HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nemcsak hogy megosztjuk, de le is rövidítjük a vezérszónoki felszólalást, hiszen a KDNP-ben sokan vannak nagycsaládosok, akik szeretnének még megszólalni, és az időnk meglehetősen rövid.
Számomra imponáló volt, hogy ebben a nemzeti egyes számú sorskérdésben hogyan nyilatkozott meg a miniszter úr. Az újdonság az ő beszédjében és hangjában az volt, hogy a családvédelem tudományos megalapozását adta, ami eddig hiányzott ebből a parlamentből, sőt talán a rendszerváltást követő kormányok politikájából is.
Harminc éve többen halnak meg Magyarországon, mint ahányan születnek. Tavaly 130 ezer halálozásra jutott 90 ezer születés, és a 40 ezres különbséget csak valamelyest pótolta a 12 ezres bevándorlás. Ha így megy tovább, akkor ez a folyamat megfordíthatatlan lesz, és akkor valóban súlyos évek várnak a magyarokra. Az okokat és egyúttal a megoldásokat csak vázlatosan, s nem is a teljességében szeretném ismertetni.
Úgy érzem, hogy az az értékválság, amit a Fidesz elkötelezettségében imponáló felszólalója említett, az okok között valóban az első kell legyen. Az elköteleződés hiánya megjelenik a házasságkötések számában, a félelem a szeretet kockázatának vállalásától, és úgy tűnik, hogy a karrierépítés elsődlegessége elnyomja a családi élet iránti igényt. Új viselkedési minták jelentek meg, amelyekből hiányzik a gyermekszeretet, az áldozatvállalás, a felelősség. Az individualizmus terjedésével egyre kevesebben mondják azt, hogy családban élni jó, és ez a hiányosság, ahogy miniszter úr fogalmazott, az individuális értékek túlhangsúlyozása valóban azt jelenti, hogy a közösség iránti érzék csökkent, gyengült, így elsősorban a család iránt. Persze tudom, hogy a magányos életforma nem mindig választott, sok esetben kényszer, de a tényeken nem változtat, a tények pedig úgy hangzanak, hogy a legtermékenyebb együttélési forma a házasság. Ez tudományos kutatás eredménye, s ezt nem tudja szépíteni az a neoliberális dogma sem, amelynek a képviselői arra is képesek, hogy a tudományos kutatásokat manipulálják, és bebizonyítsák, hogy az alternatív együttélés az igazi, a házasság pedig egy elavult életforma. Nem! A kutatások azt mutatják, hogy a legtermékenyebb életforma, és a családi élet legalkalmasabb megalapozása a házasság. Sajnos egyik következménye ennek a fajta értékválságnak a halasztott gyermekvállalás, ami sok esetben el is marad a halasztás során.
Nem tudok eltekinteni az MSZP képviselőcsoportjának magatartásától. Amikor olyan gondolatok hangzottak el, amelyek számomra tiszteletreméltók, a hangjukban, a cinizmusukban megjelent a kádári középszerűség világa. (Szűcs Erika: Ó!) Hát, ó bizony, ó bizony! Ez a fajta cinizmus önökre jellemző. Nemcsak a nyolc évre, amiben nem tudtak bizonyítani családpolitikai elképzelést, nem tudtak gondolatot közölni számunkra a családról, hanem az a fajta magatartás, amit az önök képviselőcsoportja ebben a ciklusban folyamatosan gyakorol: a cinizmus, az üresség, a kádári kisstílűség világa.
Ahogy említettem, az értékrend helyreállítása mindenképpen fontos. Ennek egyik eszköze a nevelés, ami családban, iskolában vagy egyházi közösségben történhet. De a médiáról és a civilek munkájáról is szólnunk kell ebben a folyamatban.
Kérdés persze, hogy mit tehet a politika. Két példát mondanék. Az egyik a francia példa, amely biztosítja a hosszú távú biztonságot, ami a gyermekvállalás egyik legfontosabb feltétele. Ez részben a családi adózáson keresztül valósul meg, vagyis adott esetben, ha a szülők úgy döntenek, lehetővé teszi az egykeresős családmodell létezését. Mert - a szocialisták gondolata így vagy úgy - néha van, aki ezt választja.
A másik lehetőség a dolgozó anyáknak, illetve gyermekeiknek a gyermekfelügyeleti rendszer által biztosított ellátása, ami a másik családmodellt szolgálja. Ez azon segít, aki kettős terhet vállal, azaz dolgozik is és gyermeket is nevel.
Említhetném persze - de nem az én feladatom - az első Orbán-kormány példáját. Csak címszavakban: családi adókedvezmény, amellyel közel 100 milliárd forint maradt a családoknál, otthonteremtési támogatás, amelyet aztán természetesen sikerült szétvernie a következő kormánynak, és a családpolitikai pályázatok, amelyen keresztül közösségeket és szervezeteket támogattunk.
S még egy megjegyzés a felszólalásom végén: egységes nemzetben kell gondolkodnunk akkor is, amikor családpolitikáról beszélünk. A Kárpát-medencei helyzet érdekes és ambivalens értékelést tesz lehetővé számunkra, hiszen egyrészt az asszimiláció és a kivándorlás csökkenti az etnikai arányunkat, de érdemes felfigyelni arra, hogy Erdélyben a tömbben élő magyarok gyermekvállalási kedve nagyobb az össztársadalmi adatoknál. Ez egy aprónak tűnő, de mindenképpen pozitív jelenség, és erre érdemes odafigyelnünk. Úgy gondolom, a demográfiai szempontok minden társadalompolitikai döntésünkben meg kell hogy jelenjenek, és egyetlen nemzetpolitikai intézkedésünkből sem hiányozhatnak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
