HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedjék meg kedves képviselőtársaim, hogy egypár általános észrevétellel kezdjem a hozzászólásom. Értéket létrehozni, megalkotni, eszmei értékeinket számba véve egy alkotmány szövegét megfogalmazni meglátásom szerint csak azzal az elszántsággal, csak azzal az ambícióval lehet, hogy az akár évszázadok távlatában is megállja a helyét.
Engedjék meg, kedves képviselőtársaim, hogy építészként szavaim alátámasztására egy építészettörténeti példát hozzak önöknek. Az athéni demokráciában az akropoliszi templomépítkezések már indulásuk pillanatában több évszázadra előretekintettek. Rövidebb időben nem is gondolkodhatott a hellén öntudat, még akkor is, ha emberi természetük töredékességével és az istenek akaratának való teljes kiszolgáltatottságukkal tökéletesen tisztában voltak. Ezekben az építményekben a társadalmi értékeiket közakaratúlag szintetizáló módon kívánták megjeleníteni a görögök, és e törekvésük folytán létrejött az a szépség, az az érték, amelyről Plutarkhosz így ír - szavai természetesen mind a mai napig érvényesek -: “Már mindjárt akkor - tudniillik az építésük idején - a fennkölt ősiség benyomását keltették, ennek ellenére mostanáig megőrizték eredeti üdeségüket és az első nap újdonságát.”
Igen, ez az a minőségi eljárás, és csak ez, aminek igényességével nekünk magunknak is rendelkezünk kell, amikor alaptörvényben kívánjuk rögzíteni társadalmi értékeinket. Ugyanakkor azt kell lássuk, hogy az előttünk fekvő javaslat egyes fejezetei sajnálatos módon a jelen korunk meglehetősen válságos, töredékes állapotából indulnak ki, s mintegy fundamentumul azt veszik alapul. Nem törekszik egy ideálisnak tekinthető állapot megfogalmazására, fél olyan elköteleződésektől, amelyek pedig az egészséges államműködés alapjai lehetnének. A jelenlegi szűkös lehetőségeinkből indul ki az alaptörvény, és a jövőtől való félelem miatt még szűkebb korlátokat kíván felállítani. Ezt a meglátásomat a későbbiek során példákkal is szeretném alátámasztani, de mindezek előtt néhány alaki jellegű észrevételt hadd tegyek.
Az alaptörvény megszövegezése sajnálatos módon nem éri el az alkotmány műfajának megfelelő színvonalat. Fésületlen mondatokkal találkozunk benne, amelyek sokszor a magyar mondatszerkesztés szabályainak sem felelnek meg. A szöveg részekre bontása és a részek besorolása sem kellően igényes. Az “Alapvetés” című fejezet például a latin ábécé betűi szerint rendezi a különböző cikkelyeket, és az A betűtől lendületes ívben egészen az S betűig eljut. Reméljük, hogy a magyar demokrácia fejlődésével a T-től tovább folytatva a felsorolást, egyszer majd a Z betűig is eljuthatunk.
Az alaptörvény-javaslatból alapvető meghatározások hiányoznak. Például azt, hogy mit érthetünk sarkalatos törvények alatt, és azok milyen viszonyban vannak a törvényi hierarchiában a többi, mondjuk így, egyszerű mezei törvényhez, csak sejtetni engedi a szövegezés. De értelemzavaró megfogalmazásokkal is találkozhatunk, amikor egy-egy definícióból éppen csak az alkotmányos elv egyértelműsítése hiányzik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ezen alaki észrevételek után a szűkebb szakterületemet érintő kérdésekre is áttérjek. Az önkormányzatokkal kapcsolatos tételeket a javaslat a 31. cikktől a 35. cikkig tárgyalja. Ezek között is találhatunk több szerkesztési pontatlanságot. Csak hogy egyet említsek a sok közül: a 32. cikk elnevezése szerint a helyi önkormányzatok feladat- és hatásköreit rögzítené, ezzel szemben a közhatalom gyakorlásának eszközeit találjuk benne. A feladat- és hatásköröket viszont a 34. cikk, “A helyi önkormányzat működése” című fejezeti rész tartalmazza.
De e kisebb hibáknál sokkal súlyosabbaknak találjuk azokat a tartalmi hiányosságokat, amelyek a bevezetőmben is elmondottak szerinti fogyatékosságok, s amelyek meglátásunk szerint méltatlanok egy alaptörvény rangjához. Elsőként hadd említsem az önkormányzatok finanszírozási kérdéseit. Az alaptörvényben egyszer s mindenkorra meg kéne adni azt a garanciát a településeinknek, hogy az állam által számukra átadott feladatok és hatáskörök elvégzéséhez a fedezetet teljes egészében biztosítja az állam, illetve hogy biztosítva lesz a fedezet. Ezzel szemben az alaptörvény koncepciójához hasonlóan azzal a kisstílű megfogalmazással találkozunk, hogy csak arányos támogatásra jogosultak az önkormányzatok. Az 1100 milliárdos önkormányzati adósságállomány és a csődbe ment települések számának exponenciális növekedése mellett ezt kifejezetten cinikus hozzáállásnak tekintjük.
(11.30)
Csakúgy, mint a helyi önkormányzatok kötelező feladatai ellátásának társulási kényszerhelyzetét; ezt a 34. cikk (2) bekezdése tartalmazza egyébként. Ezzel egyébként szöges ellentétben áll a 32. cikk (1) bekezdésének k) pontja, amely éppen a társulási szabadságról ír. Számunkra elfogadhatatlan az önkormányzati döntési szabadság bármilyen értelmű korlátozása, hiszen ez a történeti alkotmányunk öt alapelvéből az egyiknek a durva megsértését jelentené. Így tiltakozunk a kölcsönfelvétel mellé tett kormányhivatali vétó ellen is. meglátásunk szerint itt a javaslattevő egyszerűen elfeledkezik arról a jelenleg is hatályos törvényi korlátról, az Áht.-ről tudniillik, ami szerint az önkormányzatok saját korrigált bevételük 70 százalékáig vállalhatnak ilyen jellegű kötelezettséget.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azért, mert az önkormányzati politikai kultúránk és az azzal kapcsolatos szakmai ismeretek jelenleg még nem eléggé részei az általános műveltségnek, vagy azért, mert vannak felelőtlen, esetleg korrupt önkormányzati vezetők, még nem a teljes önkormányzati rendszerünk a hibás, és méltatlan dolog magát az önkormányzatiság alapelvét drasztikusan csorbítani.
Kedves Képviselőtársaim! Valljuk be, hogy az általam idézett pontok valójában az időtálló alkotmányos értékek helyett, amiket korábban már fölsoroltam, egy aktuálpolitikai elképzelést kívánnak szolgálni, amely egy összeomlófélben lévő légvár torz képéből indul ki, és amely kimondva-kimondatlanul elismeri, hogy a jelenlegi önkormányzati struktúrát nem tudja, nem akarja, nem kívánja fenntartani, hiszen magát az államot, az állam működését sem tudja finanszírozni. Másrészt a településhálózatot sem akarja megőrizni, hanem a legsötétebb kommunista hagyományokat folytatva összevon, körzetesít, és a közös tanácsi rendszert próbálja rekonstruálni. Ez ellen mi a leghatározottabban tiltakozunk.
Nemzeti önrendelkezésünk, nemzeti megmaradásunk zálogát látjuk falvaink, településeink jövőjében. Erős, független, önrendelkezésre képes magyar állam alapját megerősített, független, önrendelkezésre, önfenntartásra képes önkormányzatok jelenthetik csak. Ezért az ezen értelmű módosító javaslatainkat az önök számára be fogjuk nyújtani, kérjük, hogy ezeket támogassák.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
