FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az előttem álló néhány percben az ifjúsággal kapcsolatban szeretnék szólni néhány szót, illetve annak hiányáról az alaptörvényünket tekintve.
Már az alkotmánykoncepcióban látható volt, és sajnos előre éreztük, hogy az ifjúság ismételten háttérbe van szorítva. Annak érdekében, hogy ez ne így legyen, be is adtunk egy módosító javaslatot, amit sajnos lesöpörtek a többi jobbikos módosító javaslattal együtt.
Engedjék meg, hogy felolvassam, hogy mit is tartalmazott ez a módosító javaslat: “Felismerve azt a tényt, hogy hazánk jövőbeli sorsa nagymértékben a mindenkori magyar ifjúságon múlik, az alkotmánynak kiemelten kell foglalkoznia a jövő generációjával. Már alaptörvényünk tegye egyértelművé, hogy az állam egyik legfontosabb feladata a fiatalok számára színvonalas, hasznosítható tudás és biztos erkölcsi alapokat adó nevelés és oktatás garantálása. Ezek együttesen biztosíthatják, hogy a fiatalok Magyarországon akarják leélni életüket, tudásukkal hazájukat akarják gazdagítani, és mindezt lemondás nélkül meg tudják tenni.”
Ez volt az a módosító javaslat, amit önök vita nélkül lesöpörtek. Pedig én megértem, hogy rengeteg olyan ügy van, amiben nincs egyetértés a két párt, a kormánypárt és a Jobbik között, de úgy gondolom, hogy az ifjúság egy olyan ügy, ami pártok felett kellene hogy álljon, legalábbis ilyen szinten mindenféleképp, hisz itt elvekről beszélünk. Valószínűleg az elvek szintjén ugyanazt gondoljuk az ifjúsággal kapcsolatban; az már más, hogy a gyakorlatban esetleg néhány dolgot másképp képzelünk megvalósítani.
Ehelyett azonban, hogy biztosítanánk az ifjúságot arról, hogy kiemelten foglalkozik ezzel a generációval az alaptörvényünk, illetve a kormány, a mostani alaptörvényünk ezt a két mondatot tartalmazza: “Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot.”
Talán önök is érzik a különbséget az általam elmondott módosító javaslat és e között. Ez a mostani alaptörvényünk egy elvárást fogalmaz meg az ifjúság felé, ahelyett, hogy egy biztosítékot adna arról, hogy igenis kiemelten kezeljük őket, nagyon fontosnak tartjuk a jövő generációját, hisz tudjuk mindannyian, hogy a jövő generációja az, amely kreativitásával, rugalmasságával meg tudja indítani az országot a fejlődés útján, bennük van meg az az újító képesség, ami egy országot a fejlődés útján el tud indítani.
(9.20)
Mindezek miatt szeretnénk elérni, és szeretnénk, ha önök is megfontolnák azt, hogy sokkal hangsúlyosabban és kiemeltebben kellene foglalkozni a mostani alaptörvényünknek az ifjúsággal. Néhányan feltehetik a kérdést, akár a tévénézők között is, van-e annak értelme, hogy most az alaptörvényünkben ilyen szépen hangzó mondatokat fogalmazunk meg, hisz nem ettől fognak itthon maradni a fiatalok, nem ettől fognak a pályakezdő diplomások munkát találni. Én azonban úgy gondolom - és talán önök is, ha komolyan gondoljuk az alaptörvényünket -, hogy az alaptörvénybe belefoglalt minden egyes mondatnak súlya van, amit ott megfogalmazunk, annak a későbbiekben a kormány tevékenységében, bármilyen törvényben meg kell hogy mutatkozzon a hatása, és később eszerint kell megalkotni a törvényeket.
A kormány eddig nem nagyon foglalkozott az ifjúsággal. Engedjék meg, hogy erre egy-két példát is mondjak. Nemcsak arról van szó, hogy eddig nem születtek az ifjúság problémáival foglalkozó kérdésekre válaszok, nem alkotott a Ház ilyen törvényeket, de például az ifjúsági törvény megalkotása nem történt még meg, ami pedig egy nagyon régi adóssága a Magyar Országgyűlésnek, sőt még meg sem kezdődött. Tavaly júniusban Réthelyi Miklós egy írásbeli kérdésre azt a választ adta, hogy a lehető legrövidebb időn belül megkezdik az egyeztetéseket az ifjúsági szervezetekkel ennek a törvénynek a megalkotása végett, ehelyett múlt héten, amikor az oktatási bizottság meghallgatásán volt Réthelyi Miklós miniszter úr és erre rákérdeztem, a válaszai között egyszerűen átsiklott e kérdés felett. Úgy gondolom, ez mindent elárul a kormány eddigi tevékenységéről az ifjúságpolitika kapcsán.
Említettem, hogy a fiatal korosztály az a generáció, amelynek a megújító képessége, a kreativitása, intuitív gondolkodása kilendítheti az országot mostani állapotából. De emellett az ő gondolkodásuk más tekintetben is meghatározza Magyarország jövőjét. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy mai fiatal hogyan gondolkozik a családról, a gyerekvállalásról. Tudjuk nagyon jól, hogy a demográfiai válság mennyire sújtja ma hazánkat, és mennyire fontos az, hogy a ma húszas-harmincas éveiben járó fiatalok hány gyereket szeretnének, meg tudják-e szülni, fel tudják-e nevelni azt a számú gyereket, amennyit szeretnének, illetve az se mindegy, hogy a hazai, illetve a külföldi munkavállaláshoz hogyan viszonyulnak. Ma rengeteg fiatal kényszeredetten külföldre távozik, mert itthon nem talál munkát.
Összességében elmondható, hogy kiszolgáltatottnak és mellőzöttnek érzik magukat. A társadalom más rétegeihez hasonlóan az ifjúság is úgy érzi, hogy egzisztenciálisan, erkölcsileg és akár világnézetileg is válságba sodródott az elmúlt húsz év, illetve az előtte lévő negyven év koncepciótlan ifjúságpolitikájának és társadalompolitikájának hatására. Egyszóval egy olyan szociális lét- és közbiztonság érinti őket, amely nagyon súlyos és nagyon tragikus. Ha az alaptörvényben kiemelten foglalkoznánk az ifjúsággal, ezzel a generációval, akkor egy jelzést adhatnánk nekik, hogy igenis fontosak hazánk jövője szempontjából, s ezt a kormány is kiemelten kezeli és érzékeli. Ők nem szeretnének sokkal többet, mint mindösszesen minőségi oktatást, biztos és kiszámítható jövőt, olyan szociális biztonságot, amiben meg tudják valósítani álmaikat, vágyaikat, életcéljaikat, és itthon is tudjanak boldogan élni, ne kelljen ahhoz külföldre menni, hogy az álmaikat meg tudják valósítani.
Engedjenek meg felvázolnom néhány olyan tünetet a hátralévő néhány percben, ami az ifjúságot jellemzi. Ma rengeteg fiatalnál tapasztaljuk azt, hogy kitolódik az egyetemre járás ideje. Ez nemcsak azért van, mert kiszámíthatatlan, hanem mert sok esetben kilátástalan jövő elé néznek, ezért aztán érthető, hogy nem mernek a bizonytalan nagybetűs életbe belevágni, hanem inkább a kiszámíthatóbbnak érzett egyetemen töltenek az öt évnél jóval többet akár. Szintén egy kortünet, hogy a mai fiatalok egyre nagyobb része lakik a szüleivel. Ez is azt mutatja, hogy nem tudnak saját lakásba beruházni, saját lakásba elköltözni. A 25 és 34 év közötti magyar nők 27 százaléka, a férfiak 42 százaléka lakik még mindig a szüleivel. Azt is tudjuk mindannyian, akiknek van fiatal ismerősük, hogy a fiatal pályakezdők között az átlagnál jóval nagyobb a munkanélküliségi ráta, ez konkrétan 27 százalék, ami az EU-átlagnál jóval magasabb. De nemcsak a pályakezdő diplomás fiatalokról, hanem az alacsony végzettségűekről is szó van. Itt sajnos nem a végzettség a meghatározó, hanem a korosztály.
Azt is meg kell figyelnünk, hogy az elmúlt időszakban, az elmúlt húsz évben ez nem egy állandó, hanem egy felgyorsuló probléma, amely egyre inkább súlyosbodik. Én magam is tapasztaltam, régen még csak arról volt szó, hogy a fiatalok abban gondolkoztak, hogy fél évre, egy évre kimennek ösztöndíjjal külföldre. Manapság sokan életcélként tekintenek arra, hogy külföldön fogják leélni az életüket.
Mindezek alapján szeretném kérni - és a módosító javaslatunkat ajánlom a figyelmükbe -, hogy az alaptörvényünkben is sokkal hangsúlyosabban fogalmazzunk az ifjúsággal kapcsolatban. Ne csak egy elvárást tegyünk feléjük sokadszorra, hanem biztosítékot is arra, hogy ez a kormány és a magyar állam kiemelten kezeli a jövő generációját.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
