IVÁNCSIK IMRE
IVÁNCSIK IMRE
IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Én a fölszólalásomat azzal kezdem, hogy furcsállom azt a sietséget, ahogyan a Házon viharos gyorsasággal végigsöpör ez a téma, hiszen ma van az általános vitája a törvényjavaslatnak, és holnap már meglepő gyorsasággal a részletes vitát is megtartjuk.
Miközben szembesülök ezzel a ténnyel, egyfolytában azon jár az eszem, hogy vajon önök alaposan végiggondolták-e minden vonatkozásban ezt az előterjesztést, készítettek-e kellő mélységű hatástanulmányokat azzal kapcsolatban, hogy egészen pontosan a gyakorlatban hogyan lesz megvalósítható mindez a törekvés, amit megfogalmaztak, vagy most meghozzák a döntést, és aztán majd lesz, ami lesz, valahogyan majd alakul a gyakorlat.
Nagyon fontos kérdés a számomra, hogy az önök által elmondott és egyelőre csak remélt előnyök mellett felmérték-e a várható hátrányokat, szembesültek-e eközben azzal, hogy okozhat-e a törvény végrehajtása jóvátehetetlen károkat a jelenlegi rendszerben.
Az önálló nemzeti tisztképzés, ezt többen is szóba hozták itt a vitában, több mint 200 éves. Emlékszem jól, hogy a 200. évfordulóján szép ünnepséget tartottak. Most azonban úgy gondolom, hogy hamarosan nem ünnepelni, hanem gyászolni lesz okunk: a kormánytöbbség feladni készül a hadtudományok erős bástyáját, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet.
Rétvári Bence államtitkár úr a beajánlójában hangsúlyozta, nagyon helyesen, milyen fontos a képzés minősége. Én attól félek, hogy ez a tervezett integráció a honvédtiszt-képzés tekintetében nem feltétlenül fog együtt járni a képzés minőségének a javulásával. Meggyőződésem és tapasztalataim szerint oly sok a specialitás ezen a területen, amely egy önálló intézmény keretében sokkal jobban érvényesíthető (Dr. Hende Csaba: Mitől?), és a meggyőződésem az, hogy a jövendőbeli tiszteket arra a hivatásra kell jól felkészíteni, ami a dolguk lesz az életpályájuk döntő többségében. És egy zárójeles kérdés, fölvetés: vajon fölkészíthetők-e jól arra, amit majd az életpályájuk egy későbbi szakaszában fognak esetleg ellátni, ha biztosítható ez a most elképzelt életpályamodell egyáltalán a gyakorlatban?
Nem véletlen az, hogy a szövetségesek gyakorlatában is önálló intézmények működnek, még az oly sok mindent megváltoztató és bátran kísérletező britek is meghagyták a tisztképzésük szervezeti önállóságát.
Az is fölvetődik bennem, hogy vajon a szövetségen belül a tisztképzést végző intézmények vezetőivel hogyan lesz majd pariban, hogyan fog majd abban a grémiumban elhelyezkedni és egyenlő félként együttműködni a majdan létrejövő egyetem dékánja.
A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem egy akkreditált egyetem, a tervek szerint egyetemből kar lesz, egy főiskolából szintén egyetemi kar lesz. Fölvetődik bennem a kérdés, hogy vajon hogyan fogják egységesen érvényesíteni az egyetemekre vonatkozó követelményeket.
Önök oly sokat beszélnek a hagyományok megbecsüléséről. Ez tiszteletreméltó. Most azonban a nemzeti tisztképzés nemes hagyományait megtestesítő intézmény önállóságát készülnek megszüntetni. Én úgy érzem, hogy ezzel a lépéssel egy nagyon fontos, pótolhatatlan intézmény vész el. Éppen ezért az egyik módosító javaslatunknak az a lényege, hogy ebben az integrációban a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem ne vegyen részt, ne szerepeljen, őrizzük meg az önállóságát. Az erről szóló érveinket majd a holnapi részletes vitában elmondják képviselőtársaim.
Szóba került ez a most tervezett életpályamodell. Én úgy gondolom, hogy a honvédtiszteknek a képzés során kevesebb jogi és közigazgatási és több műszaki, speciális katonai és vezetői ismeretet kell nyújtani, hiszen arra lesz szükségük. Egy eklektikus képzés helyett jobb módszernek tartom, hogy amikor elérkezik az ideje, akkor átképzésben részesüljenek (Dr. Hende Csaba: Ez fog történni.) azok a tisztek, akiknek arra szükségük lesz.
A honvédelmi miniszter úr az imént a soron kívüli fölszólalásában büszkén mondta, hogy ők kezdeményezték ezt az integrációt. Én tisztelem az ő álláspontját, azonban tévedésnek, sok vonatkozásban illuzórikusnak tartom azoknak az előnyöknek a bekövetkeztét, amelyet várnak ettől, ennek a megvalósításától, és félek tőle, hogy azok a célok, amelyeket megfogalmaznak, a gyakorlatban nem teljesülhetnek. Éppen ezért ellenzem, határozottan ellenzem a törvényjavaslatot, és a módosító javaslatunk mellett fogunk a következőkben majd síkra szállni.
Köszönöm szépen a figyelmet.
