes jelzés, hogy letettek egy tervezetet egy asztalra, kiküldenek több százezer, több millió kérdőívet, aztán majd amikor ez visszajön, azokkal módosítják az eredeti koncepciót. Tehát önök nem a nemzettest tagjai, nem a nép véleményére kíváncsiak, azt esetleg módosítóként beemelik a saját elképzelésükbe egy amúgy nagyon alacsony társadalmi támogatottsággal bíró alaptörvény-tervezetbe.
Még egyszer mondom, nem tudunk szabadulni attól a riasztó gondolattól, hogy a Szent Korona tana, a jogfolytonosság helyreállítása egész egyszerűen nem lelhető fel. Sőt, Navracsics úr szájából elhangzott az is, hogy hatvan év pusztítás után a restitúció lényegében nem lehetséges. Hát ezt a gondolatot teljes mértékben el kell utasítanunk, és egész egyszerűen, amikor arról nyilatkoznak, hogy a régi alkotmány auráját áthozzák a jelenbe, akkor én ezt nem tudom hova tenni. A jog és az aura kapcsolatát világítsa már meg valaki számomra! Ez milyen determináció? Ez milyen fogalmi rendezés?
Az eddigi - alkotmánynak nevezett - valamiben is szerepel az, hogy a hatalom forrása a nép, minden hatalom a népé. A jelenlegi alaptörvény-tervezetben a nép a jog forrása, tehát nem tulajdonos. Ha egyszer átruházta a hatalmát a képviselőire, birtokosként azt visszavehetné. Ily módon ebben az esetben nem veheti vissza, hiszen ha egyszer forrás volt, akkor nem tud mit tenni. Innentől kezdve a képviselőnél van a hatalom. Népszavazás nem teheti meg, hogy érintse az alaptörvényt, megszűnik a nép hatalmának visszavételi képessége, ezek után majd egyik pártról a másikra szállhat az a hatalom, amely nem alapvetően új, néptől induló kezdeményezésképpen vezetett egy politikai berendezkedéshez, hanem önhatalmú kijelölés által. Ez totálisan elfogadhatatlan.
Szerepel a hatalommegosztás szintén hová nem tehető kategóriája. Kivel osztjuk meg a hatalmat? Ki és mi között? Az EU is azt mondja, hogy átvesz bizonyos hatalomelemeket tőlünk. A hatalommegosztás teljesen korrekt és indokolt lenne, ha tisztáznánk, körülírnánk azt, hogy ez a magyar nemzettest szuverenitásán belül érvényesül, és ebbe külső entitás nem szólhat bele, ez itt nem történt meg. De a fogyasztóvédelem esetében is önök itt lényegében biztosítani kívánják a tisztességes gazdasági verseny feltételeit és ezzel együtt, emellett a magyar fogyasztók védelmét. Adott esetben pont az úgynevezett szabadversenybe, ebbe a neoliberális vacak, már régen szemétdombra való dogmába kellene beavatkozni annak érdekében, hogy az úgynevezett fogyasztóvédelmet foganatosítani lehessen, amit mi inkább a vásárlók védelmének szeretünk nevezni, a fogyasztóvá való ledegradálás elutasítása mellett.
Felháborító az is, hogy számtalan, tucatnyi esetben úgynevezett sarkalatos törvénybe kívánják a rendezést passzolni, tehát biankó csekket akarnak velünk aláíratni, miszerint bízzunk meg önökben, fogadjuk el, hogy ezek a sarkalatos törvények a későbbiekben kiválóak, jók lesznek, csak az eddigi előterjesztések kimunkálása semmiféle bizalmi alapot nem ad erre. Óriási és nagyon meglepő retorikai csapda az is, hogy önök szerint alaptörvényünk az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik. Ez nagyon szépen hangzik, de az értékteremtés jelen pillanatban itt azt is jelentheti, hisz nincs körülírva rendesen, hogy pénzben mérjük ezt az értéket, profitban, az értékmérő a pénz, amihez viszont semmi közünk, hiszen ez az alaptörvény nem szabályozza tisztességesen Magyarországon a pénzteremtés jogát, egyáltalán a Nemzeti Bank, a monetáris kérdések lefedettsége fel sem merül. Ha erre a vállalkozás szabadságát is rátesszük, akkor kijelenthető az, hogy Magyarország kiszolgáltatottsága a nemzetközi, multinacionális, spekuláns tőkének ugyanúgy folyik tovább, mint eddig, tehát megint csak egy óriási magas labdát nem csaptak le ez ügyben.
(11.50)
Márpedig, ha már felismertük, hogy hogyan lehet visszaélni a pénzügyi rendszerrel az egész EU tekintetében, akkor nem az lenne a dolgunk, hogy ennek a felismerésnek érvényt szerezzünk egy alaptörvénynek nevezett valamiben?
Egészen elképesztő az is, hogy alapvető jogokat érintenek, mint például a munkához való jogot, ami eddig azért szerepelt itt valamilyen szinten. Most a tervezetben azt látjuk, hogy a munka megválasztásához van jogunk. Mekkora óriási különbség! Egy egyszerű példával élve, ha eddig egy faluban bezártak egy bányát, ott elvileg az államnak kötelessége lett volna óvó, gondoskodó kezet nyújtani, és legalább megkísérelni munkalehetőségek teremtését az ott élők számára. Ezen tervezet szerint a későbbiekben mi lelhető fel? Jogunk van választani - na de mi közül? Nincs mi közül választani, tehát megint egy lefedetlen, egy olyan területről beszélünk, ami a közember számára is érthető. Tehát nehogy azt higgyék, hogy ezt az egyszerű ember nem fogja érteni, főleg azért, mert teszünk róla, és több ezer lakossági fórumon fogjuk országszerte megismertetni a magyar nemzettest tagjait azzal, hogy mi készül itt ellenük.
A továbbiakban is azt írják, hogy mindenki felel önmagáért. Nagyon jó! Az elefánt is ezt mondhatná, amikor a baromfiudvarba besétál, körülbelül ilyen előttem ez az alaptörvény-tervezet. Egész egyszerűen nincsenek elkülönítve benne jogok, kötelezettségek, felelősségi körök.
Az egészségügy - mind a fogyasztóvédelem - tekintetében: mindenkinek joga van a legmagasabb szintű testi-lelki egészséghez - ez szerepelt eddig. Most mit látunk? Mindenkinek joga van ahhoz, hogy tegyen azért, hogy megőrizze az egészségét. Köszönjük szépen, jogunk van, hogy tegyünk érte, csak az egészséges környezetet senki nem fogja számunkra biztosítani.
Az államadósságra, az államháztartás helyzetére ki sem térek, hiszen az a kikötés nagyon helyes lenne, és nagyon támogatandó, nagyon pozitívnak tűnik, hogy az államadósság a bruttó hazai össztermék egy bizonyos százalékos arányértéke fölé ne csúszhasson. Ugyanakkor ez egy manipulálható mutató, és hogyha nem egészítjük ki olyan rendelkezésekkel, amelyek azt is biztosítják, hogy hogyan tudjuk ezt az egyensúlyi állapotot elérni, fenntartani, akkor egyetlen megoldás van: ha nincs elég adóbevétel - márpedig nincs, hiszen a hazai, magyar tulajdonban lévő ipar, gazdaság, mezőgazdaság lényegében áll, innen nincs bevétel -, ahonnan bevételt várnak önök, azok a multinacionális tőke leányvállalatai, gyakorlatilag azok a gyarmatosító cégek, társaságok, amelyek Magyarországot választották a legszebb vadászterületként; ha ez sincs, tehát ha innen sincs bevétel, akkor marad a vagyon eladása.
Talán azért nincs benne a földvédelem az alkotmánytervezetben, mert a nemzeti vagyon újabb és újabb szeleteinek eladásából kívánják ezt az előírt egyensúlyt előállítani? Hiszen be van programozva az állam elszegényítése, vagy pedig a meglévő vagyon eladása ebbe az alaptörvénybe. Ez tarthatatlan!
Ki kell jelentenünk azt is, több százezer honfitársunk szenved akár devizahiteles csapdában, akár a külföldi multinacionális érdekkörök kiszolgáltatottjaként, a magyar állam védő-óvó-gondoskodó keze nélkül - ennek hiányában tarthatatlan állapotról beszélünk. Ugyanakkor itt két sorban elintézik azt, hogy Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit biztosítsa. A törekvés egy nagyon szép dolog, de semmiféle garanciát nem jelent senki számára.
Egyszerűen nem vagyok képes elhinni azt, hogy ezek retorikai bakik lennének, hiszen gondolom, hogy egy nagyon jó szakértő csapat nagyon sokat, óriási társadalmi egyeztetésekkel dolgozott ezen az anyagon, előterjesztésen. Tehát ezeket összességében tekintve az a félelmünk, hogy a sírgödrünk is lehet ez az alaptörvény, pedig ezen a zsombékon úgy kellene átkelnünk, hogy megakadályozzuk azt, ami készül.
A fogyasztóvédelmi területre kitérve: nem látom azt, hogy a szolgáltatói rendszereink, azok a természeti kincsek és az adományaikat kezelő szolgáltató rendszerek, amelyeknek mindannyian ki vagyunk szolgáltatva, hogy mentesüljenek a multinacionális befolyás alól. Hogyan lesznek ezek csak magyar kézben? Mondok egy példát: a gáztározók rendszere esetében egy normális országban fel sem merülhetne, hogy idegen érdekeltség bármilyen úton-módon Magyarországra kerüljön. Ez a kérdés szintén nincs rendezve.
A természeti kincsek és szolgáltatók magyar kézben tartása egy olyan nemzeti minimum lehetne, ami nélkül egy tervezetet sem szabadna letenni az asztalra. A határokon átnyúló rendszerekre ez úgyszintén igaz, hiszen korábban is nagyon sokszor erőltettük, hogy gondolkozzunk egységes Kárpát-medencei gazdasági övezetben. A szavak szintjén önök ezzel egyetértettek, de azt látjuk, hogy itt sem köszön vissza, és máshol sem köszön vissza.
A retorikai bakiktól hemzsegő szöveg pedig egész egyszerűen katasztrofális. Nem kötődik semmihez, nem tudjuk, hogy miből vezethető le. Megvédjük, megőrizzük - ilyen szóvirágok és lózungok követik egymást. Kinek védjük meg? Kinek akarják önök megőrizni? A megszállóknak? Azoknak, akik bevásárolnak, mondjuk, a magyar földpiacra? Most még zsebszerződésekkel, aztán vagy legális szerződések lesznek ezekből, vagy nem? Miért nem lehet körülírni azt, hogy a Kárpát-medence domináns népe a magyar, Magyarország kizárólag a magyar nemzettest érdekében működhet, legyen szó természeti kincsekről, legyen szó annak adományairól, legyen szó azoknak a kiaknázásáról, és ezeken a területeken idegen érdekeltség ne jelenhessen meg Magyarországon.
Ebből következik a fogyasztóvédelem is, csak ebből következhet a hungarikumokat védő előterjesztések sorozata, amelyeket önök nagy hanggal terveznek. De milyen hatása lesz ennek, hogyha a magyar föld védelmének a megtételére sem képesek? Tehát egész egyszerűen belátható az, hogy önök vagy nem akarják ezt a területet rendezni, vagy nem látják a problémát - akkor pedig még nagyobb a probléma.
A szóvirágok halmazával tehát nem tudunk mit kezdeni. Azzal sem tudunk mit kezdeni, hogy történelmi alkotmányunk jogfolytonosságának a helyreállítását önök egész egyszerűen nem veszik komolyan. Történelmi lehetőségük van, ez való igaz, de ezzel a történelmi lehetőséggel vagy nem tudnak, vagy nem akarnak élni. Az előbbi esetben még nagyobb a baj, hiszen akkor prejudikálva van az, hogy nem lesznek kezelve a további nemzeti sorskérdéseink sem.
Éppen ezért amíg azt a közös alapot el nem érjük, hogy csak és kizárólag a Szent Korona alapján eredeztethető minden Magyarországon, és a teljes magyar nemzettest is idesorolandó, addig mi itt csak az ellenállás jogát tudjuk tanúsítani. Ezt tanúsítani is fogjuk mindhalálig. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
