Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Nagyon köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan előterjesztés fekszik előttünk, amely számomra teljesen egyértelmű. Látszólag egy jószolgálati valami, az élőzene-szolgáltatást teszi könnyebben elérhetővé nehéz időkben, egyébként számomra még nehezebb időket idéznek a hasonló úgymond jószolgálati intézkedések, de ezen megpróbálom túltenni magam, és megpróbálom azt az érzetet kelteni saját magamban, hogy itt nem a vakításnak egy bizonyos formája folyik.
Jelen esetben azt láthatjuk, hogy a 25 százalékos áfatartalom ilyen esetekben, tehát a közösségi eseményeken szereplő zenészek számláin 5 százalékra csökkenne. Adódna a kérdés, hogy miért nem nullára, hiszen itt nem beszélünk egy akkora tételről, ami a nemzetgazdaságot, hogy úgy mondjam, gallyra vágná, mégis felmerül az a kérdés, hogy ha hozzányúlunk az áfarendszerhez, akkor miért itt, és erre ki is térek a következőkben. Az előbb már elhangzott, hogy talán nem a legjobb pontján fogtuk meg ezt a rendszert.
Mindenesetre az előttünk fekvő előterjesztés messzemenőkig életszerűtlen, hiszen már a számlázási kultúrának a kialakulásával óriási problémák vannak ezen a területen Magyarországon. Ezt volt zenészként állíthatom egyébként. Kijelenthető az is, hogy az előterjesztés az Artisjus szűk lobbiérdekeit lényegében érintetlenül hagyja, hiszen az indoklás szemben áll a valósággal. Ma Magyarországon tulajdonképpen behajtó csapatok járnak bizonyos rendezvényeken, közösségi eseményeken, és ezeknek a behajtó csapatoknak az egész tevékenysége úgymond Taigetosz-pozitív, tehát fenntarthatatlan lenne jelen formájában. Az Artisjus áll az egész rendszer mögött a 13 milliárdos bevételével. Gondoljunk bele, hogy ha ennek csak 10 százalékát tudnánk átcsoportosítani a valódi, értékes zenecsinálásba, tehát a letöltések korában egy kis levegőt adni annak a kulturális szférának, annak a közegnek, amely jelen pillanatban csak keresi a helyét egy változó világban, akkor már óriási eredményeket lehetne elérni. Ehhez képest mit csinál a magyar törvényhozás? Érintetlenül hagyja ezt a területet, és hagyja az Artisjust továbbmenni azon az úton, amelyen elindult. Tehát semmiképpen nem tudjuk ezt az irányvonalat támogatni.
Ugyanakkor számomra megdöbbentő és elrettentő volt az, ahogy az MSZP képviselőjének a szájából hallottam azt, hogy az áfatörvényhez máshogy is hozzá lehetne nyúlni, és bizony más árufajták, árucikkek áfáját lehetne módosítani, például ahogy a közelmúltban felmerült, hogy az élelmiszerek áfáját csökkentsük. Való igaz, a Jobbik előterjesztéseiben is rendszeresen szerepel, hogy az alapvető élelmiszerek tekintetében, főleg a magyar, hazai gyártmányú élelmiszerek tekintetében egyértelműen egy alacsonyabb kulcsra lenne szükség. De pont az az MSZP reklamál nekünk, amely először 12 százalékról 15, majd 18 százalékra emelte, emeltette a tejből, lisztből és belőlük készült alapvető élelmiszerek áfakulcsát, és most meg kell érnem itt azt, hogy a törvényhozásban ugyanez a garnitúra, amely magyarok millióinak életét tette nehezebbé, reklamál ezen a téren? Hát egészen elképesztő érzések járják át az embert ilyenkor! Nem akarom őket részletezni, a folyosón talán majd részletesebben. Mindenki tudja, hogy miről beszélek.
De ha már itt tartunk és ha már az áfatörvényhez akarunk hozzányúlni, akkor beszéljünk arról, hogy példának okáért a gyermeknevelést ne adóztassuk. A gyermekneveléshez szükséges cikkek áfáját először egy 5 százalékos szintre lehetne csökkenteni, aztán pedig a későbbiekben egy nullaszázalékosra, akár az EU-irányelvekkel szemben vagy azokkal vitatkozva is, hiszen ha ez a kormányzat forradalminak érzi magát, akkor nyerjen bizony csatákat Brüsszelben is, tehát elmondható az, hogy az előttünk fekvő előterjesztés nem azt a célt szolgálja, amely papíron szerepel rajta, és a rendszerhez nem azon a ponton és nem úgy nyúl hozzá, ahogy kellene. Kérem, ezen változtassanak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
