KORONDI MIKLÓS
KORONDI MIKLÓS
KORONDI MIKLÓS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy államtitkár úr is mondta, a nemzetközi vasúti árufuvarozásról szóló SZMGSZ-megállapodás és mellékletei módosításokkal és kiegészítésekkel egységes szerkezetben történő kihirdetéséről szóló T/2370. számú törvényjavaslattal kapcsolatban szeretném ismertetni a Jobbik-frakció véleményét.
A nemzetközi kereskedelem tárgyát képező áruk elfuvarozásában a vasutaknak kiemelkedő szerepük van, hiszen nagy teljesítőképességüknél fogva nagy tömegű áruk aránylag gyors és biztonságos elfuvarozására képesek, viszonylag kedvező fuvardíjak mellett. A vasútvonalak az egész világot behálózzák, a különböző országok vasútjai pedig rendszerint jogosultak egymás javára, illetve terhére szerződést kötni.
A nemzetközi vasúti fuvarozás alapvető jogforrása az úgynevezett CIM-COTIF egyezmény, amelynek elődjét, a CIM rövidítésű vasúti árufuvarozási nemzetközi egyezményt 1980-ban kötötték meg, és 1983-ban lépett életbe. Ezt a CIM-egyezményt vették revízió alá később, és jelenleg az 1980-ban, Bernben megtartott revíziós konferencián elfogadott, majd 1985-ben hatályba lépett COTIF függelékeként létezik és azzal szerves egységet alkot.
A COTIF-nak tagja jóformán minden európai ország, a volt Szovjetunió tagországait, Jugoszláviát, Bosznia-Hercegovinát és Macedóniát kivéve, továbbá tagja több afrikai, valamint közel-keleti ország is.
Az egyezményt hazánkban az 1986. évi II. törvény hirdette ki. Az SZMGSZ nem új, hanem egy régi internacionalista megállapodást, amit az akkori unió, a Szovjetunió diktált. Kérdezem a tisztelt államtitkár urat, hogy a mostani tervezetet is egy unió diktálja-e.
Az ugyancsak nemzetközi árufuvarozási szerződésekre vonatkozó úgynevezett SZMGSZ-t annak idején a volt szocialista országok vasúttársaságai 1951-ben kötötték meg egymással, és 1954-től az érintett országok viszonylatában érvényesült. 1990 óta a megállapodás jelentőségét elveszítette, de a volt Szovjetunió utódállamainak vasúttársaságaival a vasúti forgalom továbbra is az SZMGSZ szabálya szerint bonyolódik.
Az SZMGSZ mint jogforrás jogi természetét tekintve akkor még nem minősült jogszabálynak, mivel hazánkban jogszabállyal nem hirdették ki, ennek megfelelően alkalmazására nem jogi normaként, hanem a vasúttársaságok által közösen kialakított általános szerződési feltételekként került sor.
A törvénytervezet indokolása igazán nem tartalmazza a törvénybe foglalás indokoltságát, csak megállapítja, hogy hazánk 2002. január 1-jétől részese az egyezségnek, kormányrendeleti szinten több jogszabály kihirdette és módosította. Kérdezem államtitkár urat, mi az igazi oka a törvénybe foglalásnak. Gazdasági vagy politikai?
A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásokról szóló 2005. évi L. törvény 7. §-ának (3) bekezdés d) pontja alapján a megállapodást és annak módosításait törvényben kell kihirdetni. Kérdezem az államtitkár urat, hogy miért nem történt meg azóta a törvénybe foglalás.
Nézzük meg, mi is történt az előző időszakban, amikor az előző kormány dr. Kákosy Csaba miniszter előterjesztésében kívánta 2007-ben ugyancsak törvénybe foglaltatni. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium honlapján a következő szöveg található. “Ez a tervezet a kormány álláspontját nem tükrözi. Készítette: Kiss Attila. Jóváhagyta: Kovács Andrea és dr. Kákosy Csaba.” Vajon miért nem került elfogadásra a tervezet, és mit változtattak meg benne azóta?
Tudjuk, hogy abban a időben zajlott a MÁV szétszedése, tudatos tönkretétele, az árufuvarozást kizárólagosan végző MÁV Cargo véleményünk szerint hazaárulással felérő eladása.
Kérdezem államtitkár urat, hogy melyik árufuvarozó társaság, illetve ország részére kívánunk kaput nyitni kelet felé ezzel a törvénnyel.
A nemzetközi kereskedelem kialakulásával jellemzővé vált, hogy az árukat többnyire nem ott állítják elő, ahol felhasználják vagy értékesítik őket, így szükségessé vált azok helyváltoztatása. Az áruknak ez a helyváltoztatása történhet egészen egyszerűen, vagy az eladó, vagy pedig a vevő saját szállítóeszközével, ez azonban a külkereskedelemben nem nagyon jellemző. A nemzetközi árucsere fejlődése során idővel olyan multik jöttek létre, amelyek az eladó és a vevő helyett vállalták az áruk egyik helyről a másikra történő továbbítását, azaz az árufuvarozást.
A fuvarozási szerződés mellett az áruk helyváltoztatása során nagy szerepe van olyan más szerződéseknek is, mint a szállítmányozási, a raktározási és a biztosítási szerződés. Ezek a tevékenységek szinte már teljes egészében külföldi kézen vannak. Kérdezem, milyen összefüggés van a magyar árufuvarozó társaság eladása és a szinte egyidejűleg történő jogi könnyítések megtétele között.
Ismételten kérdezem, mi a törvényjavaslat igazi indokoltsága, gazdasági indoka. Miért jó ez az ország érdekeinek?
Önmagában a nemzetközi fuvarozás jogi és gazdasági fejlesztését támogathatónak ítéljük meg, de csak abban az esetben, ha ez hazánk fejlődését és nem a további kiszolgáltatottságunkat jelenti.
Nem tárja fel az indokolás, hogy a kétféle nemzetközi szállítási szerződés törvényerőre emelése megfelel-e az Európai Unió egynémely kérdésben nagyon is kényes ízlésének. Eddig indokolásul mindig az Európai Unióra hivatkoztak. Vajon most történt egyeztetés Brüsszellel? Úgy tudjuk, a többi SZMGSZ részes országban a megállapodás nem törvényerejű, csak nálunk lesz az. Azt hallani, az Európai Unió szerint nem kellene beemelni a magyar jogrendbe. Mi mégis erőltetjük. Vajon az Európai Unió nem a brüsszeli jogszabályokat akarja honosíttatni?
A hivatkozott törvényjavaslat 3. § a) pontja a következőket tartalmazza: “A Magyar Köztársaság nem fogja alkalmazni a nemzetközi vasúti árufuvarozásról szóló megállapodás rendelkezéseit azon országok forgalmában, amelyek a megállapodás II. cikkelyének 4. §-a alapján kettős tagsággal rendelkeznek, vagyis egyidejűleg mind a COTIF, mind az SZMGSZ résztvevői.”
Ez a szövegtartalom véleményünk szerint ellentétes Magyarország érdekeivel, mert csak akkor, csak CIM-egyezmény alapján lehet a CIM-ben is tag Ukrajna felé és felől fuvarozni, ennek következményeként a széles nyomtávú ukrán-magyar átmenetben küldött árukat kizárólag ukrán átrakóhoz lehet csak feladni és érkeztetni, amely majd átrakás után a CIM-re váltja a fuvart. Ennek köszönhetően a záhonyi átrakás ellehetetlenedik, mert az SZMGSZ azt tartalmazza, hogy a fogadó fél rakja át az árut, a CIM nem. E rendelkezéssel elveszítjük a Záhonyban ma még meglévő és nagyon fontos természetes árumegállító jogunkat.
Államtitkár Úr! A Jobbik parlamenti frakciója úgy gondolja, hogy egy magát nemzetinek valló kormány ilyet nem tehet meg a hazájával szemben.
A Jobbik frakciójának véleménye szerint ez abban az esetben kerülhető el, ha a parlament az alábbi módosítással fogadja el a 3. §-t: “A Magyar Köztársaság az Ukrán Köztársaság vasúti határátmenete kivételével nem fogja alkalmazni a nemzetközi vasúti árufuvarozásról szóló megállapodás rendelkezéseit azon országok forgalmában, amelyek a megállapodás II. cikkelyének 4. §-a alapján kettős tagsággal rendelkeznek, vagyis egyidejűleg mind a COTIF, mind a nemzetközi vasúti árufuvarozásról szóló megállapodás, azaz az SZMGSZ résztvevői.”
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
