DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én valóban a jogalkotási törvény módosításáról szóló előterjesztéshez kívánok hozzászólni, erre készültem, és persze a tartalmát illetően lehet, hogy majd ez is néhány kétpercesre indítja a jelen lévő országgyűlési képviselőket.
Ez a törvényjavaslat, módosítási javaslat az új alaptörvénynek és az annak végrehajtását szolgáló majdani átmeneti törvénynek a kihirdetése során történő megjelölését szabályozza. A jogalkotási törvény 27. §-a külön-külön a törvények, valamint más jogszabályok megjelöléséről rendelkezik, és ez egészül ki a tervezet szerint az alaptörvény és az átmeneti törvény megjelölésének szabályozásával. Ennek megfelelően az alaptörvény megjelölése majd a következő lesz, ha ezt változtatás nélkül elfogadják: Magyarország Alaptörvénye, 2011. április 25. Tartalmilag ez azonban azt is jelenti, hogy a jogalkotó az új alaptörvényt és az átmeneti törvényt sem tekinti törvénynek, hanem ezek a törvények sorából kiemelkednek valamilyen módon, és önálló jogforrást alkotnak. Ezt a gondolkodást támasztja alá ez a tervezet, és ennek megfelelően a kihirdetésről és a megjelenésről önállóan rendelkezik.
Ha igaz, hogy az új alkotmány és az átmeneti törvények önálló jogforrás, és azt az országgyűlési képviselők és nem az Országgyűlés elnöke, valamint a köztársasági elnök írják alá, hiszen a kormánypárti képviselők fogják majd aláírni, akkor erről, valamint az új alaptörvény kihirdetéséről a hatályos alkotmányban kellett volna a mi álláspontunk szerint rendelkezni, de legalább ott megalapozni a jogalkotási törvény speciális szabályát. Ez nem történt meg, ezért arra vagyunk kénytelenek következtetni, hogy ez valahogy útközben juthatott az eszükbe, és ezért került most ez így ide az Országgyűlés elé.
A hatályos alkotmány ugyanis nem rendelkezik a törvényi szintű jogforrás felett álló jogforrások aláírásáról és kihirdetéséről, csak a törvény aláírásáról és kihirdetéséről rendelkezik, ennyit mond a hatályos alkotmány. Ezzel, hogy kiemelik, és nem tekintik törvénynek, egy rendkívül furcsa helyzet keletkezik. Ugyanis a jogalkotási törvény 26. § (5) bekezdése azt mondja: a köztársasági elnök által aláírt törvénynek, a Magyar Nemzeti Bank elnöke rendeletének, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete rendeletének és a (3), (4) bekezdés szerint aláírt rendeletnek a Magyar Közlönyben való kihirdetéséről a kézhezvételt követően haladéktalanul a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter gondoskodik.
Nem elegendő tehát a jogalkotási törvény módosítása, mert azt a hatályos alkotmány nem alapozza meg. Az új alkotmány miatt a jogalkotási törvény szabályainak további módosítására is szükség lesz a mi értelmezésünk szerint. Az alaptörvény tervezete ugyanis nem határozza meg a közjogi szervezetszabályozó eszköz megalkotására jogosultak körét, vagyis a hatályos alkotmánnyal ellentétben nem szabályozza, hogy az alkotmány kit jogosít fel jogszabály megalkotására. Amellett, hogy ez a megoldás elfogadhatatlan, megítélésünk szerint a jogalkotási törvény rendelkezéseit emiatt is módosítani kell majd. A hatályos alkotmány 7/A. § (4) bekezdése szerint a jogalkotásról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az új alkotmány szerint a jogalkotás szabályait egyszerű többséggel lehet majd megállapítani.
Tisztelt Országgyűlés! A kormánypárti többséget, úgy tűnik, nem zavarja, hogy a hatályos alkotmányt az alaptörvény tervezete szerint közjogilag érvénytelennek kívánja tekinteni. Mindaddig, amíg valamilyen értelemben haszna származik a hatályos alkotmány szabályaiból, addig használja, hiszen alkotmányozni sem tudna enélkül, mivel nem lenne hatásköre. Ezt követően pedig kiiktatja a jogrendszerből. Nincs alkotmányos alapja az új alaptörvényhez kapcsolódó átmeneti törvényeknek sem, azt majd csak az új alkotmány teremti meg. A jogalkotási törvény napirenden lévő módosítása tehát egyértelműen azt bizonyítja, legalábbis a mi értelmezésünk szerint, hogy a kormánytöbbség a törvények tisztelete helyett képes a napi politikai érdekei szerint a törvényhozás eszközéhez nyúlni, ezzel pedig az eddig a jogállami hagyományok szerint működő jogrendszert rombolja le.
De más példát is tudok erre mondani. Csak szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy az egyik alkotmánymódosításnál - és kövezzenek meg érte, de nem tudtam követni az új kormány megalakulása utáni alkotmányozási rohamban, hogy pontosan melyik alkotmánymódosításnál volt ez, amiről beszélni fogok -, amikor is a Szocialista Párt országgyűlési képviselői rendszeresen és következetesen felhívták arra a figyelmet ebben a vitában, hogy az alkotmánymódosításnál szükséges megalapozni azt, hogy a visszamenőleges jogalkotás tilalma alkotmányos rendelkezésként bekerüljön a szövegbe, akkor ezt nem voltak hajlandók elfogadni, sőt, amikor visszamenőlegesen jogot alkottak, akkor is erre fölhívtuk jó néhányszor a figyelmet, majd megelégedtek azzal, hogy ez kerüljön be a jogalkotási törvénybe. És talán államtitkár úr volt az, akit az alkotmányügyi bizottságban emlékeztettünk arra, hogy a visszamenőleges jogalkotás tilalma van annyira fontos kérdés, hogy az alkotmányba kerüljön bele. De ha már önök is egyetértenek azzal, hogy ez egyébként fontos, akkor meg ilyet csinálni nem szabad, akkor nagyon egymásnak ellentmondó mondatokkal tudtak csak érvelni, hogy miért lehetett egyszer megcsinálni véletlenül, most miért nem akarják az alkotmányba belefogalmazni. Tehát ez a példa is nyilvánvalóan bizonyította azt, hogy az aktuálpolitikai érdekeik szerint rángatják ide vagy oda az alkotmányt vagy alaptörvényt a kormánypárti képviselők.
Az előbbi okfejtés alapján talán nem fogja önöket meglepni, ha azt mondom, hogy ezt a módosítást a Magyar Szocialista Párt képviselői nem fogják támogatni.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
