SZILÁGYI PÉTER
SZILÁGYI PÉTER
SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az államtitkár úr már elébe ment az én kérdéseimnek, mert valóban én is szerettem volna felvetni azt a kérdést, hogy a NEFMI-nek mi a szerepe ebben az egész történetben. Szerintem az jelzésértékű, hogy itt valamennyi ellenzéki párt oldaláról felmerült az a kérdés, hogy bár jelen volt a NEFMI helyettes államtitkára az oktatási bizottság ülésén, miért nem szólalt fel azon a bizottsági ülésen. Úgy gondolom, hogy itt nagyon komoly oktatáspolitikai kérdésekről is van szó. Mindannyiunk megnyugtatását szolgálta volna, ha a NEFMI részéről is hallunk véleményt.
A másik, hogy a költségvetési vonzatáról is beszélt most az államtitkár úr. Nagyon érdekesnek tartom, hogy most európai uniós forrásokra apellálva kívánnak egy olyan fontos integrációba belemenni. Mindezt azért is nagyon furcsának tartom, mert a legutóbb bejelentett Orbán-csomag keretében tízmilliárdokat vonnak ki a felsőoktatásból. Úgy érzem, nagyon-nagyon rossz üzenet, hogy a Magyar Köztársaság költségvetése nem kívánja a felsőoktatás szerepét megerősíteni, a felsőoktatást megerősíteni, ellenben európai uniós forrásokból kívánják biztosítani azt, ami, úgy vélem, hogy a Magyar Köztársaság feladata lenne.
De most hadd térjek rá arra, amire az államtitkár úr még nem válaszolt. Nagyon furcsának tartjuk azt, hogy a törvényben egyetlenegy szó sem esik arról, hogy hogyan fog működni ez az intézmény. Ez a törvény kizárólag a létrehozást szabályozza. Úgy vélem, hogy jó lenne, ha látnánk valamilyen előterjesztést, legalább valamilyen elképzelést, hogy ez a keret mivel fog megtelni. Úgy gondolom, hogy ez a “majd menet közben kialakul” mentalitás eléggé felelőtlenség egy ekkora átalakítás előtt.
Az olvasat alapján létrejön, illetve létrejöhetne egy állami közigazgatási elitképző egyetem. Ahogy már a miniszter úr is említette, ennek vannak nyugati mintái, előképei, gondoljunk itt a francia École Nationale d’Administration, illetve részben az École Polytechnique intézményekre. A magyar közigazgatás-tudománynak is vannak nemes hagyományai, és ezekből meríthetünk. De felmerül a kérdés, hogy van-e arra esély, hogy ez így legyen, hogy létrejön-e az óhajtott magas színvonalú képzést nyújtó intézmény. Katonatisztek, rendőrtisztek és az államigazgatási elit egy fedél alatt, úgy vélem, hogy ez egy különös trió. Egy alapvető koncepcionális kérdés, és ez az egész elképzelés leggyengébb pontja, mégis hogyan lenne átjárható a rendvédelmi, a katonatiszti és az államigazgatási pálya. Ezt elképzelte valaki?
Ahogy a miniszter úr szintén említette már, az egész összevont egyetemi kiindulási koncepció egy 1806-os törvény volt. Úgy véljük, akkoriban még valóban be lehetett ültetni a több évtized után leszerelt katonákat postamesternek, hivatalnoknak s a többi, de azért azóta - lássuk be - egy kicsit bonyolultabb lett a világ.
(23.10)
Gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy egy 25 év szolgálat után leszerelt rendőr-, egy katona- vagy egy hírszerző tisztet be lehessen ültetni az államigazgatásba. Ugyanis pontosan 25 év lemaradásban lesz a jogrendszerhez, az adószabályokhoz, a technikai háttérhez képest. Hogyan fogja ezt pótolni? Ha valóban az átjárhatóság, azaz az egyes közszolgálati életpályák közötti mobilitás lenne a cél, azt támogatni tudjuk. Egyetértünk ugyanis azzal, hogy ne legyenek 50 éves, munka nélküli, nyugdíjas katonatisztjeink, hanem ehelyett a katonai karrierjük végén az államigazgatásban elhelyezkedni tudó és az ehhez szükséges kompetenciával rendelkező közszolgák legyenek Magyarországon. De ennek a célnak a jövőre induló képzések csak több évtized múlva fognak tudni megfelelni, miközben az Orbán-csomag részeként épp most jelentették be a korkedvezményes nyugdíjazás megszüntetését.
Úgy véljük, hogy abban a közösségben, amelynek lassan egy évtizede már tagjai vagyunk, az EU-ban az ellenőrzött tényeken, bizonyítékokon alapuló döntéshozatal a norma. Magyarországon ez sosem honosodott meg igazán, ráadásul a fülkeforradalom elsodorta a hatásvizsgálatokat, a társadalmi egyeztetést. Hogyan tudna a Fidesz-kormány egy korszerű és szakszerű adatokon, kutatási eredményeken, hatástanulmányokon, nemzetközi joggyakorlatokon alapuló, minőségi közigazgatási gyakorlatot megteremteni, amely fittyet hány a minőségi döntéshozatalt biztosító eljárásokra, a szakmailag is kellőképpen alátámasztott döntésekre? Ráadásul a közszolgák indokolás nélküli elbocsátásnak törvénybe iktatásával a kormány a lehető legnegatívabb üzenetet küldte. Ki akar így egyáltalán közszolga lenni?
Érvként hozható fel, hogy a kormány által előterjesztett javaslat voltaképpen nem más, mint egy egyetemi integráció, amelynek célja a Corvinus Egyetembe eddig kevéssé integrálódott Közigazgatási Kar, az egykori Államigazgatási Főiskola helyzetének megoldása az integrációban érintett intézmények képzési struktúrájának új alapokra helyezésével. Ugyanakkor az integráció e javaslatban megfogalmazott lépéseivel egy további szempontból sem tudunk egyetérteni. A jogbiztonság elvével ütközik az, hogy a javaslat indokolása szerint, idézem: “Ez a javaslat lex specialisként tér el a felsőoktatási törvénytől, így a felsőoktatási törvény rendelkezései a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létesítése és működése tekintetében szubszidiárisnak tekintendők.” A javaslat kidolgozói mindezzel zárójelbe teszik a felsőoktatási törvényt az NKE vonatkozásában, vagyis lényegében nem alkalmazzák.
A létrehozandó közszolgálati egyetem egy olyan kivétel lesz, amely gyengíti a szabályt. Úgy véljük, helytelen példát állít a felsőoktatási integráció folyamata elé a Fidesz azzal, hogy a közigazgatási elitképzés mintaegyetemének kikiáltott NKE helyzetét kormányrendeletekkel alakítgatja. Az érintett intézmények közötti döntéshozatal szempontjából számos eljárási szempontú kérdés is felmerült. Az integráció átmeneti folyamatát koordináló előkészítő testületre vonatkozó szabályokban nem látjuk tükröződni sem az átláthatóság és egyenlő részvétel garanciáit, sem az egyesülésben érintett karok megfelelő képviseletét. Komoly veszélyét látjuk annak, hogy a javaslat 10. §-ának (5) bekezdésében leírt eljárásban a jogelődök delegáltjaiból és a jogelődök rektoraiból, illetve dékánjából álló, az ideiglenes szenátus megalakulásáig működő, 12 tagú előkészítő testület az érintettek előtt átláthatatlan döntéseket hozhat.
Mindez komoly veszély akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az átszervezés során számos, az integrációban érintett intézmények vagyonát, különösen ingatlanvagyonát érintő ügyben visszás döntések születhetnek. Rendkívüli eréllyel fogunk felszólalni az ellen, ha azt tapasztaljuk, hogy a kormány által költséghatékonynak nevezett folyamat során korrupciós ügyek jutnak el frakciónkhoz. Az intézmények egyesülését kísérő átszervezési folyamatok során az átláthatóság és a korrupció elleni küzdelem elszánt képviselőiként figyelemmel fogjuk kísérni, és napirenden tartjuk a felmerülő problémákat. (Dr. Hende Csaba: Nagyon helyes.)
Tisztelt Ház! Hónapok óta zajlik a felsőoktatási törvény egyeztetése. Egy új intézmény, amely kivonja magát mind a hatályos, mind a jövendő felsőoktatási törvény hatálya alól, csak a zűrzavart, a magyar felsőoktatás széttagoltságát növelné.
Egyébként is, most jelentették be az Orbán-féle megszorító csomag keretében a felsőoktatásból való pénzkivonást, a több tíz milliárdos forrásszűkítést. Akkor most nem is tudom, hogy miről beszélünk.
Végül a kormány a Ludovikát nézte ki az új intézmény székhelyének, a központnak, ami, úgy véljük, rossz üzenet, hiszen ez egy katonai akadémia volt. Ráadásul a Természettudományi Múzeum bővítését is lehetetlenné teszi. Ha nem is költöztetik ki a mamutot és a kardfogú tigrist, a múzeum hosszú évek óta dédelgetett terveit keresztülhúzza ezzel a kormány, a gyerekek és iskolás csoportok legnagyobb bánatára.
Összefoglalva tehát, a Lehet Más a Politika szerint a kormány alapötlete magában hordozza azt a lehetőséget, hogy egy korszerűtlen, elavult felfogást tükröző, a színvonalas államigazgatás által támasztott elvárásoknak megfelelni képtelen intézmény jöhet létre. Emellett nem gondoljuk azt, hogy a mégoly színvonalas, integrált közszolgálati képzést nyújtó intézmény önmagában kellő biztosítékot tudna nyújtani a minőségi közszolgálatra. Ennek garanciáit mi a közigazgatás anyagi, politikai függetlenségében, kiszámítható, nem a politika kegyétől függő közszolgálati életpálya biztosításában, a közszolgálat teljesítményének rendszeres, szakmai szempontú értékelésében, valamint a tisztességes és autonóm munkavégzés financiális bázisának megteremtésében látjuk.
Köszönöm a szót. (Szórványos taps az LMP soraiban.)
