SZALAY FERENC
SZALAY FERENC
SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmányozás folyamata talán a legszebb és legfelelősségteljesebb képviselői feladatok egyike, jó esetben emberöltőkön keresztül nincs hasonlóra lehetőség a parlamentnek. Persze, ez azt is jelenti, hogy a szerencsésebb demokráciáknak nem kellett kényszerű diktatúrákban élniük fél évszázadon keresztül. Módosításokkal természetesen találkoztunk, de az nem is hasonlítható a magyar nemzet legfőbb alapokmányának teljes elkészítéséhez.
Éppen ezért nem lehet elfogadni a feladat nagyságához viszonyítva kicsinyes és önző politikai érvelést, amely a jelenlegi alkotmányozás folyamatát igyekszik lejáratni. Megdöbbentőek azok a televíziós nyilatkozatok, azok az újsághírek, azok a címlapok, ahol pártalkotmánynak, nemzetellenesnek és értelmetlennek állítják be a törvény-előkészítés folyamatát. Méltatlan ez a messziről kiabálós, a munkában durcásan részt nem vállaló hozzáállás a feladat nagyságához. Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy hazánk legfőbb jogi okmánya ne a demokrácia és a nemzet történelmének vívmányain, hagyományain alapuljon, elfogadhatatlan, hogy a törvénytelenül hatalomra került kommunista rezsim elnyomó rendszere által létrehozott alkotmányt kelljen továbbra is a legfontosabb kérdésekben kiindulópontnak tekinteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Sok kritika érte az alkotmányozás folyamatát amiatt, mert abban szerepel, hogy elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Olcsó politikai fogás egy nép történelmi örökségét az ellentétek szítására használni. Mindannyian tanultuk, mindannyian tudjuk, micsoda szerepe volt a kereszténységnek nemzetünk megmaradásában a középkori Európában. Sokan személyesen tapasztaltuk, mit jelentett a katolikus hit a kommunizmus időszakában. Bizony, a keresztény egyházak voltak azok, akik a nemzeti önérzetet tudatosan romboló hatalommal szemben őrizték a magyarság érzését. Keresztényi értékeink nem azt jelentik, hogy hazánk minden polgárát a katolikus vallásra kényszerítjük. Egyébként azokról az egyetemes emberi értékekről beszélek, amelyekre európai világunk épül, és amelyet a tízparancsolat tartalmaz.
Tisztelt Képviselőtársak! Egy olyan folyamat végéhez érkeztünk, amely végére olyan fundamentumot épít a hazai jogrendszer és demokrácia alá, amelyre nyugodtan és büszkén támaszkodhatunk. Mert ennek része a hagyomány, a keresztény örökség, mások tiszteletben tartása, a család egysége, a gyermekek védelme, a tisztesség és a becsület, a sajtó szabadsága, az államháztartás védelme. Egy ország akkor lehet erős, ha hite és társadalma is erős. Ehhez szükségünk van egy olyan kapcsolódási pontra, amely nem változik, amely örök és állandó, a magyarság múltjában gyökerezik. Kellenek hozzá olyan emberi és keresztényi értékek, amelyeket a család tud továbbadni a gyermek felé, és aminek érvényességét nem kérdőjelezi meg senki, ha adunk egy kapaszkodót az állandó értékek terén, amelyhez viszonyulhat az oktatás, a kultúra, az átlagember, és amit évtizedeken vagy éppen évszázadokon át képviselhetünk.
Egy állam csak akkor tud erős lenni, ha annak legkisebb egységei, a családok működőképesek, erősek, és valódi menedéket jelentenek a gyermekeknek, a mindenkori felnövekvő nemzedéknek. Ne féljünk utat mutatni, az nem diktatúra, az nem az egyén szabadságának korlátozása. Leendő alkotmányunk megfelel a hagyományok, demokratikus értékek és jogok, a modern kor, az Európai Unió által támasztott követelményeknek. Abban biztosítottak az alapjogok, az egyén és a közösség szabadsága és mindaz, amit az alkotmány ma követendő célként kijelölhet.
Részt venni az alkotmányozásban számomra nem lehetőség vagy politikai utasítás, hanem emberi kötelesség. Azok, akik most távolmaradásukkal tüntetnek, persze politikai utasításra, vajon milyen példát mutatnak majd? Azt akarják tán sugallni, hogy a leendő alaptörvény rájuk nézve nem kötelező? És ahogyan mindig, úgy most is az idő lesz a hiteles mérce. Történelmi léptékű döntésekre készülünk, és aki ennek felelősségét vállalja, azért őt köszönet illeti.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
