ROMÁN ISTVÁN
ROMÁN ISTVÁN
ROMÁN ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Bessenyei György, a szálfa termetű köznemes, költő, író, filozófus, tudós a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található Tiszabercel - akkor Bercel - településen látta meg a napvilágot szülővárosom szomszédságában. Szabolcs vármegye ajánlására 1765-től Mária Terézia frissen felállított magyar testőrségében teljesített bécsi szolgálatot. A 18 éves szabolcsi ifjú mohón vetette bele magát a társasági életbe és a művelődésbe. Új hivatala mellett bőségesen volt ideje az irodalomnak szentelnie magát, rengeteget olvasott, nyelveket tanult, és ami a legfontosabb, magyar nyelven kezdett írni. Már legelső drámájában, a Hunyadi László tragédiájában előbukkant a Habsburg-dinasztiához való hűségre nevelt testőrből a nemzeti függetlenség ügyéért lelkesedő magyar.
1772-ben jelent meg a magyar felvilágosodás kezdetének tekintett Ágis tragédiája című műve. 1773-ban betegségre hivatkozva gárdahadnagyi rangban megvált a testőrségtől, és a protestáns ügyek bécsi képviselője lett. Sokféle műfajban alkotott, szerzője az első fennmaradt tájleíró költeményünknek, a Tiszának reggeli gyönyörűsége című versnek. Az Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék című röpiratában elsőként sürgette a tudományos akadémia létrehozását, majd kidolgozta annak működési szabályzatát. A Magyarság című röpiratában fogalmazta meg egyik legnagyobb hatású gondolatát: “Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.”
(14.10)
1782-ben bécsi állása megszűnt, hazatelepedett Bercelre, ahonnan a bihari Feketetótiba, majd Bakonszegre költözött. Magyarországra hazatérve 16 éven keresztül egy sort sem írt, később filozófiai írásokba kezdett. Ekkor született a Tarimenes utazása mint állambölcseleti regény. 64 évesen, 1811-ben hunyt el Bakonszegen.
Tisztelt Országgyűlés! Bessenyei György alkotói gazdagságából az időkorlátok csak néhány momentum felvillantására adtak lehetőséget. Úgy gondolom, hogy az előbbiekben kiragadott részek egyenként is méltóvá teszik arra, hogy halálának kerek évfordulóján az ország házába idézzük szellemiségét, úgy, ahogy mi megtesszük azt évről évre otthon, Szabolcsban.
Kultuszának ápolása már a XIX. század végén előtérbe került vármegyénkben. 1898-ban Bessenyei Kör néven báró Feilitzsch Berthold megyei főispán vezetésével társaság alakult, amely a vármegye meghatározó személyiségeit fogta össze. A közösség működésében részt vevő elődök szobrot állítottak a vármegye neves szülöttének. Kallós Ede alkotása Nyíregyháza első köztéri alkotása lett és közadakozásból épült. A tagok hozták létre a szabolcsi megyeszékhelyen a régiségi múzeumot; ismeretterjesztő társulatot, művészeti-tudományos folyóiratot és zeneiskolát alapítottak.
A kommunista hatalomátvétellel a szervezet megszűnt, majd 40 év szünet után 1987-ben alakult meg a szellemi elődök útját vállaló Bessenyei Irodalmi Társaság. A társaság rendszeresen tart összejöveteleket, gondozza a testőr-költő kultuszát, irodalmi vetélkedőket, szónokversenyeket kezdeményez, kiadványokat jelentet meg. Legutóbb megyei irodalmi tárlat megalapítását kezdeményezte.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közgyűlése is fontosnak tartja a Bessenyei-kultusz ápolását. A Bessenyei Irodalmi Társasággal közösen 2007-ben a megyeháza dísztermét a filozófus költőről nevezte el, és a terem bejáratánál Bessenyei-busztót avatott. A felsőoktatásban végbement integrációig nevét viselte hazánk legnagyobb vidéki főiskolája is Nyíregyházán.
Tisztelt Képviselőtársaim! Zárásnak engedjék meg, hogy ideidézzek egy régi magyar dilemmát, ami végigvonult hazánk történelmén. Bessenyei György talán elsőként fogalmazta ezt meg és adta meg rá a maga válaszát a maga korában: “Ki szereti jobban a hazáját? Az é, aki ahhoz vonzó hívségétől elragadtatván, érte minden szempillantásban halni akar, vagy az, aki annak nyugodalmára értelemmel dolgozik?” - vetette fel a kérdést több emberöltővel ezelőtt, s nem mellékesen tette meg a hazaszeretetet a cselekvő ember mércéjének.
Kérdésére történelmi koronként más és más válasz létezhet. Úgy gondolom, hogy a mostani történelmi időkben a válasz nem az öncélú hangulatkeltés, hanem az értelmes építőmunka. Az ehhez vezető utat Bessenyei egy másik gondolata mutatja meg: “Emeld nemzetedet, ez legyen törvényed!”
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
