POGÁCSÁS TIBOR
POGÁCSÁS TIBOR
POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország alaptörvényének vitája, az új alkotmány létrehozása, megalkotása kivételes alkalom az Országgyűlésben, és biztosak lehetünk abban, hogy többségünknek ez egy egyszeri és megismételhetetlen időszak az életünkben.
Az természetes, hogy nem mi, törvényalkotók vagyunk fontosak ebben a folyamatban, hanem Magyarország, a magyar nemzet. Szándékunk szerint egy olyan törvényt fogadunk most majd el, amely hosszú évekre, évtizedekre megalapozza, formálja Magyarországot, olyan jogi környezetet hoz létre, amely lehetővé teszi az ország kilábalását a gazdasági és a morális válságból. Sosem rejtettük véka alá, hogy a megfelelő felhatalmazás, a választói akarat esetén vállaljuk a felelősségét és terhét annak, hogy a rendszerváltás húsz éve alatt világossá vált hibákat kijavítsuk, hogy elinduljunk egy, a történelmi hagyományokon alapuló, modern, korszerű állam és gazdaság megteremtése felé.
Fontos szakasz ezen az úton a mostani, felkértünk minden politikai erőt, vegyen részt az alaptörvény megfogalmazásában, tegye le, mutassa be saját koncepcióját. Természetesen mindenkinek a saját felelőssége, hogy mit tesz: felmérve saját alkalmatlanságát, távol marad a Háztól, és inkább a pillanatnyi pártérdekeit szolgálva a romokban álló pártszervezetének feltámasztásával kísérletezik; vagy éppen a könnyű megoldást választva, kritika és elutasítás mögött, a ’49-es alkotmány továbbélését akarja elősegíteni.
Az Alapvetés rögzíti, hogy Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható gazdálkodás elvét érvényesíti. Az (1) bekezdés szerinti elv megvalósításáért az Országgyűlés és a kormány viseli az elsődleges felelősséget, az Alkotmánybíróság, a bíróságok, a helyi önkormányzatok és más állami szervek feladatuk ellátása során az (1) bekezdés szerinti elvet kötelesek tiszteletben tartani.
Tisztelt Országgyűlés! A húszéves önkormányzati rendszer az ország működőképessége, a közszolgáltatások, a közigazgatás, az egészséges és kulturált lakókörnyezet kialakítása, a települések építése, fejlesztése terén jelentős eredményeket ért el, és azt gondolom, nyugodt szívvel állíthatom, hogy a döntő többségük jó szándékkal és többé-kevésbé jól is végzi ezt a feladatot. Ugyanakkor tény az is, hogy kevés olyan ország van, ahol ilyen szerteágazó, összetett feladat jut a helyi irányításra.
Az elmúlt időszakban ugyan a kormányok igyekeztek az önkormányzatok függetlenségének a látszatát fenntartani, ugyanakkor a sok esetben kimondott, sok esetben ki sem mondott lopakodó feladatelhárítás, a pénzügyi megszorítások gyakorlatilag mára már jelentősen csorbították ezt az önrendelkezést. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az esélyegyenlőség, az ország gazdasági érdekeinek érvényesülése érdekében és az előbb általam idézett cikk szellemének megfelelő állapot kialakításáért megérett a helyzet arra, hogy az önkormányzati rendszer újraszabályozásra kerüljön. A közösségek önrendelkezésének elvét tiszteletben tartó, egységes alapokon nyugvó, a települések közötti aránytalanságokat kiküszöbölő szabályok kellenek. Világossá kell tenni a döntéshozók felelősségét, a biztosítandó szolgáltatások körét, az állami és a helyi feladatok közötti határvonalakat pontosan ki kell jelölni.
Az alaptörvény tervezete megmutatja a változások irányát, és a sarkalatos törvényekkel befejezhető ez a munka. Megvan a szándék, a tapasztalat, az elhatározás bennünk, hogy mindezt végigvigyük. Mert mi valljuk, hogy a polgárnak, az államnak közös célja a jólét, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése. Valljuk, hogy valódi népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja a polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
