CSÖBÖR KATALIN
CSÖBÖR KATALIN
CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagjaként - ahogyan az alkotmánykoncepció vitájában, most is - az alkotmány vallásügyi vonatkozásában szeretnék felszólalni, egyben az állam és az egyház viszonyára szeretnék röviden kitérni.
Az új alaptörvény-tervezet VI. cikke a következőképpen rendelkezik: “Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását, és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.” Hatályos alkotmányunkkal összehasonlítva az alaptörvény-tervezetet, rögtön kitűnik a szerkezeti átalakítás. Elsősorban arra gondolok, hogy az alapvető rendelkezések és az alapvető jogok és kötelességek az alaptörvény elején összegyűjtve helyezkednek el, azoknak fontosságát ezzel is hangsúlyozva.
A Szabadság és felelősség fejezetben az elhangzottaknak megfelelően a lelkiismereti és a vallásszabadsághoz való jog deklarálásra kerül a római egyezménnyel összhangban. Ezen alapjog egyértelműen a szabadság eszméjének elválaszthatatlan része, felelőssége azonban a vallásszabadság kérdésében elsősorban az államnak van, és ez a felelősség nem kerülhető meg az állam és az egyházak viszonyának tisztázásában sem.
Az alaptörvény-tervezet VI. cikke így folytatódik: “Magyarországon az állam és az egyházak különváltan működnek. Az egyházak önállók. Az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal.” Az alkotmánykoncepció vitájában az állam és egyház viszonya kapcsán alapvetően két dologra hívtam fel a figyelmet. Egyrészről az egyházak kérésének megfelelően javasoltam, hogy expressis verbis mondja ki az alaptörvény az állam és az egyház különállásának elvét, amely amellett, hogy a szekularizált állam működésének egyik alapelve, a vallásszabadság egyik garanciájának is tekinthető, másrészről az egyházak önállóságának jelzése pedig további garancia arra, hogy az állam nem szól bele az egyház életébe. Az állam és az egyház szétválasztása a másik oldalról azt is jelenti, hogy az egyház közhatalmi funkciót nem gyakorol.
Az alaptörvény-tervezet azonban kifejezésre juttatja azt is, hogy az állam világnézeti semlegessége nem jelent egyúttal társadalmi közömbösséget is, hanem a társadalmilag közösségi célok érdekében az állam együttműködik az egyházakkal. Ez a másik olyan kérdés, amelyre az alkotmánykoncepció vitájában már külön kitértem, az állam és az egyház viszonyának a világban működő különböző modelljei bemutatásával. Magyarországot sajátos történelmi múltja jogán sajátos egyházállami modell illeti meg. Az, ami a magyar sajátos egyházi modellt jellemzi, a “támogató elválasztás” nevet kaphatná, ugyanis ezzel a kifejezéssel írható le legjobban, és ezt tükrözi a normaszöveg megfogalmazása is.
Az állam és az egyház szétválasztását nem szabad összetéveszteni az állam és a társadalom szétválasztásával, az egyházak társadalomban betöltött szolgáló szerepe ugyanis nélkülözhetetlen. Az az ellenzéki kritika, hogy az alkotmányozás kapcsán nincs kellő társadalmi egyeztetés, jelen példán is bemutatható, hogy ez nem valós állítás. Az egyházak mind az alkotmány-előkészítő bizottság felkérése kapcsán írásban, mind a közmeghallgatáson elmondták véleményüket, ezek meghallgatásra találtak, amelyet az alaptörvény szövege tükröz.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék szólni az alaptörvény-tervezet VI. cikkének (3) bekezdése kapcsán, amely a következőt mondja ki: “Az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.” A megfogalmazás további feladatokat ró ránk, törvényalkotókra. Ahogyan az alkotmánykoncepció vitájában is utaltam rá, az egyházakra vonatkozó részletes szabályok kialakításánál komoly teendőink vannak még. A jelenleg hatályos, az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény preambuluma kimondja, hogy a magyar állam a társadalom kiemelkedő fontosságú értékhordozó és közösségteremtő tényezőinek ismeri el az egyházakat.
Ahhoz, hogy az egyházak ezt a státusukat megőrizhessék, a törvény szigorításával ki kell szűrni azokat, akik csupán adóelkerülési célból alakítanának úgymond vallási közösségeket. Úgy gondolom, hogy véget kell vetni ezeknek a bizniszegyházaknak, a bizniszegyházak korszakának. Nem tartom elképzelhetetlennek annak támogatását sem, hogy a sarkalatos törvény különbséget tehessen az egyházak és vallási, egyházi felekezetek között, ennek alapján pedig szolgálhatja az egyház történelmi beágyazottsága, társadalmi támogatottsága, híveinek száma, illetve a közfeladatok ellátásában vállalt szerepe.
Végezetül engedjék meg, hogy az alaptörvény bevezető részének, a Nemzeti hitvallásának egy mondatával zárjam a beszédemet, bízva abban, hogy annak szelleme a mindennapokban is érzékelhető lesz: “Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.”
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
