PROF. IVÁN LÁSZLÓ
PROF. IVÁN LÁSZLÓ
PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Nagy és életre szóló élmény számomra, hogy Magyarország Alaptörvényének általános vitájában egyértelműen méltató és pátosztól sem mentes gondolataimat átadhassam. Köteleznek erre eddigi életem tapasztalatai, sokoldalú szakmai és közéleti tevékenységei, és nem utolsósorban személyes hitvallásom emberről, világról, életről, halálról, hazámról, nemzetemről.
Ez az alaptörvény meghatározza a múltam, jelenem és jövőm értelmét, több mint háromnegyed évszázados életutam értelmezését, családom, unokáim és még az ő unokáik valakihez, valamihez és valahová tartozásának biztonságát, személyes és közösségi boldogulását. Ez a mi hitvallásunk is, ez az időbeni életünk boldogulása, személyes és együttes felelős kötelezettsége az alaptörvényt végig átható közfelelős közkötelesség eszmeiségében és megvalósításában.
A témám szempontjából kiemelhető a XV. cikk (4) pontja: “A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.”, a XVIII. cikk (4) pontja: “Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.”
E két kiemelt tartalmi idézet mellett az alaptörvény kielégítően követi az 1998-2002 közötti polgári kormány Idősügyi Tanácsa által 2001-ben elfogadott idősügyi charta előremutató szempontjait és megállapításait. Ezek: részvétel a társadalom tevékenységében, az időskori élet anyagi feltételeinek biztosítása, egészségügyi, szociális ellátás és gondozás biztonsága, és az idősek jogainak védelme.
Az alaptörvény egészében, pátoszával, ethoszával és demokráciarendszerével tükrözi az idősek tiszteletét, megbecsülését és biztonságát a nemzet rendszerében, mint egy élő szervezetében. Az elmúlt nyolc év kormányai folyamatosan bizonytalanságban tartották sajnos a nyugdíjas és idős embereket, holott jól ismert, hogy minden társadalom kiemelt feladata az idősek tisztelete, megbecsülése és biztonsága. Hangsúlyozzuk, hogy ami szociális biztonságot teremt, az nemzeti politikánk meghatározó sarokpillére lesz, vagyis az idős embereket szolgáló politika. Ez számunkra nemcsak a nyugdíjasok szerzett jogokra épülő nyugellátásának védelmét, a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését jelenti, hanem olyan komplex szolgáltató rendszert, amely ennek a társadalmi, mind inkább gyarapodó rétegnek a megbecsülését és biztonságát hivatott megteremteni.
Változásra van szükség a szemléletben is, hiszen a nyugdíjazás nem jelentheti a passzivitásba vonulás, a haszontalanság és feleslegesség érzését. A társadalmi hasznosságot az aktivitás fenntartásával, az önkéntesség megbecsülésével és az egyházi és civil szervezetek bevonásával, együttműködésével biztosítani lehet. Megváltozatjuk az eddigi szocialista, szabad demokrata gyakorlatot, többek között azért, hogy a jövőben senki se fordíthassa szembe az egyes nemzedékeket egymással. Jól felfogott érdekünk, hogy az idősek aktivitását és tapasztalatait a legtovább hasznosíthassuk, megvédjük az időseket azoktól a hatásoktól is, amelyek az elmúlt években a napi megélhetésüket, társadalomban elfoglalt helyüket, az igénybe vehető egészségügyi és szociális szolgáltatásaikat, mentális életvitelüket és fizikális biztonságukat veszélybe sodorták. Számítunk munkájukra, több évtizedes tapasztalataikra. Az úgynevezett inaktívnak tartott kor nem jelentheti a teljes visszavonulást munkából, közéletből.
Napi megélhetési gondjaik enyhítése mellett arra is figyelmet fordítunk, hogy a családok generációs együttélése ismét visszanyerje létjogosultságát a társadalmi együttélés rendszerében. Azok számára, akik idősotthonokban kívánják, tudják eltölteni életük hátralévő évtizedeit, megteremtjük a személyre szabott szolgáltatások rendszerét. Nem engedjük, hogy az állami nyugdíjak mellett megfelelő szolgáltatást biztosító magán-nyugdíjpénztári rendszer megtakarításai veszélybe kerülhessenek.
Összefoglalva: Magyarország alaptörvény-tervezete alkalmas arra, hogy teljesítse hivatását Magyarország és a magyar nemzet megújulásában az egyének és közösségeik, nem utolsósorban nemzedékeik együttműködésében, az idősödés és időskor méltóságának helyreállításában, valamint a nyugdíjas-életforma igazságosságának megvalósításában.
Befejezésként engedjék meg, hogy idézzem Vámbéry Ármint 1895-ből: “Arra a nagy kérdésre aztán, hogy vajjon van-e a magyarságnak ereje és képessége a mulasztást pótolni és állami meg társadalmi életét rövid idő alatt úgy átalakítani, hogy a vele ezer éven át jóban rosszban egyaránt egyesült idegen elemek előtt ragyogó csillagként tündököljön, erre nyugodtan határozott »igen«-nel felelhetni.” “(…) ha szüntelenül és semmitől meg nem zavarodva a jelenkori műveltség és szabadság útján tova haladsz és ha a türelem és honszeretet azon elveihez ragaszkodol, a melyekkel őseid itt hazát alapítottak és nemzetet teremtettek, a mely ezredévi szenvedés után most új életre ébred, nemzetet, a mely büszkén tekint a multra és reménnyel a jövőre!”
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
