DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! “A liberális demokráciában benne rejlő nehézségek ez új államokban robbantották ki elsőként a válság heveny tüneteit. Ennek oka elsősorban az alkotmányok elméleti jellege, a politikai szükségszerűségek félreismerése és a demokratikus szellemiség hiánya volt. Az alkotmányozók megfeledkeztek arról az alapigazságról, hogy intézményeket lemásolni vagy kölcsön venni nem lehet, azokat mértékre kell csinálni. Megfeledkeztek arról, hogy a politika és a jogrendszer társadalmi jelenségek, ezért azok minden megnyilvánulása, intézményeinek működtetése, sikere vagy kudarca az illető társadalom minőségével vagy belső struktúrájával, gazdasági és szociális viszonyaival, nem utolsósorban pedig hagyományaival és történelmi adottságaival állandó belső összefüggésben és kölcsönhatásban van. Ez országok legnagyobb részében hiányoztak a megfelelő szellemi és erkölcsi feltételek is, hogy úgy mondjam, előbb volt demokrácia, mint demokraták.”
Tisztelt Ház! Ezeket a szavakat akár ma is írhatta volna valaki. De ezeket a szavakat nem más írta, mint Karcsay Sándor - Isten nyugosztalja -, aki az első szabadon választott parlamentben mellettem ült. 1946-ban a vezető keresztény értelmiségiek az Actio Catholicán keresztül egy ankétot szervezetek, hogy milyen legyen Magyarország új alkotmánya. Nekik ez nem adatott meg. Viszont az, hogy Karcsay Sándor ezt a kötetet dedikálta nekem, úgy érzem, hogy ránk bízta, és nekünk, kereszténydemokratáknak örökségünk és erkölcsi kötelességünk, hogy azt, amit tőlük megtagadott a sors és a történelem, az ő szellemükben most bevégezzük, és az ő szellemiségüknek megfelelő alkotmányt, alaptörvényt alkossunk.
Engedjék meg, hogy ennek a kötetnek egy másik szerzőjétől is idézzek: “Az állam van az emberért és nem megfordítva, következésképpen az emberi személyiség nem vethető teljesen alá az államnak, hanem számára az államnak biztosítania kell a szabadságot.” Ennek a kötetnek a “Szabadságjog” című fejezetét Martonyi János írta; no nem a mai kormány külügyminisztere, hanem az ő édesapja.
Tisztelt Ház! Ez is a mi örökségünk. Ezért én elsősorban az ő megközelítésük szerint ebben a történelmi szemléletben, ezzel az erkölcsi alapállással szeretnék a szabadságjogokhoz, az emberi jogokhoz szólni. Ki kell mondanunk és büszkén vállalhatjuk, hogy 24 európai ország emberi jogi szabályozását összehasonlítva, Csehországgal és Bulgáriával összevetve a legszélesebb módon a legszélesebb katalógust biztosítja az emberi jogok területén a magyar alapjogi tervezet. Tehát nemcsak az európai chartát figyelembe véve, hanem más európai államok szabadságjogi és emberi jogi intézményrendszerét figyelembe véve is ez a tervezet teljes mértékig vállalható, mégpedig az újszerűségeivel együtt vállalható, és reméljük, hogy a jogfejlődés során Magyarország - mint ahogy már tette korábban is - példát mutat Európának.
Engedjék meg, hogy az első ciklusból Lalumiere asszonyt idézzem, aki a kisebbségi törvényre azt írta, hogy Magyarország nem felzárkózik az európai jogrendhez, hanem alakítója az európai jogrendnek. Úgy gondolom, az a szabályozás, amire most készülünk és amit ezen a területen meg akarunk valósítani, szintén iránymutató lehet az európai államoknak és minden civilizált államnak. Önmagában a terminológia is - miután mi a természetjogi iskolát valljuk, és elődeink is ebben a koordinátarendszerben gondolkoztak az emberi jogokról - Európában egyre inkább zűrzavaros, mert valamikor emberi jogokról beszéltek, igen ám, csak az emberi jogokhoz akkor emberkép kell. Nekünk világos és egyszerű az emberképünk: teremtett és megváltott lények vagyunk, ebből következik a méltóságunk és ennek a méltóságnak a biztosítása az állam részéről. Más felfogásban, más különbözőséggel nyilván azért tértek át az alapvető jogokra, mert az alapvető jogok ebbe a kategóriába sokszor nem férhetnek be.
A tervezet ezért - kikerülve ezt a terminológiai vitát - nagyon helyesen a “Szabadság és felelősség” címet viseli. Ez egyben ellentmond annak a logikának és annak a gondolkodásmódnak, ami az elmúlt húsz év gyakorlatában rengeteg problémát okozott Magyarországon, nevezetesen: azzal a liberális gondolatvilággal és liberális logikával, amikor a szabadságnak nincsenek korlátai, de amikor számukra kedvezőtlen helyzetek teremtődtek akár a gyűlöletbeszéd, akár más társadalmi jelenségek kapcsán, akkor ezeket a kérdéseket nem tudták kezelni. Ezért üdvözlendő, hogy a tervezet átveszi az európai emberi jogi chartának azt a rendelkezését, amely a törvény által való korlátozhatóság feltételrendszerét rögzíti. Ez azonosan van megfogalmazva, mint az emberi jogi chartában. Tehát a szabadságjogok megfelelő cél érdekében - közrend, közbiztonság s a többi - a törvény által korlátozhatók, mégpedig a szükséges és arányos mértékben. Ezáltal a jogalkotás kezébe egy olyan eszközrendszert ad az alkotmány, amely alkalmassá teszi arra, hogy a nemkívánatos társadalmi jelenségeket törvényes kereteken, alkotmányos kereteken belül és az európai normáknak megfelelően szabályozni képes legyen.
Ugyanakkor megfontolásra javaslom, hogy ebben az esetben - miután ez a törvényalkotásra ró ilyen megoldást - el kell gondolkozni azon, hogy a jóhiszemű jogalkotás elvét az alkotmányban rögzítsük, mert akkor az alapjogok gyakorlása során másokra való tekintettel és az alapjogi rendelkezéssel összhangban való jóhiszemű jogalkotás biztosítja azt a rendszert, ahol a meglévő törvényi kereteken belül senki nem élhet vissza az alapjogokkal. Miután a tervezet az egyik részt szabályozza, megfontolásra javaslom a másik rész kiegészítését is, mert meggyőződésem, hogy hatékonyabb jogvédelmi rendszert sikerül Magyarországon felépíteni, ha nemcsak a törvényalkotás által biztosítjuk az alapjogok érvényesülését, hanem biztosítjuk a meglévő joggyakorlatban is.
Tisztelt Ház! Talán véletlen, talán nem véletlen, mégis azt gondolom, hogy ebben a körben két dologról beszélni kell, mégpedig azért, mert a család évében vagyunk, és azért, mert ma gyümölcsoltó Boldogasszony napja van.
(10.10)
A család évében, azt gondolom, hogy ami újszerű, de nemcsak újszerű, hanem előremutató, a házasság intézményének megfogalmazása, mégpedig a családdal való összekötése. Bármifajta támadás ér minket ebben a tekintetben, csak félreértésből vagy rosszindulatból táplálkozhat. Ez a megfogalmazás - mondjuk ki - azonos az Alkotmánybírság határozatával, majdnem az alkotmánybírósági határozat szó szerinti átvétele. És akkor, hogy ne legyen rosszindulat és ne legyen félreértés, ne féljünk a vitáktól, különösképpen ne ebben a Házban, mondjuk ki: amikor az alkotmány szabályozza a házasság és család intézményét, akkor, azt gondolom, hogy nem a szexuális irányultságot szabályozza, az nem alkotmányos érték, hanem a kölcsönös szeretet intézményét szabályozza a család érdekében, azzal konjunktívan egybekötve, a családot mint értéket szabályozza, és a természetjogi felfogás szerint és a természet rendje szerint ez férfihoz és nőhöz kötődik. Tehát nem szexuális irányultságot szabályoz, hanem egy intézményrendszert, nemcsak a hagyomány által, hanem a természet rendje által is visszaállítja az eredeti rendet, senkit nem fosztva meg semmilyen jogától, hanem a család intézményének megszilárdítását tűzi ki célul.
Az elmúlt héten több külföldi partnerrel sikerült tárgyalni, és mindenhol elismeréssel szóltak erről, hogy valóban ez az az alapjogi érték, amely megment minket attól a dekadenciától, amit Európában sok esetben tapasztalhatunk.
A házasság intézményét helyes értelmezése szerint a XV. cikkel, a gyermekek jogaival kell együtt értelmezni. És talán itt és most idézhetem a Magnificat egyik legszebb mondatát: irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad. Ez nem másról szól, mint egy történelmi távlaton is túlmutató, a nemzedékek szövetségéről, mert egy ország, egy állam, egy nemzet csak így maradhat fenn.
Tisztelt Ház! A másik kérdésről, az emberi méltóság kérdéséről is engedjék meg, hogy szóljak a H. cikk kapcsán. Megint rengeteg vitát váltott ki ez a kérdés, és itt és most el kell mondanom, ez is egy alkotmánybírósági határozaton, az 1991-es alkotmánybírósági határozaton alapul. Tehát bárki, aki ezt a megfogalmazást támadja, csak a rosszindulat vagy csak a szándékos félreértés miatt mondhat olyanokat, hogy bármit ebben a rendszerben meg akarunk változtatni. Nem, az embereket jobbá tenni nem úgy lehet, hanem úgy lehet jobbá tenni az embereket, ha a rossz elkerülését, a szabad akaratot megtartva az állami működteti azt az intézményrendszert, ami a magzatok védelmét jelenti.
Felteszik a kérdést, mi az, hogy magzatok védelmének szabályozása. Visszakérdezek: tessék szíves lenni olyan államot, ahol a magzatokat nem védi a jogállam, mert ebben a pillanatban az történne, hogy a magzatvédelem ügye olyan volna, mint egy foghúzás. Nem tudok olyan civilizált államot, akár a római jogi hagyományokra is visszatérve, ahol nincs meg ez a védelem, hiszen éppen azért kell szabályozni, mert ha nem szabályoznánk, akkor semmifajta védelem nem volna. Ezért azt gondolom, hogy ezt is büszkén vállalhatjuk; és ebből a megfogalmazásból semmiképpen nem következik az a riogatás vagy az a politikai kicsinyes haszonszerzés, ami egy alaptörvényhez és egy alkotmányhoz méltatlan, ami itt zajlik ekörül, hogy bárki itt abortusztörvényt akarna ebben a Házban létrehozni.
Mondjuk ki, hogy az emberi méltóság és az emberi élet sérthetetlen, és a jelenlegi szabályozás mindenféle szempontból megfelel annak az elvi álláspontnak, amely elvi álláspontot egy kétharmadot igénylő kérdésben megfogalmazhattunk. Természetesen lehetségesek különböző nézetek, és lehetségesek lettek volna más megfogalmazások is, olyan megfogalmazások is, amelyek félreértésre adhatnak alkalmat, viszont ez az a megfogalmazás, ami vállalható és ami elvszerű, és ez a megfogalmazás az, ami, azt gondolom, hogy a félreértéseket megakadályozza.
Tisztelt Ház! Az elődeinkkel kezdtem, és azt gondolom, hogy ahogy most visszagondolok, azt az örökséget, amit mi kaptunk, kereszténydemokraták, csak akkor tudjuk szolgálni megfelelően, és csak akkor tudunk méltóak lenni elődeinkhez, ha ebben a kérdésben a természetjogi iskolát képviselve így járunk el, és ebben a munkában részt veszünk, hogy akiknek nem adatott meg a történelem során, hogy megalkossák ezt az alaptörvényt, az ő örököseiként mi most itt vagyunk, és készen állunk arra, hogy ezt a törvényt megalkossuk.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
