MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Lehetne könnyű és hálás is a téma, amiről szólnom kell az alaptörvény általános vitájában, hiszen ez egy olyan terület, ami a hivatalos fideszes nyilatkozatokban rendre kiemelt szerepet kap. A magyar termőföldről, annak megvédéséről és a Fidesz által benyújtott alaptörvény-koncepcióban való megjelenéséről, illetve inkább meg nem jelenéséről fogom kifejteni az álláspontomat.
A probléma pontosan itt kezdődik. A magyar föld és általában a nemzeti vagyon védelmében hallottunk egyébként a mostani vitában is számtalan nagyon szép szót, ígéretet. A számunkra fontos garanciákat azonban hiányolom. Ezekre rendre azt a választ kapjuk, hogy az majd az úgynevezett sarkalatos törvényekben kerül szabályozásra. Csak az a baj, hogy mi ezt nagyon kevésnek tartjuk. És itt nemcsak a termőföldre, de minden természeti erőforrásra is gondolok, beleérve akár a művelés alól kivett ingatlanokat is.
Egy olyan országban, amelynek az elmúlt 20 év rablógazdálkodása és élősködő, felelőtlen politikai elitje miatt mára szinte csak a földje maradt, úgy gondolom, nem túlzás aggódni a megmaradt nemzeti vagyonért. A vita tárgyát képező tervezetben jelenleg így szerepel; az O. cikket idézném: “Magyarország védi és fenntartja az egészséges környezetet.” Ide feltétlenül szükségszerűnek tartanám beszúrni a “védi” és “fenntartja” után a “szükség esetén visszaállítja az egészséges környezetet” mondatrészt, hiszen sajnálatos módon az emberi mulasztás vagy nem várt természeti csapás miatt erre is szükség lehet; elég, ha csak az elmúlt időszak katasztrófáira gondolunk, mint a vörösiszap, a földrengés vagy árvíz és belvizek.
A (2) bekezdésben: “A természeti erőforrások, különösen a termőföld és az ivóvízkészlet, valamint a biológiai sokféleség és a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képzik, melynek a jövő nemzedéke számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.” Ez egy nagyon szépen megfogalmazott bekezdés, egyet is tudunk vele érteni, de a garancia ebben sem jelenik meg megfelelően. A kötöttségek ellenére mégiscsak el kellene érnünk, hogy a természeti erőforrásaink kizárólag a magyar állam, a helyi önkormányzatok vagy az állampolgárok tulajdonában lehessenek.
Hogy természeti erőforrások alatt mit is értünk? Érthetjük azt, hogy egy adott időpontban meghatározott közösség - és mivel sem szocialista, sem LMP-s képviselők nem vesznek részt a vitában, a közösségnél szerintem nyugodtan használhatjuk a “nemzet” kifejezést -, tehát a nemzet rendelkezésére álló azon erőforrások, amelyek részben vagy teljesen függetlenek az emberi, akaratlagos tevékenységtől. Vagy máshonnan megközelítve, a természeti erőforrások azok a természeti adottságok, melyeket az ember, a társadalom, a nemzet a termelés adott fejlettségi szintjén anyagi szükségleteinek kielégítésére hasznosít. Ezekből következik, hogy még az Alkotmánybíróság is kimondta, hogy a földtulajdon sajátosságai folytán más tulajdontárgyaktól eltérő jogi kezelése indokolt, hiszen a föld véges jószág, mint természeti tárgy korlátozott mértékben áll rendelkezésre, és nem szaporítható, mással nem helyettesíthető, nélkülözhetetlensége, megújulóképessége, különleges kockázatérzékenysége mind-mind arra int minket, hogy a földtulajdon kérdését az alaptörvényben megnyugtatóan rendezzük.
A fenti tudományos megközelítéseken túl a föld tulajdonlásának kérdése az ország, a nemzet számára nem csupán annyit jelent, hogy ez a speciális erőforrás minket gazdagít-e vagy sem. Nélkülözhetetlen eszköze nemcsak annak, hogy az állam képes-e saját állampolgárai javára a birtokpolitika eszközeivel élni, de annak is, hogy képes legyen biztosítani a tisztességes, minőségi, emberi élet feltételeit vidéken. Nemzeti függetlenségünk fokmérője, hogy természeti erőforrásaink minősége, mennyisége, tulajdonjoga, állapota hogyan is néz ki. Az eddig érintett témákon túl eredője sok egyéb kérdésnek is. Úgymint élelmezés- és élelmiszer-biztonság, környezet, ivóvíz biztonsága, sőt megnőtt a szerepe a tájfenntartásban és az energiaellátás biztonságában is. De egyben szociális kérdés is a földkérdés.
Talán nem kell hogy több példával alátámasszam, miért gondoljuk úgy, hogy természeti erőforrásaink az Európában elfogadott mértéknél is jobban védendőek. Egy minden aggodalmat eloszlató nemzeti szabályozás az EU-csatlakozás óta sem készült el. Jelenleg egy kevés védelmet a spekulációs tőke ellen csak az ideiglenes megállapodás ad, ami szerint nem magyar állampolgár természetes, illetve a jogi személyek mezőgazdasági földterületet még nem vásárolhatnak hazánkban, illetve a Nemzeti Földalapról szóló törvény, amelynek életbe lépése óta is folyamatosak a visszaélések. Erre már többször rávilágítottunk.
(10.50)
A földvásárlási moratórium most további három évre való meghosszabbításával időt nyertünk, hogy egyéb eszközökkel is meg tudjuk védeni természeti kincseinket. Meg kell erősíteni a vidéket, aktív földpiaci szereplővé kell tenni az államot, amely megfelelő szabályozással elérheti, hogy a gyakorlatban elidegeníthetetlenné váljanak kincseink, hiszen ellenkező esetben csak annyit értünk el, hogy nem idén május 1-jétől, hanem három év múlva leszünk rabszolgák a saját hazánkban, indiánok Európa közepén, egy Magyarországnak nevezett rezervátumban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen adottságokkal rendelkező országtól jogosan várhatjuk el, hogy az alaptörvénye rögzítsen garanciákat a természeti erőforrások megvédésére. Az alaptörvényt jó esetben nem ciklusonként alkotjuk, így az is elképzelhető, hogy akár egy későbbi kormány módosítja, változtatja meg olyanra az alaptörvényt, a sarkalatos törvényeket, hogy máris szabad lesz a gazda, és elherdálható a nemzeti vagyon.
Ugyanezen logika alapján igenis az alaptörvényben és a termőföldről szóló törvényben alakítsuk ki a megfelelő feltételeket, hogy a termőföld, azaz a szántó, a szőlő, a gyümölcsös, a kert, a rét, a legelő, a gyep, a nádas, az erdő és a halastavak valóban megmaradhassanak nemzeti tulajdonban. Hasonló módosító indítványokat egyébként az önök padsoraiban ülő képviselők is nyújtottak be, még ellenzéki képviselőként, az akkori szocialista kormányokhoz.
Azóta nem változtak a körülmények, ugyanúgy az Európai Unió tagjai vagyunk. Akarom mondani: dehogynem változtak, hiszen önök kormányra kerültek, ráadásul kétharmados felhatalmazással. Ma már mégsem olyan fontos az ellenzékben mégoly hangosan követelt, a termőföldet és egyéb természeti erőforrásokat védendő, megnyugtató szabályozások megléte, sőt most még azok a fideszes képviselők sem emelnek mellette szót, akik 2001 előtt képtelennek tartották, hogy Magyarország aláírja a tőke szabad áramlásáról szóló passzust, tőkeként tekintve az anyaföldet. Most itt a lehetőség, hogy helyrehozzanak valamit abból a csorbából. Hazánk egyik kivételes adottsága a termálvízkincs is. Érdemes lenne egy külön bekezdés, nemcsak a tulajdonlás, de a minőségének védelme érdekében is.
Még egy témát meg kell említenem, az élelmiszer kérdését. Az élelmiszer - mint Magyarország számára a jövő egyik, ha nem az egyetlen kitörési pontja - nem szerepel kellő súllyal az alaptörvényben. A Kereskedelmi Világszervezet ránk erőltetett és szektai buzgósággal hangoztatott szabadkereskedelmi követelménye helyett végre előtérbe kellene helyezni az élelmiszer önrendelkezésének elvét. Hazánk váljon Európa, és később talán a világ szemében is a biztonságos, egészséges és genetikailag módosított szervezetektől mentes élelmiszert előállító szigetté, egy olyan hellyé, amelynek a neve hallatán mindenkinek a teljes értékű és kiváló minőségű élelmiszer jut eszébe.
Első lépésként az alaptörvényben rögzítsük ezeket a vállalásokat. Ne legyenek illúzióink. Az élelmiszer-feldolgozó, növényolaj-, cukor- és húsfeldolgozó iparunk tönkretevői most is várják az újabb lehetőségeket. A piacszerzés mellett arra törekednek, hogy örökre megszerezzék a ma még javarészt nemzeti kézben lévő erőforrásainkat.
Az élethez való jogból fakadóan az állam kötelezettsége az emberi élet és létfeltételeinek védelme, így természeti erőforrásainké is. Elmulaszthatatlan kötelességünk ezt az alaptörvényben is rögzíteni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
