ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság jelenleg hatályos alkotmányát 1949. évi XX. törvénynek hívják. 1949. évi XX. törvény, amelynek az elmúlt 62 esztendőre visszatekintve nagyon érdekes története van. Az 1949. évi XX. törvény alapján kobozták el családok millióinak minden személyes vagyonát a 40-es és az 50-es években. Az 1949. évi XX. törvény alapján hajtották végre az államosítást és a kollektivizálást. Az 1949. évi XX. törvény adta a felhatalmazást azoknak az erőszakszervezeteknek a működéséhez, amelyek az 50-es évek baloldali diktatúrájának alapját jelentették, mint például az Államvédelmi Hatóságként elhíresült szervezet. Ugyancsak az 1949. évi XX. törvény adta végső soron a felhatalmazást és az alapot arra, hogy emberek százezreit kitelepítsék otthonaikból, és bizonyos értelemben kényszermunkára kötelezzék őket vagy határainkon belül, vagy határainkon kívül.
Az 1949. évi XX. törvény volt az, amely olyan mértékben fosztotta meg személyes szabadságuktól is magyarok millióit, hogy azok ellen az 1956-os forradalom és szabadságharc során felkelés robbant ki. De ugyancsak az 1949. évi XX. törvény volt az, amelyik egyébként megadta a felhatalmazást az '56-os forradalom hőseivel szembeni megtorláshoz is, és az 1949. évi XX. törvény volt az, amely az 50-és a 60-as években jogalapot szolgáltatott a kollektivizálás újabb hullámához, a téeszesítéshez, a magyar gazdák személyes vagyonának elkobzásához, illetve a kollektív vagyonba való beolvasztásához.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az 1949. évi XX. törvény az életének, működésének első 40 esztendeje alatt nem volt képes megvédeni az emberek magánvagyonát és személyes szabadságát.
Jogalapot és lehetőséget teremtett nemcsak ahhoz, hogy Magyarországon az embereket megfosszák szabadságuktól, hogy elvegyék a személyes vagyontárgyaikat, hanem ahhoz is például, hogy elinduljon az eladósodás első, a 70-es, 80-as évekre vetített hulláma is. 1989-ben, a rendszerváltozás hajnalán az történt, hogy azt a kompromisszumot, amit kényszerszerűen meg kellett kössenek a rendszerváltó erők az állampárt maradékával, bizonyos értelemben pont az új 1949. évi XX. törvény foglalta magába. Az volt a sors fintora, hogy a kompromisszum lényegére pontosan az mutatott rá, hogy az új alkotmány az 1949. évi XX. törvény nevet viselte ugyanúgy.
Természetesen magában hordozta azokat a kompromisszumokat, amely kompromisszumok az elmúlt 23 esztendőben nem vezettek végül az ország sikeres felemelkedéséhez és gyarapodásához. Mert ahogy az 1949. évi XX. törvény nem volt képes megvédeni az emberek magánvagyonát a 40-es és az 50-es években, úgy a 90-es években és a 2000-es évek elején képtelen volt megvédeni a közvagyont a privatizációval szemben. Az 1949. évi XX. törvény pontosan hiányosságainál fogva adott lehetőséget arra, hogy a közvagyon széles körű, mindenen túlmutató privatizációja mellett, amiről Varga Mihály képviselőtársam már beszélt, elindult az ország eladósodásának egy újabb hulláma is. És pontosan erről szerettem volna itt egy kicsit talán többet is szólni önökhöz, tisztelt képviselőtársaim.
Az 1949. évi XX. törvény, tehát a jelenleg hatályos alkotmány nem foglal magába olyan szabályokat, amelyeket egyébként más alkotmányok magukba foglalnak. Például a lengyel vagy éppenséggel a német alkotmányra, illetve az alaptörvényből eredő egyéb szabályokra gondolok. Németországban a hitelfelvételhez, valamint a költségvetési éven áthúzódó kezesség-, garancia- és egyéb pénzügyi kötelezettségvállaláshoz összegszerűen vagy a legmagasabb összeget egyértelműen meghatározó törvényi felhatalmazás szükséges. Szintén Varga Mihály képviselőtársam utalt arra, hogy Magyarországon jelenleg, mert ehhez hiányzik az alkotmányos felhatalmazás, ez nincs így. A hitelfelvételből származó állami bevétel Németországban nem haladhatja meg a költségvetési törvényben a beruházási kiadásokra fordított összegeket, kivéve az olyan engedélyezett hitelfelvételt, ahol a hitelfelvétel a nemzetgazdasági egyensúly zavarának elhárítása érdekében történik.
Lengyelországban egy külön államadósságféket írtak elő pontosan annak érdekében, hogy ne növekedhessen az államadósság egy bizonyos határon túl. Ezt a lengyelek a GDP-arányos államadósság 60 százalékában szabták meg, olyan gazdasági automatikus szükségintézkedéseket léptetve életbe akkor, amikor közeledik ez a bizonyos határ, amelyek elkerülhetetlenné teszik és rászorítják a kormányokat arra, amiben született megállapodás 1989-ben a Nemzeti Kerekasztalon, de valószínűleg nem véletlenül nem kerülhetett be az új 1949. évi XX. törvénybe. Született megállapodás arról, hogy Magyarországon szociális és jóléti kiadások finanszírozásához soha többé nem használjuk fel az államadósság növekedését. Ennek ellenére az elmúlt 20 esztendő egy jelentős részében ez történt.
Ennek köszönhető, hogy Magyarország államadóssága ma ismét kritikus méreteket ér el. Éppen ezért azt gondolom, nagyon fontos és jó dolog, hogy az új alkotmány, a 2011. évi húsvéti alkotmány szövegében már nemcsak felhatalmazást ad, hanem szigorú kereteket is teremt az államadósság megállításához, a GDP-arányos 50 százalékos államadósságszint eléréséhez.
(9.50)
Nem engedve a következő kormányoknak, hogy egyébként a következő generációk rovására költekezzenek, és ezzel teremtheti meg majd egyébként a stabil jólétet, a stabil növekedés és a stabil Magyarország alapjait.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1949. évi XX. törvény, tehát Magyarország jelenlegi alkotmánya egy alakváltó alkotmány, egy olyan alaptörvény, amely tartalmában tekintve folyamatosan módosult az elmúlt 63 esztendőben, de egyetlenegy szakaszában sem tudta betölteni valódi célját: Magyarország polgárainak megvédését, Magyarország polgárai boldogulásának elősegítését, vagyonuk megvédését.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlen, hogy a magyar nyelvben van egy olyan fordulat, amely a változás minőségét a gyökeres változás szóval jelöli meg. Én azt gondolom, hogy itt van az ideje annak, hogy a XXI. század Magyarországának alapjai, gyökerei immáron ne az 1949. évi XX. törvényben gyökerezzenek.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
