MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): ...már miniszterelnökként nyilatkozott így az ATV Egyenes beszéd című műsorában. S egyetértek a miniszterelnökkel abban: az, hogy az államadósság magas, egészen biztosan nem jó, még akkor sem, ha valóban ez jelenleg éppen egy európai uniós átlagnak felel meg.
Az is igaz, hogy csökkenteni kell az államadósságot és a költségvetési hiánycélt is, ezt tették egyébként az előző szocialista kormányok is, az elmúlt négy évben egészen biztosan. (Felzúdulás, derültség és közbeszólások a kormánypártok soraiban: Nocsak!)
(13.50)
És az is látható, hogy önök folyamatosan arra törekednek - ez kiviláglik az önök kommunikációjából -, hogy az államadósság növekedése csak és kizárólag a szocialista kormányoknak a hibája és bűne. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van!) És erről szólnak folyamatosan a különböző nyilatkozatokban.
De érdemes megnézni a tényeket. 1995-ben az akkori szocialista kormány szerkezeti átalakítása és kiadáscsökkentése tette lehetővé valóban azt, hogy az önök kormányzása idején csökkenteni lehessen az államadósságot, de majd 2000-ben önök már olyan döntéseket hoztak, amelyeknek a tovagyűrűző hatása indította el az államadósság növekedését azáltal, hogy újabb hitelek felvételét tette szükségessé. Majd 2002 után - és ebben is van igazság - az akkori szocialista kormány tovább erősítette ezt a folyamatot a száznapos program elfogadásával, és a helyzetet egészen biztosan nem tette könnyebbé a 2008-ban Magyarországra is begyűrűző világgazdasági válság sem.
A különbség az, hogy amíg az önök intézkedései arról szóltak, hogy hogyan lehet egy igazságtalan lakástámogatással hozzásegíteni a gazdagokat a második, harmadik, negyedik lakásuk megvásárlásához, és emiatt kötelezték el magukat, azzal szemben az MSZP-kormány száznapos programja béremelésre, 13. havi nyugdíjra és infrastruktúra-fejlesztésre fordítódott. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük Lázár János: Meg devizahitelre!) Tehát a társadalmi célja és hatása egészen biztosan más volt.
És utólag természetesen könnyű azt mondani, hogy ezek nem helyes intézkedések voltak, és megterhelték az országot, tovább nyújtózkodtunk az önök kormánya idején is és a mi kormányzásunk idején is, mint ameddig lehetett volna. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) De szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy önök megszavazták a száz lépés programot. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Megszavaztuk. Így van!) Ebben egészen biztosan legalábbis közös a felelősségünk.
Abban viszont nem közös a felelősségünk, hogy önök négy éven keresztül folyamatosan minden területre és mindenkinek több pénzt követeltek az állami költségvetésből, és emellett még adócsökkentést is ígértek (Felzúdulás és közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük Lázár János: Ahogy most ti!), és abban sem közös a felelősség, hogy semmilyen kiadáscsökkentő intézkedést vagy éppen szerkezeti átalakítást nem támogattak az elmúlt négy évben.
És a mostani Orbán-csomagra sem azért van szükség, mert az államadósság ilyen magas - ahogy ezt mutatja egyébként a miniszterelnök úrnak a nyilatkozata tavaly júliusban -, hanem azért, mert önöknek volt egy nagyon igazságtalan döntésük az adórendszerrel kapcsolatban, ami a gazdagokat segíti, a szegényeket viszont sújtja. Rossz gazdaságpolitikát követnek, és az állami túlköltekezés miatt is szükség van ezekre a megszorító intézkedésekre, amelyeket önök be kívánnak vezetni. És ezek nem strukturális reformok, hiába beszélt erről államtitkár úr, hanem megszorítás és adóemelés, hiszen a gyógyszertámogatás átalakítását a szakértők egy új adónemként értelmezik, a táppénznek és a munkanélküli-segélynek az átalakítása nem növeli a foglalkoztatottságot, sőt a szegényekre, a kilátástalan helyzetben levőkre tesz nagyobb terheket, és az, hogy a felsőoktatásra kevesebbet költünk, semmiféleképpen nem fogja eredményezni a hatékonyabb és magasabb színvonalú oktatást.
Összességében tehát azt lehet mondani, hogy ez az Orbán-csomag nem tesz semmit sem azért, hogy végre kilépjünk a reform vagy osztogatás, a maradás vagy haladás hamis képzetei közül, a sodródás és bizonytalanság programja ez, konkrétumok nélkül. Pedig abban mindenki egyetért, hogy Magyarországnak szüksége lenne a változásokra - ehhez a Magyar Szocialista Párt is partner lenne -, és arra, hogy igazságos módon fokozzuk a takarékosságot is. De ezekből az intézkedésekből egyik sem olvasható ki. Modernizációra és igazságos kiadáscsökkentésre lenne szükség. Erre a lehetőséget egyébként önök megkapták a kétharmaddal, az ország érdeke, hogy ne tévedjenek, és azt kívánom - az ország érdekében természetesen -, hogy önöknek legyen igazuk, és valóban az emberek ne megszorításként éljék meg ezt az Orbán-csomagot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hanem megújulásként. Ha nem így lesz, akkor remélem, levonják a következtetéseket.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
