PŐSZE LAJOS
PŐSZE LAJOS
PŐSZE LAJOS (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány olyan kérdéshez szeretnék hozzászólni konkrétan az előttünk fekvő alkotmány kapcsán, amelyekhez már részben mások is hozzászóltak, illetve egy olyan kérdéshez részletesebben, amit én már korábban feszegettem. Ez a Nemzeti Bank helye, szerepe az alkotmányban. De mielőtt erre a számomra kedvenc csontra rátérnék, előtte szeretnék három más dologról is szólni. Többször felmerült itt az különböző fórumokon, majdnem minden olyan párt részéről, aki nincs itt most, hogy nincs alkotmányozási kényszer. Ezzel kapcsolatban szeretnék arra emlékeztetni, hogy nagyon nagy alkotmányozási kényszer van.
Kérem szépen, 1989 óta az eltelt 22 év alatt akkorát változott a világ, hogy valószínű, hogy igazából fel sem tudjuk fogni, hogy milyen Európában, milyen megváltozott körülmények között élünk. Gondoljunk csak bele, hogy létrejött egy Európai Unió, annak milyen dokumentumai, milyen szerződései jöttek létre, gondoljanak csak arra, hogy ebből a dokumentumból hogy kezdett kiszorulni a kereszténység! Már csak ezzel szemben is egy ellenpontozás a Magyar Köztársaság, illetve Magyarország alkotmányozásában teljesen helyénvaló, és nem utolsósorban gondoljunk arra, hogy 22 év kellett ahhoz, hogy ez a társadalom összeszedje magát, kiizzadja magából, történelmileg kiérlelje azt a lehetőséget, hogy az a többsége meglegyen, amely képes alkotmányozni.
Ahogy szokták mondani: Hic Rhodus, hic salta! Itt van Rhodus, itt tessék ugorni! 22 éve nem volt lehetőség, és még 22 évig nem lesz lehetőség. Akkor hát mikor alkotmányozzunk, ha nem most?! Ennyit arról, hogy van-e vagy nincsen alkotmányozási kényszer.
Szeretnék a választójogról is néhány gondolatot elmondani. Messze egyetértek azokkal az elképzelésekkel, amelyek a gyerekes családoknak több választójogot adnának.
(11.50)
Megmondom, miért. Magyarországnak két nagy problémája, a magyarságnak két nagy sorskérdése van: a Kárpát-medence, illetve a szórványmagyarság integrálása és a demográfiai krízis. Most vagy fontos nekünk az, hogy a demográfiai krízist megoldjuk, és akkor mindent ennek kell alárendelni, mert ez egy sorskérdés, ez nem egy aktuálkérdés; és ennek kell alárendelni azt is, kérem szépen, hogy bizony a gyermeket nevelő családoknak minden eszközzel olyan pluszlehetőséget adjunk, amelyik ezt a réteget, a társadalomnak ezt a részét erősíti. Ne higgye senki azt, hogy azok a törvényi változások, amelyek a szociális támogatások kapcsán itt most a tavalyi évben hatályba léptek, majd olyan nagyon meg fogják ugrasztani a gyerekszámot - nem! Rengeteg olyan döntés, rengeteg olyan törvény szükséges, amelyeknek együttesen lehet olyan hatása, hogy a gyermekvállalás, a családon belüli több gyermek nevelése igenis mindenki számára egy követendő és elfogadott idea lesz. És ennek igenis komoly, szerves eszköze az, hogy a gyerekes családok nagyobb beleszólást kapjanak a társadalomba.
Elhangzott itt több párt részéről, vagy legalábbis egy párt részéről a vitában többször is a képviselői visszahívhatóság kérdése. Én szeretnék ennek kapcsán arra emlékeztetni, hogy a demokrácia egy nagyon furcsa, érdekes dolog. Nem olyan szép, nem olyan irányítható, mint mondjuk, Habsburg Ottó klasszikus hasonlatával élve egy elegáns jacht; igaz, hogy a vihar hamar fel is borítja, szemben a tutajjal, ami a demokrácia, és amelyik nem süllyed el a viharban. És a demokráciának az a lényege, hogy igaz, hogy vannak pártok, mert a pártoknak kell valahogy összefogniuk a társadalom különböző csoportjait, de ennél még fontosabb, hogy a pártokon belül hányfajta színes értékhordozó egyéniség, irányzat tevékenykedik.
Így is óriási a pártfegyelem, így is óriási az értéktorzulás és az érdekképviselet torzulása az öncélú pártfegyelmek miatt. Nézzék meg a hagyományos - tudom, hogy sokaknak nem fog tetszeni - Egyesült Államokat: alig lehet egy congressmant vagy egy szenátort pártfegyelem alapján arra kötelezni, hogy együtt szavazzon. Nincs ilyen, kérem! Mert mindenki elsősorban a képviselői, a szenátori megbízásának, az érdekképviseletnek igyekszik eleget tenni. Tehát ahány önálló képviselője van egy frakciónak vagy a magyar parlamentnek, annyiszor több a demokrácia mind a pártban, mind az adott parlamentben. Most arról nem is beszélek, hogy eljárástechnikailag egész egyszerűen kivitelezhetetlenek ezek a kérdések, ahogy azt már Salamon képviselőtársam valamelyik nap megemlítette.
Szeretnék most rátérni a Nemzeti Bankra. A jelenlegi előterjesztésben keveslem a Nemzeti Bankra vonatkozó tételeket, és igenis azt gondolom, hogy benne kellene lennie definitíve annak, hogy a Magyar Nemzeti Bank a monetáris politikáját miért csinálja, minek a jegyében csinálja. És igenis rögzíteni kellene, hogy ezt a hazai fizetőeszköz külső és belső stabilitásának érdekében folytatja, úgy, hogy közben ezekkel a feltételekkel egyszerre a kormány gazdaságpolitikáját támogatja.
Nem tudom, hogy mi lesz a Nemzeti Bankra vonatkozó későbbi törvényben, ott már elsikkadhatnak dolgok, ezért ezt mindenképpen szükséges volna itt kiemelni. A Nemzeti Bankot nem lehet ugyanúgy kezelni, mint 20 évvel ezelőtt. 20 évvel ezelőtt volt az a szemlélet, hogy a Nemzeti Bank mindentől független, mindenkitől független. A nemzeti bankok szerepe átértékelődött az elmúlt 20 évben, egészen más világban vagyunk.
A bankrendszer sokat vesztett a likviditásából az elmúlt 20 évben, elsősorban a reagani adminisztrációtól kezdve, ahogy átalakultak a bankrendszerre vonatkozó törvények liberális irányba, és egész egyszerűen a jegybankoktól függ az egész világ bankrendszere. A korábbi betéti források helyére a bankközi források jöttek, és a jelzáloghiteleket értékpapír-kereskedelem formájában kiszervezték önálló leányvállalatokba. Így vontak be plusz hitelforrásokat a betétek fölött, azonban ezeknek a leányvállalatoknak és forrásbevonásoknak az eredménye már nem kerül be a bankok mérlegébe. Ennek lett a következménye az, hogy az elmúlt 20 évben többszörösére, több tízszeresére nőtt a bankok által kihelyezhető pénzmennyiség, és eljutottunk oda, ami az elmúlt 10 évben aztán nagyon eklatánsan megnyilvánult mindenütt a világban, hogy egy olyan túlhitelezés alakult ki, amely aztán törvényszerűen vezetett a teljes összeomláshoz.
A Nemzeti Bank szerepe ma igenis más, sokkal fontosabb a népgazdaság számára. És szeretném eloszlatni azt a tévhitet is, hogy a Nemzeti Bank bizonyos tevékenységei nem mérhetőek számszerűen. Van négy olyan típusú monetáris tevékenység, amiről igenis számszerűen be lehet számolni. Ilyen tevékenység például a kötelező ráta előírása a kereskedelmi bankok számára, és ennek következtében a ténylegesen kötelező rátába elhelyezett pénz mennyisége és alakulása. De ilyen az is, amikor a Magyar Nemzeti Bank állampapírokat vesz és elad, és ezzel a pénzt a forgalomba juttatja, vagy onnan kivonja, ennek a mennyisége, és ezen keresztül a kamatra gyakorolt hatása. Ilyen az is, amikor az MNB, a Nemzeti Bank saját kötvényeket értékesít, amivel szintén pénzt von ki a forgalomból, vagy nyom vissza a forgalomba. És ilyen az is, amikor devizákat ad-vesz, és a devizavétellel pénzt teremt, az eladással pedig pénzt von ki.
Ezek a tevékenységek mind-mind számszerűsíthetőek. Ezt igenis tudnia kell a magyar parlamentnek, hogy a Nemzeti Bank ezen monetáris tevékenységei egyáltalán milyen számokat mutatnak. És a korábbi javaslatomban szerepelt az, hogy az Állami Számvevőszék auditálja a Nemzeti Bankot, illetve az Állami Számvevőszék auditjával kerüljön a Ház elé a Nemzeti Bank. Az ÁSZ most igenis megcsinálhatná azt, hogy ami a Nemzeti Bankon belül ez a négy fő monetáris tevékenységcsoport, ennek legalább az előírásait, hogy a Nemzeti Bank igenis ilyen struktúrában számoljon be, ellenőrizhetné, ez lehetne egyfajta úgymond audit.
És egyébként pedig a nem monetáris tevékenységekkel kapcsolatban, amikor a Nemzeti Bank kereskedelmi és egyéb tevékenységeket végez, bizony ott igenis helye van az ÁSZ-nak, hogy egész egyszerűen mint egy vállalatot ellenőrizze. Tehát a jelenlegi alkotmánytervezetben a Nemzeti Bankra vonatkozó megfogalmazást én kevésnek tartom, és további megfontolásra javaslom. A már korábban beadott módosító javaslatomat, kérem, fontolják meg.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
