BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Azokkal, akik azt mondják, hogy ennél jóval nagyobbak Magyarország gondjai, teljes mértékben egyetértek. Nem ezek a legfontosabb kérdések, ezt mindannyian tudjuk, sőt mi több, a javaslatokban sem, akár az áfatörvényt illetően, amelyet a szocialista-liberális kormány az egekig emelt. Nem hiába járnak ki fogyasztani és vásárolni Ausztriába és Szlovákiába az emberek, mert ott olcsóbban lehet élni. Azt is elismerem, hogy ma nem az a gondjuk az embereknek, hogy étterembe járjanak, hanem hogy legyen egyáltalán mit enni, mondjuk, Békés megyében, legyen vacsora, és tudjanak mit adni a gyereknek. Mert sajnos az iskolában is iskolatejet kell adni, aminek szintén magasabb lett az áfája, mert a gyereknek otthon nem tudnak adni megfelelő ételt.
Itt egy pici, nagyon kicsi és valószínűleg a szakma részéről megfogalmazott kérésről van szó, mégpedig, úgy látszik, az előadóművészek, a zenészek piacképességének, eladhatóságának mentsvárát látták ebben, hogy az az előadóművész és zenész, aki szabályosan és törvényesen szolgáltat, törvénytisztelő ember, a szolgáltatása után ne 25 százalék, hanem csak 5 százalék áfát számolhasson föl. Ezzel gyakorlatilag piacképesebb lesz. Bele lehet beszélni, bele lehet magyarázni azt is, hogy ténylegesen fontosabb lenne, hogy a tévék és a zenegépek helyett ezeken a rendezvényeken élőzene szóljék. Hát, csak erről szól.
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy ténylegesen lenne valós segítségre igény ebben az országban. Csak itt akkora a baj, amit még nem mindenki lát pontosan. Annak vidékre kell mennie. Itt, mondjuk, a flaszteresek nem pontosan érzik azt, és a volt kormány tagjai sem (Szávay István: Nincs is itt senki.), hogy mit... Tudom, bocsánat, ilyenkor nem illik róluk szólni, úgyhogy elfogadom a kritikát.
Szóval, itt akkora a baj; csak ki kell menni vidékre, és meg kell nézni, hogy ennél lényegesen több a baj. És ebben önökkel én nem tudok vitatkozni, sőt nem is szeretnék, mert tudom, hogy sok tekintetben a tapasztalatunk összecseng. Valós segítségre lenne szükség. Csak ilyenkor mindig fölvetődik a kérdés, hogy ugyan, tessenek mondani, honnan és miből.
Nagyon meg kell keresni azt a lehetőséget, ahonnan ma el lehet venni, mert ugye a hiány nem növelhető. Ha hiányunk lesz, és továbbra is ilyen mértékű, tudniillik a hiány annyit jelent, hogy akkumulálódik, az a kupac, ami az államadósságot csomózza, minden évben a költségvetési hiánnyal csak növekszik. Annak a terhe, az adósságszolgálata 1200, 1400, 1600 milliárd évente. A személyi jövedelemadónak minden három forintjából kettő csak az adósságszolgálat. Így adósította el az országot, így duplázta meg ezt a szocialista-liberális kormány, úgyhogy ténylegesen szükséges lenne javítani a körülményeken, sok ember életkörülményein, többek között munkát adni nekik, meg közmunkát, de arra sincs elegendő pénz. És jó erről őszintén beszélni.
Nem biztos, hogy ez a megoldás, az áfacsökkentés jelentős dolog. Sőt, ennyi szót se érdemelne. Ha csak azt mondom, hogy az előadóművészek és zenészek úgy érezhetik, hogy az ő piacképességüket a piacon, mert az övéké is visszaesett, nem csak a vendéglátásé, valamelyest javítja, akkor ennek a pár embernek, aki jelenleg most éhkoppon van, lehetséges, hogy segítene a körülményein.
Még egy dolgot hadd jegyezzek meg. Pusztán csak annyit, hogy a szerzői jogvédő egyesülettel kapcsolatos anomáliák ebben az országban tényleg áttekintést igényelnek.
Az pedig, hogy én cigányoztam volna, azt pedig nem tettem, mert nem cigányzenéről beszéltem, hanem élőzenéről. Úgyhogy bocsánatot kérek, de amit nem mondtam, ne adják a számba, mert utálom, ha valaki a számba nyúlkál.
Köszönöm, hogy szólhattam.
