LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az első szabad választás előtt két és fél esztendővel, 1987 szeptemberében Lakiteleken a politikai tűrés és tilalom határán “A magyarság esélyei” címmel szerveztünk találkozót. A mintegy 180 résztvevő közül egyedül nekem adatott meg, hogy képviselőként a tisztelt Ház előtt szembesítsem akkori s a találkozót követő gondolatainkat most, amikor az új korszak kezdetét jelentő alaptörvényünk vitája történik.
Mi, a Magyar Demokrata Fórum lakiteleki alapítói akkor az 1949-es alkotmányhoz képest új alkotmány létrehozását támogattuk, de nem egy kerekasztal-társaság körében, és nem a Nemzeti Kerekasztal keretében, hanem alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását akartuk és javasoltuk. Ezzel a kezdeményezéssel határozottan szembehelyezkedtünk a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szabad Demokraták Szövetsége törekvéseivel. Az alkotmányozó nemzetgyűléshez 1990 tavaszán a parlamenti választáson sem kaptunk kétharmados felhatalmazást a választóktól. Meggyőződésem, hogy ha az MDF-et alapítók álláspontja érvényesül, akkor is szükség lett volna ugyan módosításokra az évek során, hiszen olyan természetű és olyan arányú változásokon ment át az ország és az egész térségünk, hogy azt valószínűleg több-kevesebb módosítással az alkotmányban is követni kellett volna.
Ugyanakkor állítom, hogy az elmúlt két évtizednyi idő országunk, nemzetünk számára mégis kedvezőbben alakulhatott volna, mint így, a toldozott-foldozott alkotmánnyal, amely sem a magyar történelmi hagyományoknak, sem a rendszerváltás követelményeinek nem felelt meg. Ezért nem valósulhatott meg a történelmi igazságtétel, még a Zétényi-Takács-féle javaslat is elbukott, és ezért torzult el a privatizáció, és lett a nemzeti vagyon - szellemi és dologi egyaránt - a gátlástalan hazai és nemzetközi haszonélvezők és bűnözők martaléka. Most, a kétharmados történelmi felhatalmazás birtokában a Magyar Országgyűlés alkotmányozó nemzetgyűléssé nyilvánította lényegében magát, és ezzel mi, kormánypárti képviselők történelmi felelősséget vettünk a vállunkra.
Anélkül, hogy ennek ürügyén a történelmi rendszerváltó folyamat kezdeteinek történetébe bocsátkoznék, kötelességem megemlékezni arról, hogy a lakiteleki alapítók - és több ezren, több tízezren - eredeti programjában és nyilatkozataiban már jórészt ott voltak elemeiben azok az alapelvek, eszmei értékek, amelyek a mostani alkotmányozó folyamatban is szerepet kapnak, és kell hogy szerepet kapjanak. Mert nemzetünk alkotmánya, alaptörvénye nem a pillanatnak szól, nem a semmiből, hanem történelmi hazánk, országunk, nemzetünk történetéből fakad, és nem egy párt tulajdona, hanem a magyar nemzeté. Az alkotmányozás alapja természetesen a magyar történeti alkotmány kell legyen, de figyelemmel a közelmúlt eseményeire és a magyarság jogos mai igényeire is.
Engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket az eredeti, a lakiteleki alapítók által jegyzett, az MDF két korai dokumentumára, amelyeknek szellemisége és néhány konkrét elvi álláspontja mindmáig nem veszített semmit időszerűségéből. Az egyik a Lakiteleki nyilatkozat, amely a lakiteleki találkozó eredményeként született 1987. szeptember 27-én. Ez a Lakiteleki nyilatkozat társadalmi közmegegyezést sürgetett a jövő Magyarországának alkotmányossági berendezkedése érdekében. Ez a megfogalmazás azt sugallja, hogy a hatalom gyakorlásában részt vevő 10-15 százaléknyi népességet meg kell fosztani a hatalomgyakorlás privilégiumától. Lám, ma is tetten érhető az az igény, hogy ez a 10-15 százaléknyi kisebbség kívánja meghatározni az alkotmányozás menetét, és még ma is hangoskodva, majd teátrális távolmaradással ragaszkodik Kádár-kori előjogaihoz.
Az 1987-ben született politikai nyilatkozat megállapította, idézem, ma is érvényes mondatok ezek: “A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe” - írtuk 1987 szeptemberében. Ez utóbbi megállapításról elmondhatjuk, hogy az a bizonyos közösen vállalható jövőkép éppen most formálódik, nem utolsósorban éppen a mostani alkotmányozási folyamat révén. Rendkívüli eseménynek tartom, hogy a választásokon elért kétharmados parlamenti többség a Fidesz-KDNP-frakciószövetségnek lehetővé teszi, hogy az alkotmányozásra, Magyarország alaptörvényének elfogadására sor kerüljön.
A lakiteleki alapítók által jegyzett korabeli MDF '88-ban elfogadta alapítólevelét. Az alapítólevél ma is érvényes pontjait egészítem ki néhány olyan céllal, amely 20 év keserű tapasztalatából következik, és súlyos kötelezettséget ró valamennyiünkre, és akkor lényegében az alaptörvényünk elvileg megalapozza a további törvénykezés irányát és szellemét, a kétharmados sarkalatos törvényeket. Mindenekelőtt ki kell egészíteni azzal - amit az előttünk fekvő tervezet meg is tesz, és amit két évtizeddel korábban kellett volna megtenni -, hogy nincs jogfolytonosság a mai demokratikus és az előző diktatórikus rendszer között. Továbbá azzal, hogy a nemzeti tulajdont - már ami még megmaradt belőle - védeni kell, és különösen erős védelmet kell nyújtani a magyar termőföldnek és a vízkészletnek, legyen az bármilyen jellegű vízvagyon, hiszen az nemcsak a jelen, de még inkább a jövő nemzedékek kincse, amelyet nincs jogunk eltékozolni és idegen kézre adni. Hasonlóképpen védelemben kell részesíteni nemzeti hagyományainkat, jelképeinket, szellemi-kulturális értékeinket, és támogatni mindazokat a törekvéseket, amelyek a magyarság megrongált öntudatát és önbecsülését itthon és külföldön segíthetnek helyreállítani.
Megfontolásra ajánlom többek között a Százak Tanácsa és a Szociális Unió által javasolt felsőház létrehozását is, bár a kétkamarás magyar parlament bevezetését magam is csak 2014 után látom megvalósíthatónak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én az előterjesztett tervezettel, annak szellemével és irányultságával egyetértek. Ezzel együtt javaslom és kérem a fentiek figyelembevételét az alaptörvény végső szövegének kialakításakor. 1987-ben a Lakiteleki nyilatkozat zárómondata a következő volt: “Hisszük, hogy a megújhodás erőinek széles körű összefogásával kijuthatunk a válságból.” Nos, a választók által megadatott kétharmados parlamenti többség és az alaptörvény létrehozását segítő mintegy egymilliónyi hozzászólásnak, tanácsnak és véleménynek a birtokában bárki beláthatja: ennek a zárómondatnak a tartalma is megvalósulhat. Új korszak kezdetén vagyunk. A neheze, tisztelt Ház, képviselőtársaim, most kezdődik.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(11.20)
