DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A rendes hozzászólásom elején szerettem volna elmondani egy olyan kérdést, amivel kapcsolatban itt most Schiffer képviselő úr és az államtitkár úr reagálása is előrehozta ezt a szándékomat.
Nevezetesen azt, hogy tudom, politikai reklámokokból hangsúlyozzák azt a fideszes képviselők - ahogyan ezt tette Gulyás képviselő úr is -, hogy a '49-es alkotmányt a '89-essel megpróbálják összemosni. Miközben azt gondolom - csak segítek a képviselő úrnak -, a rossz emlékű '49-es alkotmányról beszélt, és most Répássy államtitkár úr pedig megpróbálta a kettő legitimációját összehasonlítani, miközben nem lehet. Tehát azt gondolom, hogy '89-ben, amikor az alkotmánymódosítást készítették elő hozzáértő szakemberek egyébként, nagyon széles társadalmi párbeszéd után, hát az a rendszerváltásról szólt. Hát nehogy már ezt meg… (Dr. Répássy Róbert a fejét ingatja.) Lehet ingatni a fejét, persze, képviselő úr. Itt olyan tartalmi kérdések is napirenden voltak akkor - széles körű társadalmi párbeszéd formájában -, ami egy rendszerváltás része: az alapvető szabadságjogok garanciáiról, az egyesülésről, a gyülekezési jogról és egyéb olyan jogosítványokról, amelyek egy demokráciába vezető úton nagyon fontos állomást képeznek. Hát ezt összehasonlítani vagy csúsztatással összevetni, azt gondolom, semmi mást nem szolgál, mint azt a célt, hogy most a saját legitimációs deficitjét próbálja valamilyen módon a Fidesz megmagyarázni.
Nem arról van szó, hogy jogi értelemben az önök kétharmadával ne lehetne alkotmányt elfogadni. De hogy politikai értelemben ciki, ezt önök is érzik. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Erről szól az a sok-sok csábító, kedves mondat, aminek persze lehetetlen a mai politikai viszonyok között - az önök által teremtett viszonyok között - megfelelni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
(18.10)
