KŐVÁRI JÁNOS
KŐVÁRI JÁNOS
KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy nagyon rövid kis bevezetéssel utalnék arra, hosszú ideje folyik a vita arról, hogy van-e kényszere, van-e szüksége az alkotmányozásnak, jó-e a most meglévő alkotmány, vagy újat kell alkotni. Egyetlen szempontból szeretnék erre visszautalni, ez pedig az alapvető emberi joghoz, az élethez való joghoz való hozzáállása az alkotmánynak. A ’49-es alkotmány az alapvető emberi jogokat a XII. fejezetben kezdi el, az új alkotmány pedig az általános alapvetések után rögtön az első fejezetében tárgyalja. S van még egy jelentős különbség: a hamarosan hatályon kívül kerülő alkotmányban azt olvashatjuk, hogy a szabadságjogok sorban fölsoroltatnak, a kötelességek pedig szinte egyáltalán nem. Azt gondolom, nem lehet véletlen, hogy az új alkotmány legfontosabb mondandója, hogy a szabadság és a felelősség csak együtt értelmezhető.
Szabadság és felelősség - ezt a címet viseli az alapjogok felsorolására hivatott első fejezet, amely így kezdődik: “Az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani, védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.” Kétségtelen, hogy e tekintetben több parlamenti párt deficittel rendelkezik, így azok is, akik most nincsenek jelen az alkotmányozásban.
Az első és legfontosabb alapjogként az alaptörvény az élethez és az emberi méltósághoz való jogot említi. Így szól a II. cikk: “Az emberi méltóság sérthetetlen, minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” Alapvető emberi jogként minden emberi életet a fogantatás kezdetétől - hozzáteszem: egészen az elmúlásig - védelem illeti meg. Az élethez való alanyi jog ugyanis abszolút jog, azaz korlátlan és redukálhatatlan, mondhatni, minden más jogot megelőző jog. Emberhez méltó életnek pedig csak az az életvitel nevezhető, amely során a személy testi, lelki, szellemi szükséglete biztosítása minden ember, minden egyén számára elérhető létcélja megvalósításához. Ezt az esélyt egy demokratikus országban az államnak elsőrendű kötelessége védeni és támogatni. Mindannyian tudjuk, természettudományos tény, hogy az élet a természet vagy a hívő ember számára teremtés adta jog, és ezért az ember beavatkozása csak az életet szolgálhatja. Az a helyzet, ami ma Magyarországon és a fejlett demokráciákban előállt, az a demográfiai krízis, az a szellemi vagy anyagi nyomor, ami a világban jellemző, a sok háború mind-mind annak köszönhető, hogy erről az ember nem vesz tudomást. Az emberi élet védelme a magzati időben éppúgy indokolt, mint az élet során minden helyzetben, még egyszer hangsúlyozom, egészen az elmúlásig.
Az életet ma egész tartama alatt számos tényező veszélyezteti. Ezek között van rajtunk és szándékainkon kívül álló ok - itt elsősorban a természeti katasztrófákra vagy betegségekre gondolok -, bár ezekről is időnként kiderül, hogy felelőtlen tevékenységünk következménye. Vannak azonban általunk akarva vagy mulasztásból, sokszor tudatlanságból elkövetett vétségek is, amelyekkel az élet ellen vétünk. Gondoljunk csak a különböző, az élet szándékát, valódi értelmét nem ismerő, azt felülírni akaró orvosi beavatkozásokra, abortuszra, génmanipulációkra, plasztikai manipulációkra, okkult pszichológiai beavatkozásokra, kuruzslásra, klónozásra vagy épp az eutanáziára; ezek ma reális veszélyek szerte a világon. Idesorolhatjuk a piacgazdaság felelőtlen profithajhászásából fakadó, sokszor egészségkárosító, a természeti környezetet pusztító vagy épp a szociális jogokat sárba tipró tevékenységeit, a különböző javakért folytatott fegyveres beavatkozásokat, amelyeket napjainkban is tapasztalhatunk. Sőt, talán furcsán hangzik, de a művelődés, a tanítás, a vélemény szabadsága mögé bújó rémhír, uszítás vagy tévtanterjesztés is az életet veszélyeztető lehet, amely megvalósulhat a média, az oktatás vagy épp a művelődés, sőt ma már a gyógyítás lehetőségein keresztül is.
Ezek mind az életet, az emberi méltóságot nem tisztelő tevékenységek, s a mai világban valós veszélyt jelentenek itt és szerte a világon. Ezért az ezen káros tevékenységeket folytató személyeket, csoportokat elsőrendűen az alaptörvényben és az ebből fakadó további törvényekben kötelezni kell az élet fennmaradását előmozdító felelős magatartásra, tevékenységüktől védeni kell a nekik kiszolgáltatott embereket, életeket. Ezt erősíti meg az alábbi törvénycikk: “Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható, azaz a tulajdonhoz, a véleményszabadsághoz, a szabad versenyhez, a gyógyításhoz, a tanításhoz, a kutatáshoz vagy bármi más cselekményhez biztosított jogok egyaránt korlátozhatók és korlátozandók is, amennyiben a legfőbb jog, az élethez való jogot sértik.”
“Szabadság és felelősség” az alaptörvény alapvető jogok szakaszának címe. A ember szabad a testi, lelki, szellemi feltételek, a létfeltételek megteremtésében, de egyúttal felelős a másik, akár a jövőben élő ember életfeltételeinek biztosításáért is. A szabadság csak felelősséggel együttesen képes garantálni az élethez való jogot, az emberhez méltó életfeltételeket minden ember számára.
Az előttünk fekvő alaptörvény a felelős szabadság dekrétuma, amely a nemzet múltjáért, jelenéért és jövőjéért is együttesen vállal felelősséget. Arra kérem a jelen lévő és a jelen nem lévő valamennyi politikai erő által delegált képviselőtársamat, hogy az alaptörvény elfogadásával tegyünk együtt hitet a felelős szabadság, az élet védelme mellett.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
