KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy két olyan kérdésre hívjam fel a figyelmet, ami az előttem szóló Balczó Zoltán képviselő szavaiból esetleg félreértésre adhat okot.
Az egyik: a magyar alkotmány a többi európai uniós tagállamhoz képest inkább visszavesz a nemzeti szuverenitásból, mintsem hogy kiterjesztené az Európai Unió és az Európai Unió szervezetei által képviselt olyan kérdéseket, amelyek egyébként a nemzeti szuverenitás körébe tartoznak. Ha valaki megnézi az Alapvetés e cikkének első három bekezdését, akkor láthatja, hogy ez a felhatalmazás egy rendkívül komoly, kétharmados többséghez köti azokat a kérdésköröket, amelyeket adott esetben Magyarország együttesen gyakorol az Európai Unióval. Itt felhívom a figyelmet az “együttes” szóra. Tehát ha mi nem akarjuk gyakorolni, akkor az Unió itt nem fogja tudni gyakorolni. Ez egyébként az európai uniós együttműködési gyakorlatban inkább szokatlannak tűnik, és inkább majd védekeznünk kell a tekintetben, hogy Magyarország az uniós általános együttműködési szokásokhoz képest miért gondolja, hogy erősebb szuverenitást köt ki magának, mint egyébként ezt a közösség elgondolná. Én támogatom ezt, és azt gondolom, igenis elképzelhető az, ha már tagjai vagyunk az Európai Uniónak, hogy bizonyos kérdéseket együttesen gyakoroljunk az Unióval.
Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy természetesen rendkívül sok és jogos bírálatot lehetne mondani az Unió működésével kapcsolatban, az elmúlt időszakkal kapcsolatban, csak ne felejtsük el, hogy az Európai Unió magyar polgárok szerinti megítélése nem pusztán azon múlik, hogy az Unió eleve jó vagy rossz, például azon is múlik, hogy volt itt egy olyan magyar kormány nyolc évig, amely feladta a nemzeti érdekeket. De ebből a szempontból mindegy, hogy az Unió, az Egyesült Államok, Oroszország vagy éppen Nepál magyar partner, mert ha Magyarország kormánya nem képviseli a magyar érdekeket, akkor minden külső partner rossz nekünk. Magyarul, az Unióval való együttműködésben eddig ez az elem hiányzott. Ez nem az Unió felelőssége, hanem a miénk.
(9.50)
Másrészt emlékezzünk rá, hányszor volt itt a parlamentben is az téma, hogy ilyen, olyan vagy amolyan jogszabályokat úgymond uniós jogharmonizáció, uniós előírás, uniós szokásjog alapján kell Magyarországon bevezetni, holott ez szemenszedett hazugság volt, csak Gyurcsány egy idő után, Bajnai Gordon egy idő után, Medgyessy Péter a legelejétől kezdve nem merte arccal felvállalni, hogy kedves magyar állampolgárok, a 13. havi nyugdíjat elveszem tőletek, hanem bebújt az Unió és Manuel Barroso válla mögé, és azt mondta, hogy uniós előírás, IMF, Bizottság és a többi. Ne hagyjon ez megtéveszteni bennünket, mert nagyon sokszor elmulasztottuk leleplezni azt a sunyiságot, ami az előző kormányokat jellemezte: akartak valami rosszat, nem merték felvállalni, rögtön kitalálták, hogy uniós előírás, uniós jogszabály. Mondják meg nekem, ki az a magyar polgár, aki mondjuk, egy mezőgazdasági szabály bevezetésekor, ha uniós hivatkozás van, elolvassa az Uniónak a 11 ezer írott oldalnyi mezőgazdasági szabályozását, hogy ezt ellenőrizze - lehetetlen.
Nem védem az Uniót, csak szeretném, ha egy kicsit objektívebben tudnánk azt a folyamatot megítélni, hogy hogyan került ilyen mélypontra az Unió megítélése, és ebben egyébként az a nemzetvesztő politika, amit a kormányaink képviseltek az előző nyolc évben, meg az a sunyiság, amit képviseltek, bizony fontos szerepet játszott.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Három olyan kérdést szeretnék ezután még megvilágítani, ami, úgy látom, az alkotmány kapcsán nagyon komoly vitákat váltott ki, számomra néhány ponton egyébként nem teljesen érthető módon. Az egyik, amiről szeretnék szólni, az a “vármegye” elnevezés. Szokatlan a fülnek, olyan régimódinak tűnik, de ne felejtsük el, hogy ha ténylegesen büszkék vagyunk arra, hogy Magyarországon az alkotmánynak ezeréves hagyománya van, akkor arra a kérdésre kell tudnunk válaszolni, hogy mutassunk egy pontot, amiben a Szent István-i alkotmányhoz képest változatlan formában valamit meg tudunk nevezni; a “vármegye” elnevezés az egyetlen ilyen lesz. Nyilván a Szent István-i alkotmány, amennyiben azt alkotmányként tételezzük, egy királyságról szól; Magyarország köztársaság, senki nem akar királyságot, de még az elnevezése is akkor Magyar Királyság volt az országunknak, nem Magyarország.
A Szent István-i alkotmányos rendben van a vármegyerendszer legelőször lefektetve, kifejtve, és hozzáteszem, tekintettel arra - ez azért jelentős mértékben elnevezés kérdése -, ha ezt a hagyományt átörökítjük a mostani alkotmányunkba, arra a kérdésre tudunk válaszolni, hogy hol van az a pont, ahol nemcsak elvileg, úgy általánosan, Szent István óta jogfolytonosan, hanem tételesen, írottan van olyan nyom az alkotmányunkban, amit Szent Istvántól örököltünk közvetlenül.
Ne felejtsük el, hogy amikor a “vármegye” szót ízlelgetjük, akkor egyébként áldozatai vagyunk annak az úgynevezett - emlékszünk rá - ”a múltat végképp eltörölni”, “csillagosok, katonák” szemléletnek. Nem véletlen, mert a múltat végképp el akarták törölni Rákosi elvtársék, de ne hagyjuk, hogy az elmúlt 60 évben a gondolkodásunkban óhatatlanul is nyomot hagyó szemlélet, “a múltat végképp eltörölni”, ilyen ízlésbeli vagy ilyen kicsit szokatlanság miatt fogja le a kezünket ilyen fontos kérdésben.
A másik a választójog kérdése, amiről szeretnék szólni, ne felejtsük el, nagyon fontos. A választójog a modern demokráciákban nem egy fixen rögzített valami, hanem folytonosan változik. Svájc a nőknek a választójogot 1971-ben adta meg, 1971-ben; én magam is megdöbbentem, amikor... Egyébként a finn testvéreink 1904-ben adtak a nőknek már választójogot; az Egyesült Államokban csak a második világháború után adtak az afrikai amerikaiaknak választójogot. Tehát a választójog kiszélesítése egy folyamat, és igenis ismer a nemzetközi jog is teljesen bevett módon, sőt mindenki által elfogadottan pozitív diszkriminációt is a választójogban. Gondoljuk csak meg, Szlovéniában nem lenne magyar nemzetiségű képviselő, ha ott a nemzetiségi szavazókat nem preferálnák pozitívan. Magyarországon se lesz nemzetiségi képviselő, ha egyébként ezt nem valósítjuk meg.
Amikor arról gondolkozunk, hogy a jövő felé fordulunk, akkor gondolkozzunk azon is, hogy mégiscsak él velünk közel 2 millió, 50 ezer híján 2 millió olyan magyar állampolgár, akit most kizárunk, mindenfajta módon kizárunk a szavazásból, pedig ők a jövő, mert az az 1 millió 950 ezer gyerek majd szavazó lesz valamikor. Különböző technikák vannak arra, hogyan kezelik ezt a kérdést: Ausztriában 16 éves korra szállították le a szavazási küszöböt, nekünk van egy olyan megfontolandó javaslatunk, hogy esetleg preferáljuk az anyákat, akiktől egyébként mégiscsak a nemzet megmaradása függ, nem tőlünk, férfiaktól várja el senki, hogy szüljünk gyerekeket. Kezeljük pozitívan a saját édesanyáinkat addig, amíg kiskorú gyerekeket nevelnek, ezt egyáltalán nem tartom ördögtől valónak. Hozzáteszem, ez az alaptörvény csak a lehetőséget nyitja ki, mert egyébként egy sarkalatos törvényben kell ezt a kérdést szabályozni.
Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Ha kellő nyitottsággal nézzük ezt az alkotmányt, akkor azt gondolom, hogy nagyon-nagyon sok megfogalmazásában esetleg újszerű, de mindenképpen alkalmas az elfogadásra. Azt szeretném mondani végezetül, hogy Magyarország egy nagyon szép ország, a magyar nemzet egy fantasztikus nemzet, na de olyan pillanat sosem jön el az életben, amikor akár csak 8 millióan is a magyarok közül egyet fognak érteni valamiben. Tehát amikor a nemzeti együttműködésről beszélünk meg arról, hogy mennyire kell előkészíteni a dolgot, azt gondolom, hogy egy ponton túl azt kell mondani, hogy akkor el kell dönteni a kérdést, mert addig várunk az egység megteremtésére, amíg az sose jön el. Aki politikával foglalkozik, főleg helyi szinten, ahol egyébként nem ilyen bonyolultan vetődnek fel a kérdések, hanem sokkal egyszerűbben, ott is lehet tudni, hogy alig van olyan kérdés, amiben - akár egy kisebb településen is - akár a lakók 80 százaléka egyetért.
Tehát a demokrácia mégiscsak arról szól, hogy egy előre lefektetett szabály alapján a többség előbb-utóbb meghozza a döntést. Elhúzhatjuk még ezt az időt, Hornék addig-meddig pepecseltek vele, míg lejárt a mandátum anélkül egyébként, hogy bármilyen értelmeset tudtak volna hozzászólni az alkotmányhoz. Szerintem nem az a történelmi helyzet van, amikor nagyon sokat lehet várni vele, mert most egyébként is kedvező a széljárás. Ezért azt gondolom, hogy az a bírálat, hogy jobban is elő lehetett volna készíteni... - nem lesz olyan alkotmány, amit jobban elő lehetne készíteni, nem lesz. El kell dönteni azt, hogy valamikor le kell fektetni az alapokat, mert Magyarország még nagyon-nagyon komoly feladatok előtt áll, és az alaptörvény azokhoz a feladatokhoz és a megoldásokhoz egy jó kiindulópont. Ezért kérem, tisztelt képviselőtársak, a támogatásukat.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
