FERENCZI GÁBOR
FERENCZI GÁBOR
FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! “Magyarnak lenni büszke gyönyörűség” címmel felszólalássorozatot indítok, hogy a Magyar Országgyűlésbe is beemeljünk mintegy hiánypótlásként olyan témákat, amelyek dicső történelmünket, gazdag kultúránkat tükrözik.
E felszólalássorozat első állomása az elfeledtetett magyar rovásírás. A magyar rovásírás a nemzet egyik méltatlanul elfeledett kultúrkincse, az az írástípus, amelynek a Kárpát-medencei jelenléte régészeti leletekkel alátámaszthatóan is több ezer éves. Vegyünk most csak egyetlenegy példát! Az ősmagyar rovásírás legrégebbi emléke a 6500 éves, tehát újkőkori tatárlakai agyagkorong. A lelet rendkívüli jelentőségének több oka van. Egyrészt igen korai Kárpát-medencei írásbeliséget bizonyít, mivel helyi agyagból készült, másrészt három betű az ősmagyar rovásírásból felismerhető, ezek a “z”, az “ny” és a “gy”. Nagyon fontos, hogy pont az “ny” és “gy” jelek maradtak fenn a korongon, mert ezek a hangok a “ty”-vel és az “sz”-szel, a “zs”-vel, a “cs”-vel együtt nyelvünk hangkészletének legősibb rétegéhez tartoznak. A korong igazolja, hogy Kárpát-medencei jelenlétünk nem a 896-os honfoglalással kezdődött.
Az is rendkívül fontos - és talán ez magyarázza, hogy a hivatalos tudomány elhallgatja leletünk jelentőségét -, hogy a korong és a mellette lévő két másik téglalap alakú agyagtáblácska 1000-1500 évvel idősebb, mint a hasonló képjeleket tartalmazó sumér agyagtáblák. A tatárlakai korong tehát hatalmas horderejű felfedezés, ma azonban még pontos helye sem ismert. Szóbeli közlés alapján a Kolozsvári Történelmi Múzeumba került vissza.
Torma Zsófia, aki talán a legtöbbet tette a magyar rovásírás kutatásában, több ezer darabos gyűjteményt halmozott fel a Maros leszakadó partfalából, amely gyűjteményt a mai napig rendkívül gondatlanul kezelnek; Torma Zsófia munkássága pedig méltatlanul elfeledett.
Ugyancsak felháborító, hogy sok külföldi és hazai kutató a szégyenteljes trianoni határokat már az újkőkortól érvényesnek tekinti. Így lehetnek a Kárpát-medencei történelmi leleteink Románia, Szerbia vagy épp a nagykorúvá vedlett Szlovákia történelmi felfedezései. A külföldi kutatók a magyar emlékeket egy megalit kultúrához hasonlították, minden történelmi folytonosságot elrejtve és eltagadva a köztudat elől, a magyarságot pedig jöttment, a világban helyét nem találó nomád, barbár, tudatlan népnek állítják be.
Egy több ezer éves írással, csodálatos mitológiával, mese- és mondavilággal, a csillagösvény és saját elnevezésű csillagképek által bizonyított csillagászati tudással rendelkező nép voltunk, és ezt ideje lenne mindenkinek tudomásul vennie.
Egy valódi nemzeti kormány feladata nemcsak az lesz, tisztelt képviselőtársaim, hogy fiataljainkban felébressze a nemzeti öntudatot, hanem felismerve azt, hogy hun-magyar rovásírásunk tanulmányozása, művelése és tanítása ősi kultúránk felélesztésének, eredetünk megismerésének leghatékonyabb eszköze, és ezáltal a nemzeti öntudat felébresztésének egyik legjobb lehetősége, beemelje azt a közoktatásba is.
Romániával és Szlovákiával ellentétben nekünk nincs szükségünk történelemkreálásra, nálunk sokkal veszélyesebb folyamatok játszódnak le: ipari szinten folyik ugyanis a történelemhamisítás, valódi őstörténelmünk elhallgatása, a magyarság világtörténelemben játszott szerepének ledegradálása. Ezt a folyamatot pedig sürgősen meg kell állítani, az igazság megismerését állami szinten kell támogatni, hiszen a rovásírás, kedves képviselőtársaim, birtoklevelünk a Kárpát-medencére, ősi jelenlétünk abszolút bizonyítéka.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom által indított és támogatott rovásos helységnévtábla-kihelyezés Szegedi Csanád EP-képviselőnk, országos alelnökünk legfrissebb tájékoztatása szerint eddig több mint 45 településen valósult meg, illetve van folyamatban. Terveink szerint tavasz végére legalább kétszáz, év végére ezer táblát szeretnénk felállítani, hirdetve, magyarnak lenni büszke gyönyörűség.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
