DR. SCHÖPFLIN GYÖRGY
DR. SCHÖPFLIN GYÖRGY
DR. SCHÖPFLIN GYÖRGY (Európai Néppárt): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Három kérdést szeretnék felvetni. Az első a kereszténység szerepe és helye az alaptörvényben. Ezt sokan ellenzik, azzal az érveléssel, hogy a kereszténység beemelése hátrányos helyzetbe hozza a nem hívőket, illetve a nem keresztényeket. Azonban a kereszténység megjelenítése az alkotmányban nemcsak a vallásról szól, hanem szorosan összefügg az állam alapításával. Ha közelebbről megnézzük a térség történelmét, akkor kiderül, hogy a magyar, a lengyel és a cseh királyság nagyjából egyidejűleg kapta meg az alapító okmányát a Szentszéktől. Ennek az elismerésnek felbecsülhetetlen következménye volt és van. Amikor a Szentszék egy uralkodót ünnepélyesen királynak fogadott el, akkor az adott területet államként fogadta el Európa. A mi esetünkben a német-római császár nem indíthatott keresztes hadjáratot ellenünk, mert ettől a veszélytől mentesült a Magyar Királyság azáltal, hogy mint keresztény állam foglalta el a helyét Európában. Így lett alapköve a kereszténység a magyar államiságnak. Tessék idenézni! (Az elnöki pulpitus fölötti képre mutat.) Nem véletlenül került ide ez a falfestmény.
A második kérdés az állam szerepe a társadalom és a polgárok politikai életében. Gondolom, mindenki tudja, hogy a magyar társadalom nem bízik különösebben az intézményekben, a hivatalosan lefektetett szabályokban, a formális eljárások hitelességében, hanem inkább a személyes megoldásokat, a kiskapukat keresi. Több magyarázata van ennek a jelenségnek, például a kommunizmus gyászos öröksége, illetve az elmúlt 8 évben megélt visszaélések, de ezek közül az eddigi alkotmánnyal való azonosulás alacsony foka semmiképpen nem hagyható számításon kívül. Ha egy politikai társadalom az alkotmányát felemásnak, nem az övének gondolja, akkor az átlagpolgár az alkotmányból eredő szabályozást sem fogja nagyon komolyan venni. Nem hisz a látszatnak, a hivatalosságnak, az előírásnak, nehezen fogadja el azt, amit intézményi autoritásnak nevezünk. Ennek pedig komoly hátránya van a polgári egyenlőség, a jogállamiság, illetve a polgár és a politikai hatalom összefüggéseiben. Remélem, hogy az új alaptörvény megerősíti az intézmények autoritását azáltal, hogy a polgárok az alkotmányt és az ebből fakadó szabályozást magukénak érzik.
A harmadik kérdés pedig a választásokat követő átadási időről szólna. Az államról szóló rész 3. cikkelye (1) bekezdése az utalás. A 30 nap szerintem túl sok, és ezt az intervallumot csökkenteni kell. A magyarázat a következő: az adott 30 nap alatt a világ, a külső világ nem áll le, nem vár meg bennünket, hanem folytatódik. Ez pedig elsősorban az Európai Unióban játszik szerepet. Arra gondolok, hogy az adott időben az Unió miniszteri tanácsa változatlanul megtartja üléseit, és itt a részt vevő magyar miniszterek is döntéseket hoznak. Igen ám, de semmiféle otthoni legitimitással nem rendelkeznek, ha a távozó kormány elvesztette a választásokat. Az Európai Uniót ez a kérdés nem érdekli különösebben, de alkalomadtán az itthoni politikában kellemetlen problémákat vethet fel. Jogilag ugyan megalapozott lenne a helyzet, de itt ellenkező irányba mutat a jog és a politika. Szerintem ez esetben érdemes lenne kikerülni az esetleges politikai hézagot, és csökkenteni kell a 30 napot.
Köszönöm a Ház megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)
