DR. STÁGEL BENCE
DR. STÁGEL BENCE
DR. STÁGEL BENCE (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kivételes pillanat egy nemzedék életében, amikor a mindennapjait alapvetően meghatározó alaptörvény megszületésében aktívan részt vehet. A jelenleg hatályos alkotmányunk már a születésének évszámában is diktatórikus körülmények között született. A rendszerváltozást követő teljes módosítása pedig gyakorlatilag az emberek megkérdezése nélkül, háttéralkuk alapján és paktumszerűen történt. Talán nem is véletlen, hogy a fiatalok demokráciába, a demokratikus döntéshozatalba és a politikába vetett bizalma alapvetően megrendült a rendszerváltozás óta, és sokan közülük már vagy elhagyták az országot, vagy ezt tervezik. Az elmúlt nyolc évben riasztó mértékben hagyták el hazánkat tehetséges magyar fiatalok. Igaz ez a megbecsülésre vágyó pályakezdő orvosokra ugyanúgy, mint az itthoni reménytelenség miatt külföldön kétkezi munkát vállalókra. Ehhez a folyamathoz nagyban hozzájárult az elmúlt nyolc év katasztrofális kormányzása, a fiatalok kilátástalan jövőképe, valamint az általános rosszkedv és pesszimizmus eluralkodása.
Hosszú távon egyértelműen a jó gazdaságpolitika, a munkahelyteremtés, a stabil jövőkép segítheti a fiatalok itthon maradását, amihez nélkülözhetetlen a jövő nemzedékekre értékként tekintő, érdekeiket maximálisan érvényre juttató új alkotmány megszületése. Ezért is örvendetes, hogy az előttünk fekvő alkotmánytervezetek kiemelten foglalkoznak a fiatalok és a jövő generációk védelmével. Kiindulási pontként az új alkotmányban kell rögzíteni, hogy Magyarország védi a házasság intézményét, valamint a családot, amelyben a gyermekek és fiatalok természetes módon nevelkedhetnek.
Tisztelt Országgyűlés! A jelenleg hatályos alkotmány ma is védi a házasság és a család intézményét. Újdonság lenne viszont annak egyértelmű rögzítése, hogy házasságot férfi és nő köthet egymással. Nyilván a házasság intézményét azonos nemű párok számára is kinyitó nyugati törvényhozás vezet bennünket annak rögzítésére, hogy a házasság csak egy férfi és egy nő között állhat fenn. A különneműség rögzítése feleslegesnek tűnhet az Alkotmánybíróság élettársi kapcsolatokra vonatkozó ’95-ös határozata tükrében, hiszen ez rögzíti, hogy házasság csak férfi és nő között jöhet létre.
(11.40)
Azonban a határozat indoklásában az Alkotmánybíróság a házasság kultúránkban és jogunkban hagyományosan kialakult intézményéről szólt, ami nyitva hagyja a lehetőséget, hogy később az Alkotmánybíróság a társadalmi-kulturális változásokra tekintettel új tartalmat adjon a házasság intézményének. Azaz bennünket, alkotmányozókat az óvatosság, az indokolt óvatosság kell hogy vezessen, amikor a polgárok döntő többségének meggyőződésével összhangban kívánjuk rögzíteni, hogy házasság csak férfi és nő között jöhet létre.
Tisztelt Országgyűlés! Élénk érdeklődést váltott ki a gyermeket nevelőket esetleg megillető további szavazati joggal kapcsolatos felvetés. Ebben a vonatkozásban szabatosabb lenne a kiskorúak szüleik által gyakorolt választójogának kérdéséről beszélni. Bár az alkotmányozás folyamatában a mostanáig visszaküldött több mint 900 ezer kérdőívben az állampolgárok csupán 15 százaléka támogatná ezt az elképzelést, engedjék meg, hogy felszólalásomban mégiscsak újbóli megfontolásra ajánljam a kiskorúak szüleik által gyakorolt választójogának kérdését.
A választójog kiterjesztése mellett alapvetően kétféle érv szól. Gyakorlati érv, hogy egy ilyen változás a politikát arra ösztönözné, hogy a jövő nemzedékek igényeit nagyobb mértékben vegye figyelembe. Elvi megfontolás, hogy ezzel a választópolgárok közössége jobban egybeesne az állampolgárok közösségével, a néppel, hiszen a népszuverenitás birtokosa nem csak a nagykorú állampolgárok közössége. A választójog történetének elmúlt 200 éve a fokozatos jogkiterjesztés története, míg az általános választójog a XIX. század derekán még abszurditásként hatott; ma ennek megkérdőjelezése gyakorlatilag elképzelhetetlen.
Az általános választójog azonban ma sem általános. A legnagyobb kirekesztett csoport éppen a kiskorúaké. Ha a választójog általánosságának elvét elfogadjuk, akkor a kérdést nem úgy kell feltenni, hogy miért kapjanak a kiskorúak szüleik által gyakorolható választójogot, hanem úgy, hogy miért nem rendelkeznek választójoggal. A nemzetnek mint politikai közösségnek a kiskorú polgárok is tagjai, jelenlegi kirekesztettségük a politikai jogokból nem magától értetődő.
Vajon ki védte és ki képviselte azoknak a fiataloknak az érdekeit, akiknek az elmúlt évek felelőtlen kormányzása eredményeként felhalmozott államadósságot kell majd évtizedeken keresztül visszafizetniük? A képviseleti demokráciában mi, választott képviselők a közösség egészének képviseletében járunk el, beleértve a választójoggal nem rendelkezőket is. Jelenleg a kiskorúak képviseletéről a népesség egésze dönt. Ha erről saját szüleik dönthetnének, az nyilvánvalóan felértékelné a szülői korosztály politikai súlyát. A mai vita tétje talán inkább a közgondolkodás nyitottabbá tétele.
A kiskorú népesség politikai képviselete létező, jogosan felvethető kérdés, a választójog ugyanis ma sem általános. A legfontosabb ellenérv nem tűnik megalapozottnak. A gyermekek szülei mint képviselők által gyakorolt választójog nem a választójog egyenlőségének elvét sérti, hanem a személyes joggyakorlás követelményének újragondolását igényelné. A választójog átalakítása egy új, generációk közötti szerződés kialakítását jelenthetné, olyan jövőorientáltságot intézményesítene, amire a demokratikus közösségnek égető szüksége lenne.
Tisztelt Országgyűlés! A kiskorúak szüleik által gyakorolt választójogának kérdésén túl ugyanúgy társadalmi párbeszédre nyitott kérdés egyébként a választójog 16. életévre történő leszállítása is. A demokratikus jövő záloga a fiatalok közéleti szerepvállalása. Egyetlenegy demokratikus ország sem engedheti meg magának, hogy teljes nemzedékek a közélettől való teljes elszigeteltségben nőjenek fel.
Az Ifjúság 2008 statisztikai gyorsjelentés egyik megdöbbentő kimutatása, hogy a 15-29 év közöttiek egyhetede azon a véleményen van, hogy bizonyos körülmények között egy diktatúra jobb, mint a demokrácia. További közel egyharmaduk számára pedig gyakorlatilag lényegtelen, hogy demokratikus vagy diktatórikus körülmények között él-e. A fiatalok közéletre nevelése, a közéletben való részvételük támogatása kiemelt cél kell hogy legyen. Ehhez az szükséges, hogy ők maguk is azt érezhessék, hogy nem a fejük felett döntenek alapvető kérdésekben, hanem a demokrácia játékszabályai szerint ők maguk is véleményt formálhatnak.
Magyarországnak három olyan szomszédja is akad, ahol egy 16 éves már részt vehet a választásokon. A legismertebb ilyen ország Ausztria, amely 2007-ben Európában elsőként és egyedül vezette be a 16-os korhatárt, de Szerbiában és Szlovéniában is beleszólhat az ország dolgaiba egy 16 éves; utóbbi államokban azzal a megkötéssel, hogy 16-18 év között csak a munkával rendelkező fiatalok voksolhatnak.
A korhatár leszállítása melletti legfőbb érv az, hogy a közéletet, a politikát így lehetne közelebb vinni a fiatalokhoz. A jogi érvek is sokszínűek; nagy részük arra mutat rá, hogy a már nem gyerek, de még nem is felnőtt - tehát 14-18 év közötti - fiatalok jogai és kötelességei jelenleg nincsenek összhangban egymással. Például egy ilyen fiatal vállalhat munkát és fizet adót. Lehet jogosítványa, büntethető és felelősségre vonható. Köthet házasságot, de közben mégsem szavazhat, ez pedig igazságtalannak tűnik. Összességében megfontolásra és további társadalmi vitára ajánlom a kiskorúak szüleik által gyakorolt választójogának kérdését, valamint a választójog 16. életévre történő leszállítását.
Tisztelt Országgyűlés! Kereszténydemokrata képviselőként az új alkotmánykoncepció kereszténységre történő utalásáról is szót kívánok ejteni. A kereszténység szerepe ténykérdés. Nélküle nincs magyar államiság, nincs magyar történelem. Ugyanakkor kerülendő az olyan megfogalmazás, amely múzeumba helyezné a kereszténységet, mert nemcsak történelmi szerepe van, hanem jelenvaló is. Ha tehát a preambulum méltat történelmi értékeket, akkor nem a kereszténység említése, hanem kihagyása szorulna magyarázatra.
Tisztelt Országgyűlés! Összességében mi, fiatal kereszténydemokraták egy olyan új alkotmányt szeretnénk, ami nevén nevezi az országot: Magyarország; ami nem hordozza a diktatúra jegyeit; ami felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért; ami rögzíti, hogy a szabadság a jogok és kötelezettségek egyensúlyában alapvető érték; ami tartalmazza, hogy mi, magyarok egész történelmünk során a keresztény civilizáció részeként határoztuk meg magunkat; ami olyan Magyarországot alapoz meg, ahol fiatalnak lenni jó, ahol érdemes családot alapítani; ami az értékteremtő munkára, a vállalkozás szabadságára építi a gazdaságot és itthon tartja a fiatalokat; ami megvédi a házasság és a család intézményét; ami a fogantatásától kezdve védi és támogatja a megszületendő gyermekeket; ami hangsúlyozza a munka és a verseny fontosságát, az eredmények díjazását és a siker tiszteletét; végül, ami hatékonyan megakadályozza az ország végletekig menő, a jövő generációk rovására történő eladósítását.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
