BARÁTH ZSOLT
BARÁTH ZSOLT
BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Magyarország Alaptörvénye - már önmagában sokat mond az elnevezés, nem alkotmányról, hanem alaptörvényről van szó. Az alkotmány szótöve az alkot szó, az alkotás pedig emberi céltudatos tevékenység, valami újnak a létrehozása, amelyhez tisztelet, méltóság, alázat és az alkotás szentsége szükségeltetik. Ezek pedig ebből az alaptörvényből hiányoznak. Az alkotmány a nép hatalmából eredeztetik, az emberi jogokról és kötelezettségekről szól, az emberi méltóságból, a nemzet szeretetéből, elkötelezettségéből kell hogy fakadjon, a lehető legmagasabb szintű társadalmi megegyezést kell kifejezzen; ha úgy tetszik, egy társadalmi szerződés, amelyet a nép vív ki. Az alkotmányozás e formáját nevezzük demokratikus alkotmányozásnak, azt pedig, ami most alkotmányozás elnevezéseként folyik, oktrojált alkotmányozásnak hívjuk.
Az oktrojált alkotmányozást a központi hatalom végzi, így nem a nép érdekét, hanem a központi hatalom, illetve a párt érdekeit képviseli. Adnak ugyan jogot, amit bármikor vissza is vonhatnak, kötelezettséget viszont nem vállalnak, csak törekszenek. A szerződés feltétele, hogy mindkét fél számára jogokat és vállalásokat ír elő és betartásra kötelez. Felmerül a kérdés, hogy mi a cél. A hatalmuk bebiztosítása a sarkalatos törvények mögé bújva? Lehetett volna demokratikus alkotmány a demokráciában, a népszavazás, a hatalomgyakorlás legfelsőbb döntéshozója. Nem szabad elfelejteni, hogy a néptől nem az önkényes hatalom gyakorlására kaptak felhatalmazást, hanem a nemzet képviseletére. Az Alapvetések B. cikkének (3) pontjában leírják, hogy a hatalom forrása a nép, mégis megfosztják a nemzetet, a népet attól, hogy megalkossa és beleszóljon legszentebb törvényébe, de ez még nem elég, egy arculcsapással az alaptörvény módosítására irányuló kérdésekben is végleg megtiltja a népszavazás lehetőségét. Ezt “Az állam” fejezet 8. cikk (3) a) pontja mondja ki. Tudunk a 8 millió elküldött levélről.
Több mint hatvan évvel ezelőtt megfosztották Magyarországot a nemzetet történelmi alkotmányától és a jogfolytonosság visszaállítása azóta sem történt meg. Több generációnak kellett felnőni így. Itt és most lehetőség lett volna arra, hogy egy történelmi alkotmánytól megfosztott nemzetnek visszaadják a hitet és ezzel a lehetőséget a nemzet tudatának megújhodására, gyógyulására, mégsem tették. Az 1949-es idegen förmedvény és az önök alaptörvénye között a legfontosabb változások, különbségek elférnek a sallangon túl két darab A/4-es papíron. Ez hát a történelmi alkotmányozás, ez hát a fülkeforradalom. A Szent Korona-tan tradíciói és eszmerendszere fontos hagyomány volt a magyar állam eszményében I. Istvántól a második világháborúig, a Szent Korona-tanhoz társított értékek, a demokratikusság, a nép hatalma és elismerése, a főhatalom választhatósága és visszahívhatósága, a társadalmi türelmesség, tolerancia és más népek tisztelete.
Önök a Nemzeti hitvallásban megemlítik, tiszteletben tartjuk a történelmi alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Tavaly a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselői esküt tettek a Szent Koronára. Esküdtek, mert a lelkiismeretük, a nemzetük iránti elkötelezettségük ezt kívánja. Önök nem tették ezt meg.
Ugyancsak A Nemzeti hitvallás fejezetében található, hogy nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmány jogfolytonosságát, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét. Nem ismerik el, mégsem állítják vissza a jogfolytonosságot, és mégis ez az alapja az új alaptörvénynek is. Érthetetlen, miért maradt ki az 1948. március 15-i forradalmunk megemlítése a Nemzeti hitvallásból és az alapvetések J. cikkéből miért hiányzik június 4-e, október 6-a és november 4-e mint nemzeti gyásznap.
Engedjék meg, hogy kiragadjak néhány részt az elénk tárt alaptörvényből - Szabadság és felelősség fejezet. Az I. cikkelyből hiányzik, hogy mindenkinek joga, hogy saját személyiségét szabadon kibontakoztathassa, amennyiben mások jogait nem sérti, és nem ütközik az alkotmányos rendbe vagy erkölcsi törvénybe. A XI. és XVI. cikk - amely a munkával, a munkavállalással kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket rögzíti pontosításra - kiegészítésre szorulna. Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. Eszerint csak a megválasztásához, de nem a munkához való joghoz, sőt a munka jogát mint az ember legfőbb küldetését, amely értékessé teszi a személyt a társadalomban, kötelességként írja elő, úgyhogy mellé nem illeti meg a bérhez és a fizetéshez való jog.
(13.30)
Ennek a passzusnak valahogy másként kellene szólnia. Magyarországon mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.
X. cikk. Hiányolom, hogy a nevelési és oktatási intézmények feladata mint állami kötelesség nem jelenik meg. A Jobbik Magyarországért Mozgalom szerint az oktatási és nevelési intézmények feladata a tanítás, az ismeretek átadása, a nemzeti nevelés, az erkölcsi, szellemi, kulturális értékek közvetítése, valamint az egyéni képességek felderítése és kifejlesztése.
XIV. cikk. Javasolnám, egészítsék ki azzal, hogy a jogok gyakorlása nem vezethet mások jogainak sérelméhez, valamint azzal, hogy a Magyarországon élő kisebbségek tagjaival szemben semmiféle megkülönböztetés nem engedhető meg, de még pozitív diszkrimináció sem.
XV. cikk. A Jobbik Magyarországért Mozgalom szerint a szülők természetes joga és elsőrendű kötelessége kell hogy legyen a gyermek gondozása és nevelése, továbbá a szülők nem csupán a taníttatásról kötelesek gondoskodni, hanem kiskorú gyermekük erkölcsi, lelki, szellemi és testi neveléséről és taníttatásáról, iskolába járásáról, minden körülmények között. Fontos még kiemelni, hogy a házasságra, családalapításra és gyermeknevelésre kizárólag különnemű párok legyenek jogosultak.
A XVIII. cikkben Magyarország törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Sajnálatos, hogy csak törekszik, fontos viszont, hogy kiemeli ebben az anyákat, a betegeket, a fogyatékosokat. Az viszont, hogy valóban a rászorulók nem a megélhetéshez szükséges támogatásokra, hanem a törvényben meghatározott támogatásra jogosultak, valljuk be őszintén, zsarolási pozíciónak is felfogható a hatalom részéről. Szeretném kiemelni, hogy a szöveg azt sugallja, betegség esetén a táppénz mindenki számára, azaz univerzális jogon jár. Eszerint megszüntetésre kerül a társadalombiztosítási rendszer?
A XVIII. cikk (4) pontja ennél még meglepőbb, a szöveg alapján azt sugallják, hogy Magyarországon univerzális, azaz állampolgári jogon járó nyugdíj van, nem pedig társadalombiztosításon alapuló. Ez valamilyen fogalmi zavar, vagy valaminek a kezdete? A társadalombiztosítás, kedves képviselőtársaim, nem szinonimája az államinak, vagy legalábbis eddig nem volt az.
És még egy nem éppen apró tévedés: nem Magyarország, nem az állam tartja fenn a nyugdíjrendszert, hanem a leendő nyugdíjasok, azaz a járulékfizetők. Az állam csak működteti a nyugdíjrendszert. Ez optimális esetben, ha az államnak nem lenne a múltból származó nyugdíjfizetési kötelezettsége, akkor a nyugdíjrendszert ellenőriznie, felügyelnie, szabályoznia kellene. De mindentől függetlenül fontos hangsúlyozni, hogy a nyugdíjrendszert így is, úgy is az aktívak tartják fenn befizetéseikkel, ezért társadalombiztosítási nyugdíjrendszerről beszélünk, nem államiról.
De a fogalmi zavaroknak, csúsztatásoknak még nincs vége, társadalmi szolidaritásról nem beszélhetünk ugyanis, nincs tudatos, eltervezett jövedelemátcsoportosítás. Van helyette egy tudattalan újraelosztás, amely igen perverz, ha szabad ezt a kifejezést használni. Ugyanis nem a jómódúaktól a szegények felé irányul.
Az önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetőségéről csak annyit, hogy az alkotmányban, vagy ahogy önök hívják, alaptörvényben azt kellene kimondani, hogy az államnak létre kell hoznia nyugdíjcélú, specializált intézményeket, ezt támogatni kell. Azzal, hogy felügyeli és ellenőrzi, mert vigyáz a leendő nyugdíjasok pénzére, ezt támogatja adókedvezménnyel.
A XIX. cikk (1) pontja kimondja: “Mindenkinek joga van testi és lelki egészségének megőrzéséhez.” - és itt pont; tehát jogom van megőrizni. Remélhetőleg azért a gyógyuláshoz is lesz jogunk. Eszerint talán az sem lenne alkotmányellenes, ha felszámolnák az egészségbiztosítási rendszerünket? A Jobbik szerint kívánatos lenne kőbe vésni, hogy az állam köteles fenntartani vagy állami egészségügyi rendszert, vagy társadalombiztosítási egészségügyi rendszert.
A XX. cikk kimondja: “Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa.” Sajnálatos, hogy nincs az emberhez méltó lakhatáshoz való jog rögzítve, és kérdés, hogy ha az állam törekvése nem valósul meg, akkor a közszolgáltatásban lesz-e elegendő hely a hajléktalanszállókon mint a közszolgáltatás hozzáférésének megvalósulása.
Végül a XXI. cikkel kapcsolatban: a szavazati jog, extra szavazati joggal kapcsolatban továbbra is azt kell mondani, hogy optimális esetben, akár elviekben ezzel egyet is lehetne érteni; hangsúlyozom, optimális esetben és elviekben. De sajnos egyáltalán nincs ma Magyarország ebben a helyzetben. Óriási felelősség, hogy ha egy ilyen választói jogot megadunk, akkor hogyan is fog alakulni Magyarország területi integritása. Szerintünk ez itt és most semmi másról nem szól, csak a szavazatok manipulálásáról. Ez egy olcsó trükk, nem arról szól, amiről kellene hogy szóljon.
Kérem önöket, hogy álljanak el ettől a javaslattól, és képviseljék végre a magyar embereket, a magyar nemzetet végre. Fontolják meg javaslatainkat, és adjanak végre az áldozatot vállaló dolgozó családoknak korrekt adókedvezményt inkább, mintsem mézesmadzagot.
Ezekre a cikkekre és gondolatokra szerettem volna felhívni az önök figyelmét, tisztelt képviselőtársak, és csak remélni merem, hogy ezúttal megfontolják, átgondolják, és a nemzet érdekében cselekszenek. Ne legyenek gőgösek, hallgassanak a jobbik eszükre, tegyék meg azt, amit meg kell tenniük Magyarország és a magyar nép érdekében, hiszen megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
