NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy itt a fideszes általános köszöntők sorát megszakítva visszatérjek a napirendünkben is szereplő általános vitához, hiszen elvileg vitának van helye még egy ilyen szent ügy esetében is.
A tegnapi nap folyamán már egy rövid hozzászólásra volt lehetőségem, megidéztem Szabó Dezső szellemét, aki ugye, azt mondta, hogy üres gyomorral nem lehet himnuszt énekelni. S valóban azt gondolom, hogy miközben ilyen szép szavak elhangoznak, megfeledkezünk arról, hogy a magyar társadalmat a cigánybűnözés sújtja, a multinacionális cégek zsákmányolják ki őket, és ismét az alsó középosztály megszorítását jelenti akár az egykulcsos adó, akár a Széll Kálmán-terv. Tehát miközben a mindennapjainkat beárnyékolják ezek az intézkedések, azt gondolom, hogy nem lehet ilyen nagy méltósággal alkotmányozni, alaptörvényt elfogadni.
Szintén nem lehet akkor sem, amikor mindennapossá vált a törvények kijátszása akár országgyűlési képviselők által - kormánypárti képviselőkre gondolok itt természetesen -, akár a szabálytalanul duplán felvett költségtérítésekre gondolunk, amely törvénytelen, vagy akár magának az alkotmánynak a kijátszására, ha esetleg az Alkotmánybíróság, mondjuk, egy kényes helyzetben élni akar legfőbb feladatával és jogával az alkotmányosság őreként. Gondoljunk itt az Alkotmánybíróság múlt évi megregulázására, amivel megmutatták, hogy fektethetünk itt le bármit az alaptörvényben, ha önök úgy gondolják, ezzel a kétharmados túlsúlyukkal élni fognak, és bárkit meg tudnak regulázni. Ez volt a fő üzenete az Alkotmánybíróság megregulázásának, és ezek után bármit is foglalunk az alaptörvénybe, itt fog lebegni a szemünk felett az, hogy kétharmaddal sajnos bármit megtehetnek.
Azt gondolom, hogy szintén ízléstelen volt, és beárnyékolja itt az alaptörvény megvitatását az, hogy a nevüket törvénybe, mi több, alaptörvénybe szeretnék foglalni. Azt gondolom, hogy ez a Rákosi-korszakot idéző olyan fokú ízléstelenség, amelyre utalt egyébként már az is, hogy az úgynevezett fülkeforradalom első évfordulóján, 2011. április 25-én akarták az alaptörvény zárószavazását tartani, annak ellenére, hogy az munkaszüneti nap, mi több, egyházi ünnep, húsvéthétfő. Végül annyit sikerült elérni, hogy csak az alaptörvény aláírását tervezik erre az időpontra. De Schmitt Páltól ez sem meglepő, hiszen munkásságát azzal kezdte, hogy önmagáról nevezett el díjat, önmagáról elnevezett díjat alapított Magyarország államfőjeként.
Nos, azt gondolom, hogy ilyen események után joggal mondjuk, hogy nincs olyan hangulat, amit itt önök próbálnak ezekkel a fölszólalásaikkal megidézni. És színjáték valóban, ahogy tegnap is elmondtam szintén egy másik kétperces fölszólalásomban, színjátéknak tartjuk azt is, hogy akár a fideszes képviselők közé egyfajta biodíszletként mindig beülnek az adott képviselők, megtévesztve ezzel a tévénézőket, mintha olyan sokan lennének jelen itt a kétharmadból, akik komolyan gondolják ezt a fajta alkotmányozást. (Moraj a kormánypártok soraiban.) Méltatlannak tartom, hogy még egy miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt úr is megtette azt, hogy a bársonyszékét a tévénézők kedvéért elhagyva, nem tudom, hogy szereplési vágya vagy elvonási tünetei miatt ilyen szempontból, a szereplési vágya érdekében... (Felzúdulás és közbeszólások a Fidesz soraiból: Orvost! - Az alkotmányról beszélj! - Az elnök csenget.) Legyenek szívesek csöndben hallgatni, akármilyen kellemetlen ez, hiszen valóban a tévénézők megtévesztése ez.
Nos, színjátéknak tartom az alaptörvényben lévő számos rendelkezést is. Ilyen például a gyermekek után járó szavazati jog. Ennek abszurditását nem szükséges itt taglalnom, hiszen megtették ezt már itt sokan, nemcsak közülünk, de nem véletlenül engedték még az úgynevezett nemzeti konzultációba is belevenni ezt a kérdést, hiszen nagyon jól tudták önök, hogy milyen fokú elutasítottsága lesz ennek az abszurd javaslatnak. Mint végül kiderült, állítólag 15 százalékos támogatottsága van ennek a javaslatuknak. Nem véletlenül engedték ezt betenni, engedték feltenni a kérdést a magyar népnek, a magyar társadalomnak, hogy most erre hivatkozva, ezzel a demokratikus intézményt bemutatva, eljátszva, egyfajta színjátékként mondhassák, hogy lám, mi visszatáncolunk ettől a javaslatunktól. Pedig ezt önök sem gondolták komolyan.
Hogy ezt egy másik érvvel is alátámasszam, nem véletlen, hogy kormánypárti képviselők is akadtak, akik ez ellen szót mertek emelni. Mert szabad mandátum elve ide vagy oda, amivel sokat dobálóznak akkor, amikor mi a visszahívhatóságot szeretnénk például megteremteni, tudjuk jól, hogy nincs itt semmiféle szabad mandátum. Nem véletlen, hogy például olyan megosztó kérdésekben is, amit ne vitassunk, hogy megosztó kérdés, a nemdohányzók védelméről szóló törvény módosítása, egyetlenegy ellenvéleményt sem mertek megfogalmazni a kormányoldalon. Mi meg mertünk fogalmazni, természetesen megosztott a frakciónk egy ilyen kérdésben is, lelkiismereti szavazás lesz. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Ez a különbség, hogy mennyire létezik szabad mandátum elve, például önöknél, ahol pénzbírság is van. Mert bizony nemcsak a baloldalon volt pénzbírság, amikor az egészségügyet akarták privatizálni, és a kiszavazó képviselőket akarták megakadályozni szorult helyzetükben, hanem önöknél is rendszeres, egyébként törvénytelen műfaj ez. (Felzúdulás, közbekiáltások a kormánypártok soraiból: Rágalom!)
De ha már a szabad mandátum elvénél tartunk, hányszor panaszkodnak önök a folyosón, négyszemközt azért el merik mondani, hogy milyen jó nekünk, ellenzéki képviselőknek, mi benyújthatunk módosító javaslatot a költségvetéshez. (Nagy felzúdulás és közbekiáltások a kormánypártok soraiból: Mutass valakit! - Kőszegi Zoltán: Mutass egyet! Ne vagdalkozz! Ki áll veled szóba? Egyet mutassál! Ne hazudjál már, barátom!) Ellenben önök csak különböző jóváhagyások után tehetik ezt meg, hiába próbálják saját körzeteiket képviselni.
Azt gondolom, hogy mindezek a példák azt mutatják, hogy itt nincsen semmiféle szabad mandátum elve, sőt tulajdonképpen a hozzászólásaik is ezt mutatják, hogy mindenki a fölolvasott szövegét mondja el. És nemcsak azért, mert itt valamiféle ünnepi köszöntőt kíván tartani, hanem erős a gyanúm, hogy ebben az orwelli-kubatovi világban előre jóvá is kellett hagyni a beszédüket. (Felzúdulás és derültség a kormánypárti padsorokban.) Sőt, mi több, úgy érzem, hogy valamiféle paneleket is kaptak, hogy miről beszéljenek, mert így néhány nap után már egy kicsit feltűnő, hogy mindenki azzal kezdi, hogy mennyire meghatódott, aztán azzal folytatja, hogy milyen kár, hogy az ellenzék távol van, pedig itt lehetne. Végül azt taglalják, hogy ez nem is egy párturalmi alkotmány, ez nem is egy pártalkotmány, egy párt alaptörvénye, hanem az egész nemzeté. (Folyamatos zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Ugyanezeket a gondolatokat látjuk valamiféle sablonként előre megírva, aztán személy szerint megszerkesztve.
Nos, ezek után engedjék meg, hogy én valahogy máshogy folytassam. Ugyanis, ahogy az általános indokolásuk is írja, úgy mondják önök, hogy 2010-ben olyan történelmi lehetőséget, választói felhatalmazást kapott az új Országgyűlés, amellyel hiba lenne nem élnie. Nos, én már ezt is vitatom. Ugyanis, semmiféle felhatalmazást nem kaptak önök. Nemcsak azért mondom ezt, amiről Vona Gábor is beszélt vezérszónoklatában, miszerint ez és sok más, amit most önök megtesznek, például az egykulcsos adó, és még sorolhatnánk, nem szerepelt az önök programjában, és ezzel megtévesztették a magyar állampolgárokat. Nemcsak ezért nincs önöknek erre felhatalmazásuk az alaptörvény általános indokolásával szemben is, hanem azért sincs, mert önök 53 százalékos társadalmi támogatottsággal, ilyen választási eredménnyel szeretnének önök alkotmányozni. (Moraj a kormánypártok soraiban.)
Nem véletlen, hogy első dolguk az volt, hogy eltöröljék azt a bizonyos négyötödös passzust az alkotmányból, amely azt írta elő, hogy az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges. Jogos volt, hogy így volt eddig az alkotmányban. Ezt még Horn Gyuláék emelték bele az önmaguk kétharmadának a korlátozására, mert ők is tudták, hogy azért legalábbis egy új alkotmányt, alaptörvényt nemcsak egy kormányoldalnak kellene elfogadni. Nincs erre európai példa, amire önök készülnek. Ezt még ők is tudták. Fájó kimondani, de kimondom mindannyiszor, hogy Horn Gyuláék komolyabban vették a nemzeti együttműködést, mint önök, akik oly sokszor használják ezt a kifejezést. (Felzúdulás és derültség a kormánypártok soraiban.)
Bizony, ezt a négyötödös passzust ők emelték be, és önöknek első dolga volt - egyébként egy sunyi eljárással, de az idő rövidsége miatt erre már nem térhetek ki -, hogy eltöröljék ezt. Meg sem kísérelték a nemzeti együttműködést, pedig például a parlamenti négyötödhöz a Jobbik adta volna áldását, ha a történelmi jogfolytonosság jegyében egy megfelelő alaptörvényt tesznek le ide az asztalra. De nem ezt tették.
Hogy mit tettek? Hát, sokat lehet vitatkozni sok mindenen politikailag, de hadd kezdjem a helyesírási hibákkal, mert azért a magyar helyesírás szabályait nem lehet vitatni elvileg, és önök számos hibát vétettek ebben. Ez is mutatja, mennyire előkészítetlen ez a javaslat. Itt az idő rövidsége miatt csak egy típushibára hadd hívjam föl a figyelmet: az “és” előtt nem teszünk vesszőt, még az alaptörvényben sem vagy ott pláne nem, ha nem felsorolásról... (Közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Dr. Hoppál Péter: Tagmondatok között igen, ha már komolyan vesszük a helyesírás szabályait.) Ha tagmondatokat köt össze, akkor valóban teszünk vesszőt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Helyesírásból egyes! - Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)
Nem kívánom az önök hibáit kijavítani, mert nem szeretném, ha többtucatnyi módosító javaslatunk elfogadásáról zengene a média, és azt mondanák, hogy lám, van itt nemzeti együttműködés, hát többtucatnyi jobbikos módosító javaslatot elfogadtak. Ezért kérem, jegyzeteljenek, fölolvasom önöknek legalább csak ennek a vesszőhibának az előfordulási helyeit, legyenek szívesek maguk kijavítani, amit elkövettek, és ne azt várják, hogy mi nyújtsuk be, és ezek legyenek az elfogadott módosító javaslataink.
(14.30)
4. oldal alulról a hetedik sor, ugyanez a típushiba; 5. oldal alulról a tizenharmadik sor; 8. oldal kilencedik sor; 12. oldal III. cikk első sora; 13. oldal alulról a kilencedik sor, újabb helyesírási hiba.
Ugyanennek a típusú helyesírási hibának a felsorolását folytatva: 14. oldal első sora; 15. oldal IX. cikkének első és tizenhatodik sora; utóbbinál a “vagy” előtt is szükséges vessző, hiszen itt sem felsorolásról van szó; 19. oldalon XX. cikk negyedik sor. Szégyenteljes, de folytatnom kell a felsorolást: 21. oldal huszonkettedik sor, 22. oldalon az első sorban, a harmadik sorban, a XXIX. cikk hetedik és nyolcadik sorában is. A legutolsónál ezek közül a “vagy” elé kell természetesen a vesszőt tenni, amit nem voltak képesek, pedig ezt már egy középiskolás is tudná. 24. oldalon alulról a hetedik sor, 25. oldalon a tizenkilencedik sor, 27. oldal utolsó sora.
És mielőtt bármit is vitatnának, hadd jelezzem azt, hogy ugyanezt a hibát, amit itt előbb mondtam, tizenegy sorral feljebb egészen máshogy, ott jól írták, helyesen írták, ott tettek vesszőt egy ugyanilyen tagmondat esetében.
28. oldal XLVII. cikk harmadik sora, és az oldalon az utolsó előtti sorban is ugyanazt a hibát elkövették. Végül a 30. oldalon alulról a hetedik sor.
Ez összesen húsz darab hiba csak ebből a típushibából, helyesírási hiba. A politikai vitánkkal természetesen szembe lehet szállni, de azt gondolom, a magyar helyesírás szabályaival nem. Ezt, azt gondolom, talán csak Schmitt Pál tudná felülmúlni helyesírásilag. (Wittner Mária: Neked mennyire megy a helyesírás?)
Nagyon fájó ez, és az általános indokolásra még nem is térek ki, ahol szintén számos hiba található, például a “stb.” elé nem kell vesző, ezt azért már középiskolában megtanulhatták volna.
De ha már ennyire rájár a rúd Lázár Jánosra, azért hadd említsem, hogy az ő egymondatos kísérőlevelébe is sikerült helyesírási hibát tenni, ugyanis amikor azt írja, hogy “mint előterjesztők”, ha itt nem összehasonlításként, hanem “előterjesztőként” értelemben használja, akkor nem kell vesszőt tenni oda sem.
De lépjünk tovább a helyesírási hibákról, hiszen vannak itt nagyobb bajok is. Engedjék meg, hogy most a nyelvlecke után megtanítsam önöket kesztyűbe dudálni (Moraj a kormánypártok soraiban. - Wittner Mária: Jézusom!), ugyanis a politikusbűnözésről (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Te vagy az!) szeretnék néhány szót ejteni, elsőként is az álláshalmozásról, ami, azt gondolom, hogy leginkább aktuálissá vált az utóbbi időben. Az álláshalmozásról valóban hallottuk azt, hogy az országgyűlési képviselők ne lehessenek önkormányzati képviselők (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.), és Lázár Jánosnak egy e heti cinikus nyilatkozatára szeretnék reagálni, ha közbekiabálásaival nem akadályoz ennyire se ő, se a képviselőtársai. Azt nyilatkozta, hogy a kormánypárti képviselőcsoportban messze többségben van az az álláspont, hogy az önkormányzati és országgyűlési képviselőség ne legyen összeférhető. Azt gondolom, ez olyan fokú cinizmus! Hát nemhogy nincs többségben ez az álláspont, de gyakorolják is! A gyakorlat van többségben önöknél, szinte mindenki országgyűlési képviselői tisztsége mellett vagy polgármester, vagy megyei közgyűlési képviselő, esetleg mindkettő (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Minket legalább megválasztanak! Próbáld meg te is!), és ki tudja, még hány felügyelőbizottságnak tagja, adott esetben törvénytelenül.
Említhetnénk a Jobbik Superman-díját elnyerő Kósa Lajos esetét is, aki több mint négy hónapja nem tudott részt venni a bizottságának ülésén, az eddigi harminc ülésből összesen haton tudott részt venni, polgármesteri elfoglaltsága miatt. Nyilvánvaló, bár kifejeztük ezzel a Superman-díjjal emberfeletti teljesítményét, hogy ő állítólag nemcsak hogy több helyről tud főállású fizetést felvenni, de el is tudja látni ezeket a feladatokat. Azonban ez nyilvánvalóan nem így van.
Most az álláshalmozásra az idő rövidsége miatt nem tudok kitérni ennél bővebben (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Lázár János: Mi szeretnénk hallani a felesége álláshalmozásáról! Miből él a felesége, képviselő úr?), annyit azonban elmondhatnék, hogy itt az idő, hogy az alkotmányba, az alaptörvénybe belefoglaljuk, hogy ennek véget kell vetni, az elharapódzott politikusi álláshalmozásnak. Ezzel a duplán felvett költségtérítések rendszerére is végre orvoslást tudnánk találni.
A mentelmi jog eltörléséről szintén kell beszéljünk, ugyanis álszent módon önök olyat írnak bele az alaptörvénybe, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. Csak vannak egyenlőbbek, akikre nem vonatkozik a törvény. Mi a képviselők felelőtlensége helyett a törvények előtti egyenlőséget szeretnénk bevezetni a mentelmi jog eltörlésével. (Szórványos taps a Jobbik soraiból.)
A visszahívhatóságról Bana Tibor képviselőtársam már ejtett néhány szót, de vegyék észre, Balatonőszöd után általánosan megfogalmazott igény a társadalom részéről, hogy teremtsük meg, hogy ha a saját programjukat sem hajtják végre, akkor valamiféle visszahívhatóságnak teret kell engedni. (Borbély Lénárd: Kuruc.info!)
Beszélni arról is, hogy önök sajnos nem kívánták semmilyen mértékben korlátozni azt, hogy a magyar közéletben továbbra is részt vegyenek azok, akik tevékeny szerepet vállaltak a korábbi szocialista államélet irányításában (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van!), akik az állampárt vezető tisztségviselőiként vagy fegyveres szervezetek vezetőiként (Lázár János a Jobbik képviselői felé: Nálatok ez milyen?) közreműködtek a magyar nép elnyomásában, a kommunista diktatúra fenntartásában. (Lázár János: Nálatok ez milyen? - Közbeszólás a Jobbik soraiból: Nincsen! - Lázár János: Biztos!) Mi ezt korlátozni szeretnénk, erre ismét benyújtottuk a már többször lesöpört javaslatunkat, szeretnénk, ha Gyurcsány Ferenc és társai nem ülhetnének itt az Országgyűlésben semmikor a jövőben.
Természetesen szeretnénk az ügynökügyek feltárását is, ha végre megvalósulhatna több mint húsz évvel a rendszerváltás után, de önök ugyanúgy maszatolnak, mint az eddigi parlamenti garnitúra sajnos ebben a kérdésben.
Beszélnek önök a bizottságok előtti megjelenés kötelezettségéről, hogy ezt majd sarkalatos törvény szabályozza. Nos, eddig legalább az alaptörvény szabályozta, önök már ebből visszalépnének, ahelyett, hogy valamiféle szigorúbb szabályozást fogalmaznának meg, hiszen láthattuk Gyurcsány Ferenc esetében, a nemes “na és?”-sel válaszolt arra, hogy ez az alkotmányos kötelezettsége. Amikor mi itt benyújtottuk erre vonatkozó törvénymódosító javaslatunkat, hogy akár veszítse el a mandátumát, legyen valamiféle büntetőjogi következménye, ha egy Gyurcsány Ferenc fittyet hány alkotmányos kötelezettségére, akkor önök ezt lesöpörték. Mit mondtak? Hát ezt nem így kell megoldani - a szokásos mellébeszélés -, itt a politikai kultúrát kell majd úgy megteremteni, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő. Hát mit várnak önök, hogy Gyurcsány Ferenc hoz ide majd valamiféle politikai kultúrát? Honnan? Balatonőszödről? Elképesztőnek tartom ezt a gyakorlatot (Moraj a Fidesz soraiban.), és azt gondolom, hogy igenis az alaptörvényben kell szabályozni, ahogy egyébként eddig is megtörtént. Önök inkább visszalépnének ebből a gyakorlatból, hogy amit Gyurcsány Ferenc csinált, az a jövőben alkotmánysértésnek se minősüljön.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az időm sajnos előrehaladt (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Hál' istennek!), s mivel a Jobbik csak ennyit beszélhet, én vagyok a mai nap utolsó jobbikos hosszabb hozzászólója, ezért zárásként csak azt hadd említsem meg, ha végre önök a valódi problémákkal is mernének foglalkozni, ha a saját választóik elvárásainak is megfelelve hozzá mernének nyúlni az alaptörvényhez olyan szinten, hogy a magyar jogfolytonosságot állítsák helyre, ha a kommunista bűnösöket kiszorítanák a közéletből, és a politikusbűnözést szorítanák végre vissza, és ezt egy kiemelkedő fontosságú problémának tartanák, akkor valóban tudnának segíteni a magyar emberek mindennapjain is, és ha ez majd előbb-utóbb megtörténik - lehet, hogy csak a Jobbik kormányra kerülése után -, nos, akkor majd nyugodt szívvel és nyugodt lelkiismerettel kérhetjük, hogy adjon az Isten szebb jövőt.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból. - Kőszegi Zoltán: A saját csapatod nem vesz komolyan! Bohóc vagy! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Cirkuszban van ilyen! - Az elnök csenget.)
