DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Magyarország alkotmányánál beszélni valóban megtiszteltetés, másodszor szólni pedig, azt hiszem, még nagyobb megtiszteltetés. Ezért az idő rövidsége miatt is egyetlen egy fejezethez szeretnék hozzászólni: a bíróságokról és az igazságszolgáltatásról szeretnék beszélni, illetve ennek a reformjáról.
De mielőtt érdemi mondandómat elkezdeném, magamhoz csak hű leszek annyiban, hogy szeretném bejelenteni a Háznak, hogy ma is történelmi nap van természetesen, hiszen 130 éve született Bartók Béla, és gyümölcsoltó Boldogasszony napján, 1780-ban Mária Terézia adta azt a híres-nevezetes alapítólevelet ide a budapesti egyetemre. Úgyhogy azt hiszem, ezért már érdemes volt ide bejönni a Házba.
Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi napon - és erről már Balsai képviselőtársam, az Antall-kormány volt igazságügy-minisztere beszélt - Baka András, a Legfelsőbb Bíróság jelenlegi elnöke szólt az igazságszolgáltatási reformról, illetve a leendő, megszületendő alkotmány egyik fontos rendelkezéséről, és tekintettel arra, hogy a nagy méltóságú Legfelsőbb Bíróság elnökéről van szó, ezért szó szerint idézném a tegnapi felszólalását, nehogy pontatlan legyek, bár nem biztos, hogy ő pontosan fogalmazott: “Az Országgyűlés a 2010. évi törvényalkotást követően 2011 elején már meghatározóan új fordulatot kívánna venni, és a bírósági igazgatást valamiféle miniszteriális igazgatássá átszervezni.”
Kedves Képviselőtársaim! Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy 1994-ben, amikor én képviselő lettem, akkor sajnálatos módon egy baloldali fordulat következett be az országban, és egy Horn-Kuncze nevezetű alakulat vette át Magyarország kormányzását, a Horn-Kuncze-kormány. Az akkori igazságügy-miniszterhez, az én korábbi politikai ellenfelemhez, Vastagh Pálhoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt egyik központi vezetőségi tagjához fűződik az a bizonyos gyalázatos reform, amelynek következtében - ahogy én itt többször elmondtam a Házban - a magyar igazságügyi minisztériumot börtönfelügyeleti minisztériummá degradálta Vastagh Pál, hiszen csak a börtönök igazgatása maradt már az 1994-es reform után. Az évszázados minisztériumi épület ugyan megmaradt, de az lett az Országos Igazságszolgáltatási Tanács épülete, és egyebekben pedig megszűnt a bírósági főosztály, és elindult ez a híres-nevezetes önigazgatás.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem az az álláspontom gyakorló ügyvédként, hogy ez a bírósági önigazgatás több mint csúfos kudarcot vallott, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Elsődlegesen arra gondolok, hogy ami itt Budapesten történik ítélkezés időszerűségét illetően, az katasztrofális. Erről nem a bírók tehetnek, hanem az a tehetetlen önigazgatás, ami itt folyik az elmúlt másfél évtizedben. Ebből következik, hogy igenis vissza kell állítani a Kúriát, igenis meg kell reformálni az igazságszolgáltatást, és végre Budapesten, a bűnös városban, képviselőtársaim, rendet kell teremteni. Ha kell, akkor két bíróságot kell építeni, három bíróságot kell építeni, bírókat kell felvenni, és meg kell szüntetni azt, hogy gyakorlatilag Budapesten az ügyek nagy része okafogyottá válik, mert az ügyfelek meghalnak, mire vége van az ügynek, gondolok itt, a 8 vagy a 11 éves közöstulajdon-megszüntetési perekre, amelyek Európában példátlanok. Budapesten túlmenően természetesen máshol is vannak problémák a bíróságokat illetően.
Gyakorló ügyvédként hadd mondjam önöknek, hogy mindig is a jogászi pálya csúcsának tekintettük és tekintjük a bírósági munkát, a bíró a legfontosabb tisztséget tölti be az igazságszolgáltatásban. Ez a mostani alkotmány szerint is természetesen megmarad, a bíró változatlanul nem utasítható. Tehát én azt gondolom, hogy az alkotmány minden próbát kiáll e tekintetben. Hogy most már újra Kúria lesz, illetve hogy megváltozik az Országos Igazságszolgáltatási Tanács - mert meg merem előlegezni természetesen, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács meg fog szűnni -, és mint korábban és mindig is Európában Magyarországon, létrejön egy bírósági főosztály az Igazságügyi Minisztérium keretében, és a bírósági főosztály, és ez az ügy lényege, le fogja venni a méltatlan terheket a bíróságokról. Nevezetesen, a bírónak egyetlenegy tiszte és feladata van: törvényes keretek között kiemelkedően jó, szakmailag megalapozott ítéletet hozzon. Ez a bírói függetlenség legfontosabb része, nem pedig hogy apró, piszlicsáré dolgokkal foglalkozzanak, hogy hány bírósági határozatot kell venni a bíróságokon, az épület felújítása… Ezt a feladatot levesszük a bíróságok válláról, nem kell ezzel az alantas dologgal foglalkozni, egyetlenegy feladatuk lesz: tisztességes eljárás keretében olyan ítéleteket hozzanak, ami önmagában majd minősíti a bírót. Az ügyfelek azért mennek, képviselőtársaim, a bíróságra, hogy igazságos és törvényes ítéletek szülessenek kiemelkedő súlyú ügyekben is és kis ügyekben is. Nem azért mennek az ügyfelek, hogy különböző olyan dolgokkal terheljék őket, amelyek nem az ügyfelekre tartoznak. És végül: egy bírót mindenképpen az minősítsen, hogy milyen ítéletet hoz, nem pedig, hogy milyen statisztikának felelt meg.
Végül egyetlenegy mondatot engedjenek meg ügyvédként. Módosító indítványt fogunk több képviselőtársammal benyújtani, arra is tekintettel, hogy szeretnénk, ha valamilyen szinten azért mégis az “ügyvéd” szó ebben az alkotmányban szerepeljen. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy az ügyvéd - mint az átkosban is - egy szereplője ennek az eljárásnak, az igazságszolgáltatás szerves része. Erre is tekintettel tisztelettel azt kérjük majd, hogy ezt a módosító indítványt a Ház minden oldala támogassa.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
