CZERVÁN GYÖRGY
CZERVÁN GYÖRGY
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A magam részéről a Magyarország Alaptörvényének megalkotásában való közreműködést olyan különleges alkalomnak tekintem, amely egyrészt alkalmat ad egy kis történelmi számvetésre, másrészt a jövőről alkotott elképzelések megfogalmazására. Tőlem talán nem meglepetés, hogy teszem mindezt az agrárium szemszögéből.
Tisztelt Országgyűlés! Az alaptörvény nemzeti hitvallása külön is hitet tesz őseink harcai mellett, valamint utal azokra a szellemi alkotásokra is, amelyek évszázadok során a magyar nép gyarapodását szolgálták. A történelem sok esetben csak a híres hadvezéreket, forradalmárokat vagy a nagy tudósokat tartja nyilván. Én most ezt az igazságtalanságot szeretném egy kicsit ellensúlyozni akkor, amikor a magyar parasztság történelmi érdemeiről szólnék, hiszen egy drámaíró szavaival: “Mert kapitány, bármily előkelő, nem volna, hogyha nincs földművelő.”
A rideg statisztikai számok azt mutatják, hogy napjainkban a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma a lakosság 3-4 százaléka körül alakul, de közel egymillióra tehető, akik tevékenységükkel valamilyen formában kötődnek a mezőgazdasághoz. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ma Magyarországon százezer számra élnek olyan családok, amelyek felmenői évtizedekkel, netán évszázadokkal ezelőtt még kétkezi földmunkások, földművesek voltak. Ezek az ősök éjt nappallá téve dolgoztak megélhetésükért, művelték a földet, nevelték az állatot, és ha kellett, hadba vonultak - mint ahogy a Nemzeti hitvallás is rögzíti - Európáért.
Aki pedig azon értetlenkedik, hogy az 1949. évi XX. törvény által kialakított úgynevezett alkotmányos rendet nem tudjuk elfogadni, az emlékezzen arra, hogy ez a törvény biztosította az alkotmányos keretet a parasztság elleni tömeges törvénytelenségekhez. Gondoljunk tisztelettel azon őseinkre is, akik minden áldozatot vállaltak azért, hogy gyermekeik a jobb élet reményében iskolába járjanak, tanuljanak. Őseink tanácsa jön elő, amikor egy-egy kritikus helyzetben végső menedékül józan paraszti eszünkre hallgatunk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alapvetés E. cikk (2) bekezdése foglalkozik hazánk és az Európai Unió kapcsolatával. Az mindenki előtt ismert, hogy az EU közös agrárpolitikája pénzügyi szempontból az Európai Unió költségvetésének közel 40 százalékát teszi ki.
(10.50)
Fontos, hogy ezen politika alakításában nemzeti érdekeinket minél eredményesebben képviselhessük. Ugyancsak fontos nemzeti érdekünk egy olyan intézményrendszer működtetése, amely lehetővé teszi, hogy a közösségi támogatások minél nagyobb hányada elérhetővé váljon a magyar gazdák, gazdálkodók számára. A gyakorlati végrehajtás viszont már tagállami felelősség. Szeretnénk szakítani azzal a téves felfogással is, hogy az európai unióbeli tagságunk lehetetlenné teszi a nemzeti mozgásteret. A piacszabályozásban igenis számos lehetőség mutatkozik még arra, hogy nemzeti hatáskörben megalkossuk azokat az EU számos tagállamában már alkalmazott szabályokat, amelyek a gazdák, gazdálkodók kiszolgáltatottságát jelentősen csökkentik. Elég utalni például arra, ahogyan az Országgyűlés a mezőgazdasági termények piacán bekövetkezett vis maior helyzetet kezelte: megalkotta a szükséges rendelkezéseket, amire először a multinacionális vállalkozások részéről nagy méltatlankodás volt a válasz, majd az első mezőgazdasági termelő által megnyert per óta nem hallunk a korábban hangoztatott termelők ellen indított tömeges perekről. Mindenkinek meg kell tanulnia, hogy a közhatalom a jövőben is gyakorolni fogja alkotmányos jogkörét, vállalja az intézkedés felelősségét.
Tisztelt Országgyűlés! Az Alaptörvény Szabadság és felelősség címet viselő fejezetének XI. cikke értelmében képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához. Ezeket a gondolatokat érdemes megszívlelni mind az agrárium, mind pedig a vidékfejlesztés területén. Szándékaink szerint a vidék felemelkedéséért többek között azzal tudunk sokat tenni, ha munkát adunk mindenkinek, aki képes és akar dolgozni. Aki pedig segélyből él, attól szintén elvárható, hogy a részére felkínált munkalehetőséggel éljen. Az élőmunka-igényes ágazatoknak - úgymint szőlő-, gyümölcstermesztés, kertészet, dohánytermesztés - nyújtandó kiemelt támogatás, az erdőgazdálkodásban, a vízgazdálkodásban indítandó közmunkaprogramok, a helyi élelmiszer-feldolgozás, -értékesítés bővítése mind-mind széles lehetőséget kínálnak. Nem szabad mellőzni azt a munkalehetőséget sem, amit a korábban oly sikeres úgynevezett háztáji gazdálkodás nyújthat. Ez képes a vidék arculatát is érdemben befolyásolni.
Ugyanezen fejezet XII. cikke foglalkozik azzal, hogy a tulajdon felelősséggel jár. E rendelkezés biztosítja többek között azt az alkotmányos alapot, amely alapján - amennyiben a közösség érdeke ezt megkívánja - a tulajdonnal való szabad rendelkezés ésszerű mértékéig korlátozható. E felelősséget a jövő generációért vállalni kell. A gyakorlatban a fenntarthatóság számos korlátozás betartását teszi szükségessé. Meg kell említeni, hogy az Európai Unió 2014-től érvényes közös agrárpolitikája - amelyről a múlt héten többségi konszenzus épp a magyar elnökség ideje alatt született meg - e kérdéssel támogatáspolitikai szempontból is kiemelten foglalkozik. Fontosnak tartom viszont az ésszerű összhang megteremtését a korlátozások és a támogatások szintje között.
A XXII. cikk a magas szintű állami hatósági munka mellett tesz hitet akkor, amikor az ügyek ésszerű határidőben való elintézését, valamint a hatóságok által elkövetett mulasztásokért való felelősség kérdését szabályozza. E rendelkezésnek az agrárium területén az átlagosnál is nagyobb jelentősége van. Ahhoz, hogy a hazai fogyasztók egészséges és ízletes élelmiszert tudjanak fogyasztani, elengedhetetlenül szükséges a magas szintű hatósági munka, amely meg tudja akadályozni az e feltételeknek meg nem felelő élelmiszerek hazai piacra juttatását, a hazai előállítású élelmiszerek iránti kereslet és ezzel együtt a hazai munkahelyek fenntartását. Ez is az egyik teljesen jogszerű piacvédelmi eszköz, hiszen ha más országok ezt alkalmazzák, akkor ez alól Magyarország sem lehet kivétel. Szintén a magas szintű hatósági munka teszi lehetővé, hogy a gazdák, a gazdálkodók a nekik járó közösségi támogatást kiszámíthatóan és időben megkapják.
Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül a nemzeti vagyonnal és a közpénzek védelmével foglalkozó XXXVIII. és XXXIX. cikkekben foglaltakkal összefüggésben szeretnék szólni. Az alaptörvény hitet tesz amellett, hogy a közpénzek felhasználása során a megfelelő átláthatóságot biztosítani kell. Az agrárium területén e rendelkezésnek - akárcsak a nemzeti vagyonnal foglalkozó XXXVIII. cikkben foglaltaknak - kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani. Ha rendet kívánunk tenni a mezőgazdaság különböző szektorai között, pontosan ismerni kell a valós tulajdonosi és egyéb érdekviszonyokat. Tudom, nehéz munka vár ránk, de az említett alkotmányos lehetőségeket is felhasználva meg fogjuk kezdeni az agrárpiac egyes területein, így különösen a terménypiacon a rendcsinálást, nem lehet ugyanis megengedni, hogy átláthatatlan struktúrájú cégek áfacsalásokkal és más módon károsítsák meg az államot, továbbá tűnjenek el a gazdákat megillető vételárral. A rend hosszú távon mindenkinek csak előnyére szolgál.
Tisztelt Országgyűlés! Szándékaink szerint az elfogadandó alaptörvény nemcsak a napi életünket, kisebb-nagyobb küzdelmeinket kívánja rendezni, hanem biztos jövőt kínál a jövő generációinak, gyermekeinknek, unokáinknak. A felelősségünket tudjuk és vállaljuk is. A magam részéről egyetértek az abban foglaltakkal, és megtiszteltetésnek érzem, hogy részt vehetek Magyarország alaptörvényének megalkotásában.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
