DR. SZÓCSKA MIKLÓS
DR. SZÓCSKA MIKLÓS
DR. SZÓCSKA MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A kérdés több olyan problémát vet fel, amelynek gyökerei az előző évek egészségügyi kormányzati politikájából erednek, ennek minden részletére azért nem térnék ki. Ugyanakkor szeretném eloszlatni azt az aggodalmát, amely szerint valós, a sport értékeit szolgáló változások nem történtek az elmúlt időszakban.
A kormány nem hangzatos nyilatkozatokat tesz a sporttal kapcsolatban, hanem a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényben rögzített módon biztosítja a szükséges forrásokat. Ha a figyelmét elkerülte volna, ez a kormány a Bajnai-kormány 2010-es 16 milliárd forintos sportköltségvetését idén több mint másfélszeresére növelte. Szintén emlékeztetnem kell arra is, hogy az Országgyűlés első döntései közé tartozott 2010 júliusában a sportszféra vonatkozásában korszakos jelentőségű törvénycsomag elfogadása. A törvénymódosítás a magyar sport támogatóinak adókedvezményeket, a sportolóknak és sportszakembereknek pedig kedvezőbb adózási lehetőséget biztosít. A hatékonyabb működés érdekében a magyar sport finanszírozási rendszerének átalakítását is megkezdtük.
Az elmúlt években meghozott és meg nem hozott intézkedések vezettek ahhoz, hogy a hazai sportegészségügy központi intézménye, az Országos Sportegészségügyi Intézet ma nem alkalmas a szakmai feladatok nemzetközi szintű ellátására. Ebben egyetértek önnel, és a felsorolt problémákat is észleltük, diagnosztizáltuk, és az a véleményünk, hogy mivel olyan extrém problémák vannak, az alapoktól kell ezt az ágazatot is újraépítenünk. Az intézettel kapcsolatban meg nem hozott döntéseket szándékosan nem említem. 2008-ban az volt az akkori vezetés koncepciója, hogy az intézetet változatlanul hagyja a pekingi olimpiára való felkészülés zavartalansága érdekében. Az olimpia lezajlott, de az intézet helyzetének rendezésére ezt követően sem került sor intézkedésre. A beruházás költségigénye nem 3 milliárd, hanem 10 milliárd fölött van, ezt csak a szerény becslések szerint tudom mondani.
Egyetértünk abban, hogy rendezni kell a sportegészségügy helyzetét, de itt nem egy intézmény helyzetéről van csak szó. Mondanám, hogy milyen szempontokat veszünk figyelembe a rendezésnél. A londoni olimpiára történő felkészülés azonnali lépéseket igényel. Az azonnali lépéseket csak távlati fejlesztésekre irányuló módon van értelme megtenni. A sürgető teendők miatt ésszerű, hogy létező rendszerekre építkezve haladjunk a megoldásoknál. A sportegészségügyi ellátások korszerűsítését az ellátórendszer korszerűsítésével összhangban kell végezni. A sportegészségügyi rendszer fejlesztését a hosszú távú fenntarthatóság érdekében a nagy rendszerekkel történő integrációban van értelme elvégezni, és a rendszer fejlesztésével kapcsolatban két dologról gondoskodni kell: a sporttudományi és sportegészségügyi felsőoktatási képzésről, valamint a sportellátás forrásteremtéséről is gondoskodni kell.
Ezeken a tételeken dolgozunk: a sérültek, a sportsérülések ellátása, akut és választható traumatológiai, ortopédiai műtétek, élsportolók általános fekvő- és járóbeteg-ellátása, beleértve a szűrést. Ezek közül néhányat még London előtt rendezni kívánunk, a szűrés és a sporttraumák ellátása pontosan ilyen kérdéskör. A sportegészségügyi hálózat rendezése: mindenki volt már olyan helyzetben, akinek gyereke van, hogy a hétvégén nem talált sportegészségügyi igazoló helyet, nem csak ügyeletes traumatológiát a Sportkórházban. Tehát erről a kérdésről is gondoskodni kell, sőt a sportélettani kutatásokról, az edzéseken, versenyeken nyújtott sportélettani támogatásról is, ami szintén hiányzott.
Úgyhogy ezeken a pontokon mi mind a megoldáson dolgozunk; számos kérdésben London előtt, a Londonra való felkészülés során látni fogja az eredményeket.
Köszönöm a kérdését. (Taps a kormánypártok soraiban.)
