RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Vállaltam, hogy Magyarországon az egyik szószólója leszek a gyermekek után járó választójognak, amiről a világ egyre több országában folyik vita, különösen azokban az országokban, amelyek demográfiailag hasonló helyzetben vannak, mint Magyarország.
Japánban egyébként épp a földrengés idején volt egy nagy nemzetközi konferencia, amelyen például részt vett a világhírű magyar származású demográfus, Demény Pál is, aki az Amerikai Egyesült Államokban szintén ennek az elképzelésnek az egyik szószólója.
A Magyar Országgyűlésben, azt is el kell mondjam képviselőtársaimnak, ezt a kérdést nem én vetettem fel először. Először Surján László vetette fel az 1990-es évek elején, másodszor pedig Mécs Imre SZDSZ-es, később MSZP-s képviselő, aki egyébként erre vonatkozóan egy indítványt is beadott az Országgyűlésnek, amit az Országgyűlés nem vett tárgysorozatba.
Miről is van szó? Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar állampolgárok 80 százaléka rendelkezik szavazati joggal, és miközben azt gondoljuk, hogy minden magyar állampolgárt megillet a szavazati jog, ellenzéki képviselőtársaim is meg szoktak így időnként nyilvánulni, aközben kiderül, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak, mert 2 millió magyar állampolgár nem rendelkezik választójoggal.
Többször elhangzott más ügy kapcsán, hogy nincsenek másodrendű magyar állampolgárok. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha így gondoljuk, akkor ezen a területen is változtatni kell, hiszen ebben a pillanatban a gyerekek magyar állampolgárok, szavazati joggal nem rendelkeznek, azaz semmilyen módon nem tudják sem ők, sem a szüleik a társadalom jövőjére vonatkozó döntéseket befolyásolni. Ez azért alakult így, mert a modern demokráciában van két alapelv, ami ütközött egymással, és mindig az egyiknek tulajdonítottak elsőbbséget. A két alapelv az volt, hogy mindenki számára általánosan biztosítandó a választójog, viszont ez ütközött azzal, hogy a választójogot csak személyesen lehet gyakorolni. És az a kérdés, hogy melyiket fogadjuk el erősebbnek.
(12.00)
Stágel Bence képviselőtársam egészen pontosan fogalmazott ezzel kapcsolatban, hogy ha a személyesség helyett azt tartjuk alapelvnek, azt tartjuk fontosabb alapelvnek, hogy a szavazati jog minden magyar állampolgárt megillet, akkor ebben az esetben egy teljesen másfajta demokráciához jutunk. És el kell gondolkodni, hogy szükség van-e más demokráciára. Azt kell mondanom, ha szétnézünk, akkor azt kell látnunk, hogy ez a demográfiai helyzet nem speciális magyar betegség. A modern európai demokráciákban alig van ország, amely reprodukálni tudná önmagát. A mostani demográfiai adatok például azt jelzik Magyarországon, hogy két generáció alatt megfeleződik a generációk létszáma. Tehát a nagyszülők korosztályához képest az unokák korosztálya 45 százaléknyi lesz a magyar termékenységi adatokkal.
Ez egészen katasztrofális változást jelent, és ennek egyik oka a demokrácia, az általánosan elfogadott demokrácia rendszerhibájában keresendő, amely azt mondja, hogy a kiskorú állampolgárok minden módon ki vannak zárva abból a döntéshozási folyamatból, ami a társadalom jövőjét meghatározza. Ha ki vannak zárva, akkor ez azt jelenti, hogy ők másodrendű állampolgárok, az ő véleményük nem tud megjelenni, ezért szépen lassan ez a helyzet elvezetett oda, hogy azok a családok, amelyek gyermeket vállaltak, ezzel együtt jelentős életszínvonal-csökkenést, nagyon gyakran a szegénységet is vállalták. Azt még külön ki kell emelni, hogy ez a helyzet a gyermekes nők számára rendkívül hátrányos, ők a munkaerőpiacon nagyon-nagyon nehezen találnak állást. Elmennek egy interjúra, megkérdezik, van-e gyereke, mennyi idős, szeretne-e gyereket, és a gyermekes asszonyok nagyon hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiacon. De erről rendkívül sok tanulmány is szólt az elmúlt időszakban.
Változna-e a helyzet - tegyük fel a kérdést önmagunknak -, ha megjelenne a gyermekek után járó szavazati jog? Én azt hiszem, alapjaiban megváltozna, a politikusok szeretik megnyerni a választásokat. Ha megjelenne kétmillió pluszszavazat a politikai piacon, akkor az átalakítaná az egész családtámogatási rendszert, átalakítaná a gyermekvállaláshoz való viszonyát a társadalomnak. Tegyük fel a kérdést, ha megjelenne kétmillió új szavazó, más lenne az MSZP családpolitikája? Más lenne. Az LMP-é? Más lenne. A Jobbiké? Azé is más lenne. A Fideszé és a Kereszténydemokrata Néppárté is, alapjaiban alakulna át a családpolitikai helyzet.
Az az igazság, hogy igazán érdemi ellenérvet viszonylag keveset hallottunk. Az egyik bizonyos technikai jellegű, hogy akkor hogyan is lenne megoldva, de technikai kérdésekre mindig van technikai válasz. A legsúlyosabb ellenérv, ami hol pőre valóságában, hol egy kicsit összetettebben, politikailag korrekt módon megfogalmazódott, hogy a hátrányos helyzetű, sokgyermekes szegény családok, cigány családok felértékelődnének, és esetleg üveggyöngyökkel meg lehetne vásárolni a szavazataikat. Három ellenérvet szeretnék elmondani. A gyerekek mintegy 20 százaléka cigány gyermek ma Magyarországon, 75-80 százalékuk nem. A második ellenérv. A szegény családokban megszületnek gyerekek, miközben az aktív családokban, amelyek munkából kívánnák gyermeküket felnevelni, nem születnek meg a gyerekek. Nézzük szembe a ténnyel, hogy radikális családpolitikai változás nélkül nem is fognak megszületni. És az a helyzet, hogy azzal is nézzünk szembe, hogy kevés gyerek születik Magyarországon, de a gyerekek egy részéről egyébként sajnos lemondunk, mert nem tudjuk őket integrálni. És a politikusokat, ha lenne a gyerekek után szavazati jog, arra kényszerítené ez, hogy ezeknek a családoknak, ezeknek a szegény gyerekeknek a problémáival is szembenézzenek.
A konkrét alaptörvény-tervezetről még két mondat. A pragmatikus megfontolásokat értem, de magam is aggályosnak tartom, hogy extra szavazati jogot biztosít a szülőnek. Ugyanis az a helyzet, hogy nem a szülőnek kell extra szavazati jogot biztosítani, hanem arról kell hogy szó legyen, hogy minden magyar állampolgárt a szavazati jog születésétől fogva meg kell hogy illessen. És ezt a jogot, mindaddig, amíg nem tudja személyesen gyakorolni, a szülő gyakorolja helyette. Zárásként hadd mondjam el, hogy Demény Pál írt nekem egy levelet ma reggel, amit nagyon megköszönök, és annak egy utolsó gondolatát szeretném felolvasni. Mindannyian tudjuk, hogy radikális változásra lenne szükség a családpolitikában, de olyan szemléletesen, mint ahogy Demény professzor úr megfogalmazta, nem tudtam volna megfogalmazni. Ő azt mondja: “Az alkotmánytervezet preambuluma Kölcsey szavaival kezdődik, de a prospektív demográfiai helyzet más Kölcsey-szavakat is kívánhatna. “És más hon áll a négy folyam partjára, / Más szózat és más keblű nép.... Vagy Vörösmartyé: “...a sírt, hol nemzet süllyed el.”
Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzünk szembe azzal, hogy ha nem tudunk radikális változásokat elérni a családpolitikában, akkor sajnos Kölcsey, Vörösmarty e szavai a jövő évszázadban súlyos valósággá válhatnak. Hogy radikális változást tudjunk elérni a családpolitika területén, ahhoz pedig, azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, az alkotmányban lehetőséget kell teremteni arra, hogy a gyermekek után járjon szavazati, választójog.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a KDNP soraiban.)
