DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igaza volt miniszterelnök úrnak abban, hogy ritkán találkozunk, és ritkán van módunk itt megvitatni például az alkotmányos kérdéseket. Ez többek között azért van így, mert nemcsak miniszterelnök úr, hanem úgy tűnik, a Fidesz-frakció nagy része is szabadságon van. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Így van.
Mielőtt belemegyünk ennek a törvényjavaslatnak a tartalmába, érdemes néhány szót vesztegetni arra, hogy magának az alkotmányozási folyamatnak milyen a megalapozása. Gaudi képviselőtársam megróvólag utalt arra, hogy az 1949. évi XX. törvényen alapul ez az egész folyamat. Valóban érdemes lenne áttekinteni, hogy egyáltalán milyen elvárásaink vannak egy alaptörvénnyel kapcsolatban, függetlenül attól, hogy ezt alaptörvénynek vagy alkotmánynak nevezik.
A mi álláspontunk szerint az egyik legnagyobb hiba, amit el lehet követni egy alkotmányozási folyamatban, ha egy bármilyen matematikai többség, pusztán azért, mert legális lehetősége van arra, hogy alkotmányt hozzon, azt erőből megpróbálja megcsinálni. A gond nem azzal van, hogy adott esetben az ellenzék pártjai - akármekkora arányt is képviselnek - ezzel nem értenek egyet, az igazi problémák a későbbi években, ciklusokban, évtizedekben keletkeznek majd. Arra gondolok, hogy jó lenne, ha Magyarországon lenne egy stabil alaptörvény, jó lenne, ha Magyarországon nem ciklusonként és a széljárás változásai szerint nyúlnának hozzá különböző többséget képviselő pártok az alkotmányhoz. Az a veszély rejlik a mostani alkotmányozási folyamatban, hogy Magyarországon folytonossá válnak majd az alkotmányozási közjogi viták, hiszen ne legyen illúziónk, ez az alaptörvény így megalkotva nem fogja kiállni az idő próbáját, és abban a pillanatban, amint elfogy a jelenlegi többség népszerűsége, változik a széljárás, adott esetben pár ciklus múlva teljesen más pártok lesznek bent a parlamentben; nagyon kétségessé válik, hogy van-e egy olyan széles megalapozottság egy most elfogadásra kerülő alaptörvény mögött, amelyik kiállja az idő próbáját, és nem kell folyton legitimációs kihívásokkal szembenéznie. A konkrét törvényjavaslattal kapcsolatos problémánk részben erre vezethető vissza.
Szeretném megemlíteni, hogy a magyar törvényeknek nemcsak 1949-től, hanem gyakorlatilag a kiegyezéstől - a magyar jogrendben vannak is még a XIX. századból itt maradt törvénycikkek - az volt a hagyományos kihirdetési módja, hogy számozással és megjelöléssel hirdetik ki. Önmagával a kihirdetés napjával történő megjelölés legalábbis meglehetősen különös a magyar jogforrási rendben. Hangsúlyoznám, hogy nemcsak az 1949. évi XX. törvény hatálybalépése óta különös legalábbis az ilyen törvényi megjelölésnek az alkalmazása, hanem egyáltalán az elmúlt százötven évben erre nem igazán volt jogtörténeti példa.
(18.00)
A másik, hogy itt tavaly a parlament elfogadott egy törvényt a jogalkotásról, egészen pontosan egy olyan törvényt fogadott el - a 2010. évi CXXX. törvényt -, amit egyébként ellenzéki frakcióként mi is megszavaztunk. Akkor, amikor jogbiztonságról beszélünk, nem pusztán csak arról van szó, hogy az alkotmány élvezzen egy olyan stabilitást, amit nem teremthet meg pusztán egy parlamenti többség, hanem egy széles társadalmi egyetértés, ahol olyanok egyetértése is be van csatornázva - nemcsak egy ilyen egyoldalú postai kommunikációval -, akik adott esetben nem érzik magukat kellően képviseltetve egy-egy vitában a parlamentben, hanem arról is szó van, hogy az Országgyűlés úgy alkosson meg főként sarkalatos törvényeket, hogy azokhoz ne kelljen rövid időn belül újra hozzányúlni. Tehát igenis, azt önmagában véve is komoly problémának tartom, hogyha a jogalkotás rendjéről szóló törvényt pár hónapon belül az azt egyébként megalkotó parlament újra fölnyitja.
Végezetül, de egyáltalán nem utolsósorban - és ez szorosan kapcsolódik az egész alaptörvénnyel kapcsolatos legitimációs kihívásainkhoz, legitimációs problémánkhoz -, hát, nem lehet azért megkerülni azt a kérdést, amit itt nagyon szépen elvicceltek - azt hiszem, Balczó alelnök úr hozzászólásával kapcsolatban - a kormány vezetői, hogy lássunk világosan: ezt az alaptörvényt az egyébként nyilván a kormánytól független köztársasági elnök április 25-én fogja kihirdetni. Április 25-én, ami történetesen az önök által fülkeforradalomnak nevezett tavalyi második forduló első évfordulója. Én ezt a helyzetet egyáltalán nem tartom viccesnek. Ha itt egy stabil alaptörvényt akar valaki megalkotni, egy olyan alaptörvényt, ami kibír több kormányváltást, kibír több ciklusváltást, kibírja azt, hogy adott esetben a pártszerkezet meg-megújul, át- és átalakul, egész egyszerűen felelőtlenség pusztán egy koalíció, egy pártszövetség győzelmének az évfordulójára alapítani.
Egész egyszerűen ez önmagában ássa alá egy alaptörvény elfogadottságát, ezzel önök megerősítik azokat a félelmeket, hogy az önök számára az egész alkotmányozási folyamatnak az értelme részben a saját politikai emlékművük megörökítése. Önök ezzel a gesztussal azt jelzik, hogy ez az alaptörvény a Fidesz alaptörvénye lesz. Ezt nem az ellenzék mondja, ezt önök mondják ki akkor, amikor ragaszkodnak ahhoz, hogy az önök választási győzelmének az évfordulóján hirdesse ki az elnök, majd ugyanakkor önök a törvény címében kívánják szerepeltetni ezt a dátumot.
Ez, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, óriási felelőtlenség, egész egyszerűen azért, mert ezzel ássák meg azt a legitimációs vermet, amibe nagyon könnyen bele fog hullani ez az alaptörvény egy-két ciklus múlva, és Magyarországnak egy stabil alaptörvényre van szüksége. A stabilitás pedig nem pusztán a beépített különböző furfangos gátakon alapul, hanem például azon is, hogy egy alaptörvény a politikai közösséget megosztja vagy inkább egybefűzi. Olyan alaptörvénye lesz-e Magyarországnak, amelyik pártállástól, világnézettől, társadalmi csoporttól függetlenül minden magyar alaptörvénye lehet? Önök most egy olyan irányba mennek, ahol ebben az alaptörvényben kódolva van az, hogy ez az alaptörvény meg fogja osztani a politikai közösséget, és ez alapvetően ássa alá a jogbiztonságot.
Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban jó lett volna, hogyha már az alkotmányozás előtt érdemben beszélünk arról, hogy egyáltalán milyen alkotmányvédelmi klauzulákra van szükség, milyen alkotmányozási folyamat végén születhet meg Magyarországon egy alaptörvény. Azt gondolom, nemcsak korrekt, de szerencsés lett volna, és mindenképpen az alaptörvény időtállóságát szolgálta volna, hogyha még az alkotmányozási folyamatot megelőzően - ahogyan az LMP javasolta - közösen megtervezzük azt, hogy miként lehet az embereket valóban és nem egy ilyen színpadias konzultációval bevonni egy alaptörvény megtervezésébe. Jó lett volna, hogyha az alkotmány stabilitását szolgáló későbbi alaptörvényi rendelkezésekről már korábban vita zajlik ebben a Házban, az alkotmányozási folyamatot megelőzően. Egész egyszerűen nem szerencsés, hogyha az alkotmányozási folyamatra vonatkozó szabályokat egy füst alatt magával az alkotmányozással együtt vitatja meg a tisztelt Ház.
De még egyszer és végezetül szeretném azt rögzíteni, hogy még az ilyen apró, szimbolikusnak tetsző változtatásoknál is óriási az önök felelőssége, hiszen nem pusztán az önök népszerűsége vagy népszerűtlensége, vagy az ellenzék aktuális politikai pozíciója forog kockán, mert azt gondolom, ezek nem túl lényeges dolgok. Az forog kockán, hogy ezt az alaptörvényt, amit önök ki fognak hirdettetni április 25-én, a magyar társadalom időtállónak és stabilnak tekinti-e, ez fog-e találkozni a magyar politikai közösség egyetértésével ciklusokkal később is. Most önök jó úton haladnak afelé, hogy ez az alaptörvény nagyon rövid időn belül el fogja veszíteni a magyar társadalom egyetértését, nagyon jó úton haladnak afelé, hogy az alaptörvény stabilitásának az aláásásával a jogbiztonságot is aláássák ebben az országban.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)
