DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Úgy gondolom, hogy néhány alapelvben azért egyetérthetünk. Először is egyetérthetünk abban, hogy a felvett hitelt vissza kell fizetni. Ezt kívánja mind a gazdaság, mind pedig a morál. Ha a bankok nem jutnak törvényesen hozzá a jelzáloghitel fedezetéül szolgáló ingatlanhoz, akkor ezeket a költségeket előbb-utóbb áthárítják arra is, aki egyébként tisztességesen fizet, és mindannyian tudjuk: hitel nélkül a gazdaság nem működik.
Másodsorban, úgy gondolom, egyetérthetünk abban, hogy aki hitelt vesz fel, az a saját felelősségére vállal kockázatot. Harmadsorban úgy gondolom, és ebben is egyetérthetünk talán, hogy az állam szerepvállalása éppen ezért korlátozott, főként abban segített, hogy a lakásokra felvett jelzáloghiteleknél törlesztési nehézségei miatt senki se maradjon fedél nélkül. És negyedrészt, ha az állam részlegesen átveszi a hitelfelvevők kockázatát, akkor nem adhat olyan jelzéseket, amivel a tartozásukat nehéz körülmények között is fizetni képes polgárokat arra ösztönözné, hogy ne fizessék törlesztőrészleteiket.
Nos, ha ezekben egyetértünk, akkor innentől kezdve, úgy gondolom, az a kérdés, hogy az állam kinek és milyen mértékű kockázatát vállalja át. Nos, a 2011. július 1-jéig meghosszabbított kilakoltatási moratórium szabályozása erre egyértelmű választ ad. Azokat, akik lakásépítésre, -vásárlásra vagy -felújításra vették fel hiteleiket, továbbra is védi a moratórium. Ugyanakkor az állam nem vállalja a moratórium meghosszabbításával a szabad felhasználású hiteleknél azok felelősségét, akik fogyasztásra vagy éppen vállalkozásukra költötték ezt a forrást.
Tisztelt Képviselő Úr! A kormány mindent megtesz és minden lehetséges eszközt felhasznál azért, hogy a vállalkozókat segítse: adócsökkentéssel, egyszerűbb adminisztrációval, pályázati rendszerekkel. De ne felejtsük azt, hogy a vállalkozás kockázat, a vállalkozói lét lényege a kockáztatás. A vállalkozó minden egyes lépése gyakorlatilag kockázattal jár: ha hitelt vesz fel, ha új munkást alkalmaz, ha új terméket fejleszt ki, ha új eljárással dolgozik vagy új termékkel jelenik meg. A vállalkozó azért vállalkozó, mert kockáztat, abban bízik egyébként, hogy a nyeresége meghaladja a veszteségét, és nyeresége is egyéni nyereség; úgy gondolom, hogy a veszteségnél is ezt figyelembe kell venni.
Képviselő úr azt mondja, hogy indokolatlanul tesz különbséget ez a törvény a bajba jutott emberek között. Úgy gondolom, hogy a hitelfelvevők maguk tettek különbséget önmaguk között azzal, hogy ki mire milyen célból vette fel a hitelt és mire fordította. És ahogy különbség volt a pénz felvételének oka és felhasználása között, ugyanúgy úgy gondolom, szükséges, hogy az állami segítségnyújtásnál is meglegyen ez a különbség, a szűkös forrásokat és szűkös lehetőségeket arra kell fordítani, ahol a legsúlyosabb a lakhatási helyzet.
Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném felhívni a figyelmet arra, ha már a vállalkozásokat említette, hogy az államnak nem feladata, hogy átvállalja a vállalkozások kockázatát, és persze egy olyan kockázat van, amely javarészt az önök elmúlt évi és sokévi tevékenységéből adódott a felhalmozott devizahiteleknél. Ugyanakkor az államnak feladata az, hogy kiszámítható gazdaságpolitikát folytasson, és olyan gazdasági környezetet teremtsen, amelyben a vállalkozók élni tudnak. Feladata az, hogy levegye a vállalkozók válláról azokat a terheket, amelyeket önök ráraktak adóban, adminisztrációban. Feladata az államnak, hogy csökkentse az államadósságot. Feladata az, hogy a vállalkozásokat sújtó terheket csökkentse, pályázati forrásokat nyisson meg innováció számára, piacra jutásra, és egy olyan bankrendszert működtessen Magyarországon, és olyan bankrendszer működéséhez járuljon hozzá, amely képes finanszírozni a vállalkozásokat. Ehhez pedig jogbiztonságra van szüksége a bankoknak is.
Köszönöm a figyelmet, kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)
