ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm. Annyit szeretnék elmondani, hogy ha valaki komolyan akar segíteni valakin, akkor kérdez. Tőlük kérdezi meg, hogy miben segíthetnénk. Az Új Széchenyi-terv kiemelt jelentőséget ad, illetve szán a gyógyturizmusnak. A gyógyturizmusnak megvan az a sajátságos tulajdonsága, hogy nem négy óra alatt gyógyulnak meg az emberek, hanem egy-két hétre, adott esetben hónapra érkeznek a vendégek az adott létesítménybe, szállodába, ahol többek közt kúrákat, kezeléseket kapnak, és este kifürödve magukat, jóllakva beülnek a zenés részbe, és ott kellene hogy most érezzék az áron, a részvételi díjon ennek a kis áfacsökkentésnek a hatását.
A vendéglátósok legnagyobb problémája az, hogy folyamatosan málhás szamárnak nézik, és egyre több terhet pakolnak rájuk. Hogy egyáltalán tudjunk erről részletesen beszélni, és nem lehetett más törvényi helyet megnyitni most a törvénymódosítás kapcsán, én kezdeményeztem, hogy Európában a legnagyobb vendéglátó-ipari áfát is vigyük le erre az 5 százalékra, illetve az egyik legnagyobb uniós 18 százalékos szállodai áfát is vigyük le 5 százalékra. Nincs kétségem afelől, hogy le fogják szavazni ezt. Én próbáltam a vendéglátásban, az idegenforgalomban, a szállodaiparban dolgozók jajkiáltását ezzel a kis módosító javaslattal közvetíteni a parlament felé.
Ha önök a hétvége leple alatt és a hétfői nagy forgatagban behoznak egy ilyen zenészszolgáltatás-áfacsökkentést, akkor én meg bátorkodtam az igazi valós tehertételről szót ejteni és behozni azt a javaslatot, amit az előbb elmondtam.
(21.40)
Az osztályba sorolás új rendjével kapcsolatban újra kell csillagozni, koronázni, napraforgózni a létesítményeket, hihetetlen költséggel. Higgyék el, hogy ezeknek a kis panzióknak, vendégházaknak, falusi fogadóknak, amelyek este esetleg egy zenészt szereznek valahonnan a faluból vagy a térségből, a legkisebb problémájuk az, hogy mekkora lesz a zeneszolgáltatás áfája! Ők ezekből a terhekből szeretnék kiverekedni magukat. Ennek lenne egy társadalmi hozadéka is, az emberek végre fölállnának a tévékészülékek elől, a fotelből, a távirányítót leraknák, és újra közösségi életet élnének, éttermekbe járnának. Nem kell nagy éttermet elképzelni, néhány asztalos éttermet, ahol gépi zene van, és a tulajdonosnak alacsonyabb szerzői jogdíjat kell fizetni, mert nincs teletévézve, telezenegépezve a helyisége. Ezek lennének az igazi segítségek, mert a közösségi élet azt is jelenti, hogy együtt vannak esténként, utaznak, étkeznek, zenét hallgatnak, és munkát adnak a helybéli vállalkozóknak.
Kedvezményben lehetne gondolkodni akkor is, ha a vendéglátó-ipari egység helyben megtermelt élelmiszert vásárolhatna kedvezménnyel. Ezek lennének a valós segítségek, nem az, hogy most, még egyszer mondom, “nesze semmi, fogd meg jól”, itt van, tessék a zenész szolgáltatás áfáját lecsökkentjük. Szép, de ez édeskevés, és igazából nem a lényegre koncentrál.
Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
