MAGYAR ANNA
MAGYAR ANNA
MAGYAR ANNA (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Talán meglepő egy anya és nagymama szájából a gazdasági kérdések feszegetése a gyermekvállalás kapcsán, azonban egyesek könnyen esnek abba a csapdába, hogy az érzelmeket hangsúlyozva szőnyeg alá söprik a gazdasági szempontokat. Például a nyugdíjak ügyének egysíkú felfogása szerint elég, ha pénzt gyűjtünk nyugdíjas éveinkre, nincs más teendő. Valóban? Végezzünk el egy gondolatkísérletet! Egy ma 18-20 éves fiatal munkába áll és nem vállal gyermeket. 40-45 évet így dolgozik, majd nyugdíjba megy. Tegyük fel, hogy saját korosztályából mindenki így gondolja, és ugyanígy gondolják a következő évfolyamok is 45 éven keresztül. A példabeli fiatal 45 év után nyugdíjba megy. Összegyűlt a nyugdíjjáruléka. Minden rendben van?
A szélsőséges példák időnként felnyitják a szemünket. A vázolt kép borzalmas jövőt vetít elénk gyermekzsivaj nélkül, de a meg nem született gyermekek majd gazdaságilag is hiányozni fognak. Ki termeli majd meg a nyugdíjasoknak a kenyeret, a tejet, a gyógyszert és a többit? A gyermek igenis gazdasági tényező, és a meg nem született gyermekek tőkekivonást jelentenek. Szerencsére e szélsőséges példa nem létezik, de nyomai itt vannak mindennapi életünkben.
A nagyobbik fiam 1975-ben született, a csúcs idején, amikor egyetlen évben 192 ezernél is több gyermek jött világra. Manapság már ennek jó, ha a fele. Százezer alatti már ez a szám évről évre. A ’75-ös születésű fiatalok lassan kikerülnek a reprodukciós korból, és az ő korosztályukból származott a sajnos százezer alatti éves születésszám. Mi várható akkor a következő, kisebb létszámú korosztályoktól? Nagyon nehéz belegondolni ebbe. A gyermeknevelés társadalmi költségeit a családok felvállalják és ezzel mindannyiunk jövőjét teremtik meg. Vállalják az oktatási-nevelési költségeket, a nagyobb háztartás, a gyermekek fogyasztásának költségeit, a kieső jövedelmeket és sok esetben az alacsonyabb státusú életpályák miatti jövedelmi hiányokat is.
Ezért is logikus lépés az, hogy a Fidesz-KDNP kivonta az adózás alól a szülők jövedelmének a gyermekeket megillető részét. A családok a társadalom iránti anyagi kötelezettségeiket nemcsak adóval, hanem részben természetben, azaz gyermekneveléssel róják le. Ez a jövőbe történt befektetés a lehető legfontosabb beruházás. Azt pedig anyaként és nagymamaként teszem hozzá, hogy a legkellemesebb gyermekzsivajjal kísért beruházás.
A számok azt mutatják, hogy az Európában sok helyen alkalmazott egyéni típusú személyi jövedelemadó-rendszer tartós demográfiai károkat okoz. Azok az adórendszerek pedig, amelyek a családok társadalmi szerepét erősítik, látványos eredményeket hoznak. A nagyobbik fiam születésének évében Franciaországban a születési ráta 1,93 volt. 2000-re, azaz 25 év alatt ez lényegében megmaradt az 1,89-es rátával. Ez látványosan bizonyítja, hogy a családokat támogató adórendszer és családpolitika sikeres, működőképes.
Egész Európa előbb-utóbb ébredezik, a francia modell sikereit figyeli. Ezzel szemben a stabilitást nem mutató magyar adó- és családipótlék-rendszer mellett óriási visszaesés volt. A fiam születésének évében, 1975-ben kiváló, 2,35-ös volt a magyar ráta, ezzel magasan a francia szint felett voltunk. Eltelt 25 év, és 2000-re mélyen a reprodukciós szint alá, 1,33-ra csökkent ez az érték. Ez egyben mélyen az 1,89-es francia szint alatt van. 25 év alatt óriási zuhanást látunk, szemben a francia, évtizedek alatt is stabilitást mutató rendszerrel. Látható, hogy mennyit lehet ártani az állandóan változtatott rendszerrel, és milyen jól lehet stabilizálni átgondolt adópolitikával, jó családpolitikával. Mindannyiunk jövője érdekében azt szeretném, hogy a családok gyermekbarát közszemléletet tapasztaljanak, és ezzel együtt stabil, gyermekbarát adó- és családpolitikát élvezhessenek. Ezért kívánatosnak tartom, hogy alkotmányi szinten is rögzítsük a gyermekvállalás társadalmi biztosítékait.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
