DR. KONTRÁT KÁROLY
DR. KONTRÁT KÁROLY
DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! “Mi, Magyarország polgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzet együttműködésére alapítsuk.” - így fogalmaz a Nemzeti hitvallás leendő alaptörvényünkben.
A nemzet együttműködése a rend fenntartásában különösen fontos. Azért fontos, mert bár az állam feladata a rend és közbiztonság fenntartása, de ezért a magyar embereknek, a magyar nemzetnek együtt kell működnie, össze kell fognia egymással.
A magyar állam hosszú ideig volt arra kényszerítve, hogy külföldi érdekek kiszolgálója legyen. Előbb 1944. március 19-étől, majd 1945 áprilisától vergődtünk idegen hatalmak igájában. Az utóbbi végül egy alkotmányt is ránk erőszakolt, ez volt az 1949. évi XX. törvény. Ez az alkotmány nem a magyar nemzet, hanem egy idegen hatalom érdekeit szolgálta. Ez tette lehetővé, hogy a magyar rendvédelem a magyar emberek ellen forduljon, a padlását lesöpörje, a nemzeti érzelmű vezetőit lecsukassa és elhurcolja.
Végül mindennek betetőzéseként ’56-ban a kommunisták belelövettek a tömegbe akkor, amikor a haza érdekében a nép utolsó elkeseredésében forradalmat robbantott ki. A forradalmat ugyan leverték a szovjet csapatok, de a szellemet már nem lehetett a palackban tartani. Már mindenki számára világos volt, hogy idegen érdekek állnak a vérbírók és a diktatúra rendőrsége mögött. Az a jogrend nem lehetett igazságos, amelynek nevében ártatlanokat végeztek ki, például Mansfeld Pétert. A rendvédelem alapja a jogrend, a jogrend alapköve az alkotmány, az alkotmány tollbamondója pedig a szovjet megszállás volt.
1989-ben a helyzet megváltozott. Az akkori alkotmány jogállami alapelveket követett, előírta a szabad választásokat, de mégis paktumokra épült. Árulkodó, hogy a kelet-európai térségben Lettországon kívül egyedül nekünk nem sikerült új alkotmányt elfogadni. Az alkotmány átmeneti jellegét maga is hangsúlyozta a preambulumában, ezért ez az alkotmány sem lehetett olyan alapköve a jogrendnek, ami a nemzet igazi együttműködését szolgálta. Ez az átmenetiség, ez a paktumpolitika, amely az alkotmány mögött állt, azt okozta, hogy időnként a rendőrség is irányt téveszthetett.
Ez engedte meg az elmúlt 8 év alatt, hogy időként a rendőrséget és a titkosszolgálatot politikai célokra használják. Ennek az igazodási pontnak a hiánya tette lehetővé a 2006. őszi brutális rendőri fellépést is. A szocialista kormányok ugyanis nagyon jól ki tudták használni ezt a rést. Erre nem kerülhetett volna sor, ha a jogrend alapja egy stabil, biztos, nemzeti alapokon nyugvó alaptörvény - de a régi nem az volt.
Ez ellen lép föl meggyőzően az új alaptörvény-javaslat 45. cikkének (5) bekezdése: “A rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai nem lehetnek tagjai pártnak, és politikai tevékenységet nem folytathatnak.” Látszólag ez csak megismétlése a korábbi alkotmányos szabályoknak, ne felejtsük el azonban, hogy a Nemzeti hitvallás végre értékekkel tölti fel a szürke szabályt. Annak a kifejezése, hogy a jó élet, az igazság és a szabadság is a renden keresztül valósulhat meg, benne van a Nemzeti hitvallásban.
Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalt alaptörvény-javaslat ezért valóban új és nemzeti alapjait teremti meg egy olyan jogrendnek, amely a rendvédelmet is áthatja. Az új alaptörvény tehát olyan igazodási pontként szolgál majd mindenki, így a rendvédelem számára is, ami a nemzeti együttműködésen keresztül megteremti a magyar emberek számára a felemelkedés lehetőségét. Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.
Az új alaptörvény-javaslat elfogadása közelebb visz ennek a megvalósításához. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
