SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy megint egy példával kezdjek. Ami a napokban Gyöngyöspatán kialakult, csak előszele annak a szociális katasztrófának, ami az Orbán-csomag hatására várhatóan ki fog alakulni. Az LMP képviselőcsoportjának néhány tagja és szakértője vasárnap a helyszínen járt, beszélgettünk polgármesterekkel és helyi cigány vezetőkkel, és egyértelműen látszik az, hogy azok a lépések, amiket a kormány tervez, illetve a megszorító csomagban már bejelentett, azok a lépések, amelyekkel nagyollóval nyirbálják meg a legrászorultabbak bevételeit, tömegesen bocsátják el a közszféra dolgozóit, miközben semmilyen konkrét intézkedést nem tesznek a munkahelyteremtésért, szociális katasztrófához fognak vezetni.
Ezzel a megszorító lépéssorozattal csak azoknak az erőknek termelnek gyújtóanyagot, akiknek egyedüli és kizárólagos válasza a társadalmi feszültségekre ezeknek a feszültségeknek a további élezése, az agresszió és a rasszizmus. Nyilván vannak problémás családok, de akik uszításból kívánnak politikai tőkét kovácsolni, azok nem csinálnak mást, mint a nemzeti érdeket tagadják. Ez a helyzet. (Taps az LMP soraiban.)
A tavalyi 117 milliárd forint helyett legfeljebb 64 milliárd forint jut arra, hogy az önkormányzatok közmunkában tudják foglalkoztatni az embereket. Ez a legszegényebb térségeket egyenesen kilátástalan helyzetbe kergeti, hiszen ezeken a területeken az önkormányzaton kívül gyakran nincs más foglalkoztató. Gyöngyöspatán a tavalyi 32 ember helyett az idén mindössze hat embert lehet közmunkában foglalkoztatni, bár az önkormányzat eddig még ehhez sem kapta meg a forrást.
(13.40)
Hasonló a helyzet tapasztalataink szerint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A közmunkaprogram megvágásával a létminimum alá taszított emberek alapvető létfeltételeiket sem tudják ma már megteremteni. Ételt, fűtőanyagot és gyógyszereket sem tudnak maguknak vásárolni, sőt, gyakran halottaik temetését is közpénzből kell megoldaniuk.
Noha a polgármesterek már májusra szociális katasztrófát jósolnak, a kormány úgy gondolja, hogy ez a helyzet további hónapokig, a jövő év elejéig fenntartható. Amennyiben a kormány nem lép közbe, nem változtatja meg a hozzáállását a munkahelyteremtéshez és a közfoglalkoztatáshoz, akkor joggal várhatunk arra, hogy a vörösiszap-katasztrófához hasonló jelentőségű szociális katasztrófa fog bekövetkezni.
A közmunkások mellett a rokkantnyugdíjasokat sem kíméli az Orbán-csomag. Különös, hogy a rokkantnyugdíjasok számának csökkentését tűzi ki célul a kormány akkor, amikor a lakosság létszámához képest az új rokkantsági esetek aránya soha nem volt ilyen alacsony, mint napjainkban. Ha ezt a számot tovább csökkentjük, akkor félő, hogy olyan emberek fognak a munkaerőpiacra visszakerülni, akik súlyos egészségügyi hátrányokkal küzdenek, és imígyen csak a munkanélküliek táborát fogja növelni a lépés.
A munkanélküli-segély csökkentése pedig azokat a hosszabb munkaviszony után munkanélkülivé válókat fogja aránytalanul sújtani, akik hosszabb távú, nagyobb összegű támogatásra jogosultak. Ez a lépés csak arra jó, hogy statisztikai trükközéssel csökkentse a valóságban azonban növekvő munkanélküliséget. Mindeközben a közmunkások, a rokkantnyugdíjasok és a munkanélküliek állami szektoron kívüli elhelyezkedésére nincs esély, hiszen olyan képzetlen és többszörösen hátrányos helyzetű munkaerő kerül így újra a munkaerőpiacra, akikre a vállalkozói szektor nem tart igényt.
A szegények vegzálását már megszoktuk. A Fidesz-kormány kétharmados többségét eddig úgy értelmezte, hogy a társadalom felső harmadát hivatott kizárólag képviselni. A közszférában tervezett tömeges elbocsátások a középréteg számára is húsba vágóak lesznek. Az általános iskolai keret megkurtítása, az önkormányzatok és hivatalok finanszírozásának csökkentése, intézménybezárások, leépítések és indoklás nélküli elbocsátások, ezek jellemzik ma a közszférát. Nyilvánvaló, hogy a kormány a közszféra reformja helyett kizárólag a kiadásait igyekszik kétségbeesetten csökkenteni, miközben tanárok, ügyintézők és hivatalnokok tömegeit teszi újra munkakeresővé.
Itt az ideje, hogy a kormány felhagyjon végre a szegények vegzálásával, és valós megoldásokat keressen a gazdasági problémákra. Itt az ideje, hogy felhagyjon a kormány a munkahelyek esztelen felszámolásával, és belekezdjen a munkahelyteremtésbe. A közmunkaprogramban tett károkat pedig mihamarabb rendbe kell hozni, ha nem akarják, hogy a kistelepüléseken éhező és fázó állampolgárokkal félmilitáris csoportok nézzenek farkasszemet.
Ismételten felhívom a figyelmet az LMP (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) zöldmunkahely-teremtő programjára, mivel csak fenntartható és szociálisan érzékeny megoldásokat tartunk elfogadhatónak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)
