UGHY ATTILA
UGHY ATTILA
UGHY ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Nekünk, akik polgármesterként és országgyűlési képviselőként egyaránt dolgozunk a mindennapokban, különösen nagy büszkeség az és nagy felelősség is, hogy az alkotmány és az alaptörvény végén majd a nevünk is szerepel ennek az okmánynak az aláírói között. Ez ugyan egy név lesz, de ez az egy név azonban azokat is képviseli majd, akik annak idején bennünket megválasztottak városunk, kerületünk vezetőjévé. Így nekem - és engedjék meg, hogy ezt az önzőséget most itt önök elé tárjam - mindenekelőtt az számít leginkább, hogy az új alkotmány hogyan tud majd új értékeket és kereteket adni a XVIII. kerület, Pestszentlőrinc és Pestszentimre életének és polgárainak. Mondom ezt természetesen úgy, hogy mindenkinek tudnia kell, ahogy mi lőrinciek, imreiek azt szeretnénk, hogy szeretett városrészünk úgy épülne és úgy fejlődne, hogy hamarosan büszkén és elégedetten nézzünk körül, úgy szeretnénk azt is, hogy az egész ország gyarapodjon és fejlődjön.
Talán nem kell újra és újra megtenni, de mégis idekívánkozik: az alkotmányban az “alkot” ige jelenik meg, és ezt sohasem szabad szem elől tévesztenünk. Nem szabad, mert több jelentése is van annak, mert az “alkotni” ige többet mond mindennél.
(14.10)
Az alkotmány a kimondott, a kimondatlan, a hagyományokban rögzült, a jelenben élő, a jövőben pedig megerősítendő vágyott értékekből alkotott olyan tér, amelyben egy ország és annak minden polgára ki tud majd teljesedni. Vagyis örökségünk okán alkotunk és teremtünk, azért, hogy a jövőben nyugodtan tudjunk újabb és újabb dolgokat teremteni, alkotni, hogy később pedig a mi munkánk és elkötelezettségünk jelölje ki a következő nemzedékek viszonyítási pontjait. Vagyis alkotni és teremteni; és egészítsük ki ezt még egy szóval: megteremteni. Nekünk mindannyiunknak itt a parlamentben és otthon a polgármesteri szobákban is az a dolgunk, hogy megteremtsük annak a lehetőségét, hogy a mindennapi életben könnyebben tudjanak boldogulni azok, akik hisznek és tesznek magukért és a közösségért. A keretek kijelölése a cél, mert ha azok megvannak, akkor a tartalom megtalálja a formáját.
Mostanában nehéz, sokszor érthetetlen és kínos szituációkba keveredik mindenki, amikor saját portáján az elmúlt évek történéseivel próbál szembesülni. Nem értjük és nem tudjuk pontosan, hogyan kerültünk oda, ahonnan most el akarunk mozdulni. Az új alkotmány nem az indulás tényét kell hogy rögzítse, hanem arra kell hogy választ adjon, melyik az az irány, amelyre nekünk az elindulás után fordulnunk kell. Olyan kapaszkodót, olyan általános segítséget és biztonságot ad, amely deklarálja, legitimálja, érvényesíti az értékeinket, és egyben morális és törvényi kereteket is ad a gondolatainknak és tetteinknek. Egy tisztességes világban ugyanis a gondolkodás minősége és az emberi értékek határozzák meg, hogy milyen lépéseket teszünk.
Vagyis először magunkban kell rendet raknunk. A mi fejünkben kell helyre tenni a tisztaság, a tisztesség, a becsületesség, a szolidaritás, az alapvető emberi értékek fogalmait. Ezeket a fogalmakat kell nekünk megtölteni tartalommal, és ennek helye a mindenkori alkotmány. Ha ez megtörténik, a többi már jön magától. Ha van emberi tisztesség és szolidaritás, ha az ember jó és hisz az értékközpontú, tradíciókra épülő közösség erejében, akkor minden politikai és gazdasági lépését ehhez fogja igazítani. A politikai és a gazdálkodási eszközök bizony csak eszközök. Olyan eszközök, amivel meg tudjuk mutatni, hogy mi miként gondolkodunk a világról, és amikor arról van szó, hogy milyen gondokkal kell megküzdenie egy politikusnak, és milyen körülmények között kell döntéseket hoznia, akkor a szakértők nagyon sokszor elfelejtik, hogy a számok, a paragrafusok embereket jelentenek és emberekről szólnak. Nőkről, férfiakról, nyugdíjasokról, idősekről, családokról, fiatalokról, akik csak egy személytelen listán számítanak számoknak, csak jogszabályokban a törvény alávetettjei, és ez elfogadhatatlan, országgyűlési képviselőnek éppúgy, mint állampolgárnak vagy városvezetőnek. Nekünk az a dolgunk, hogy a közösséget sokszínű, élő, dolgozó, gondokkal küzdő, de vágyakkal telített közegnek tartsuk. Olyan emberek összességének, akik akkor tudnak tenni egymásért, ha mi biztosítjuk nekik, hogy egyenként jól éljenek, hogy egyénenként is biztonságot és kiszámíthatóságot kapjanak. Csak ez lehet a célunk, és ehhez megfelelő kereteket kell nekünk biztosítani. A most születő alkotmány ennek a legfőbb és legelsődlegesebb záloga. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
