BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Nem tudom, hogy jól érettem-e valóban a címet - arról a szociális válságról beszél, amit az elmúlt közel egy évben mi előidéztünk? Jól értettem? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Igen!) Akkor erre legfeljebb azt tudom mondani, hogy ez bájos - ha egyáltalán ebben az összefüggésben szabad ezt a kifejezést használni -, ez több mint bájos, hogy ön az elmúlt közel egy évben előidézett szociális válságról beszél. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)
Azért azokat a tényeket, gondolom, ön is ismeri, hiszen tagja volt az előző parlament kormánypárti frakciójának, hogy az önök működésének az idején érték el egyszerre azt a csúcsteljesítményt, hogy miközben eladósodott az ország, aközben a lakosság életszínvonala jelentősen csökkent. Önök számolatlanul vették föl a nemzetközi hiteleket, és azzal magyarázták ennek szükségességét, hogy ez majd érezhetően javítani fogja a lakosság életszínvonalát, amely közben romlott. Előbb rábeszélték az embereket arra, hogy devizában adósítsák el magukat (Közbeszólások az MSZP soraiban.) - bár bizonyára ez is az elmúlt kilenc hónapban történt -, és amikor ez több százezer embert érintően megvalósult, arról beszéltek, hogy a nemzetközi válság az oka mindennek, nincs tehát mit tenni. Nem is tettek. Ön szerint az elmúlt három évben hány százalékkal növekedett Magyarországnak a GDP-je, a nemzeti összterméke? Csak éppen tovább növelték az államadósságot, nem pedig a gazdasági teljesítményt, és ezzel szinte megbénították az országot. Felelőtlenül működtették az egész országot, és úgy gyöngítették le, hogy közben a lakosság arányosan sokkal több terhet kellett hogy elviseljen, mint amit egyébként a bankokra vagy pedig más olyan ipari termelőkre rá lehetett volna terhelni, akik még ebből a válságból is nyereséggel jöttek ki. Megelégelve mindezt, a választók szépen elvették önöktől a kormányzás lehetőségét; a hátrahagyott súlyos problémák megoldása a teherviselő képességének határára jutott lakosságra maradt, és az új kormányra terhelődött. Önöknek most láthatóan nincs más dolguk, mint hogy a saját mulasztásaikat, károkozásukat rajtunk kérjék számon. Hamis ez a beszéd, hamisak ezek a vádak. Tudja, a viccben is azt kérdezik, hogy emlékszik-e arra, hogy mi volt előtte. Lássuk hát a tényeket!
Most önök számon kérik a családi pótlék, a szociális intézményi normatívák, a nyugdíjminimum tavalyi szinten tartását. Nem tudom, emlékszik-e arra, hogy az elmúlt évben sikerült ezt szinten tartani, és az előtte való évben is. Ez azt jelenti, hogy két év óta nem emelték ezeket a normatívákat, viszont az erre fordítható összeget évekre előre elköltötték. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Valóban nagyon jól hangzik ez a “segélyezési cövek” fogalom, talán tudja, hogy ki vezette be a segélyezési cövek fogalmát; a fogalom zavaros használatával sajnos a lakosság helyzete semmit nem javult, csak romlott. Önöket, szocialistákat terheli ugyanis annak a felelőssége, hogy a szegénységi küszöb alatt élő gyermekes háztartások aránya egy év alatt, 2007-ről 2009-re 16-ról 17 százalékra növekedett, hogy a szegénységben és kirekesztettségben élők aránya egyetlen év alatt, 2008-ról 2009-re 28,3 százalékról 29,9 százalékra emelkedett. Ezek emberek, akikről most beszélek: 200 ezer emberrel növelték az egyik napról másikra élő magyar emberek számát - és most kérdeznek, kilenc hónap után beszélnek szociális válságról.
Talán azt is tudja, hogy az adórendszer családbaráttá alakítása azt eredményezi, hogy ma a családoknál maradó jövedelem megsokszorozódott (Közbeszólások az MSZP soraiból.), eltöröltük a közcélú adományok áfáját azért, hogy a valóban a nyomornak nagyon mély szintjére süllyedt embereknek segélyeket tudjanak adni azok, akiket önök meg akartak büntetni azért, mert segíteni akarnak. És az Európa 2020 programban, amit ön idézett, valóban vállaltuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy 400-450 ezer fővel csökkentjük a szegény emberek számát. A közmunkaprogramokat is úgy fogjuk átalakítani (Az elnök ismét csenget.), hogy az ne segélyezés legyen, hanem valóságos értékteremtő munka.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
