MIRKÓCZKI ÁDÁM
MIRKÓCZKI ÁDÁM
MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik:): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Jómagam a rendelkezésre álló néhány percben a Vona Gábor elnök úr által már említett cigányság modernizációjának lehetőségeiről szeretnék beszélni.
Talán úgy kezdeném, hogy ha a módszerekben nem is, de a célokban, meg merem kockáztatni, hogy minden parlamenti frakció egyetért, nevezetesen, hogy a cigányság jelenlegi állapota tarthatatlan. Mi azt mondjuk, hogy az eddigi elmúlt évtizedek liberális szemléletén alapuló, pozitív diszkriminációs törekvések csődnek, zsákutcának bizonyultak. Ennek a felelősei megvannak. És a felelősök között egyenrangú partnerek a liberális politikusok mellett a cigányság volt és jelenlegi vezetői is, akik addig sem jutottak még el, hogy kimondjuk azt az egyszerű tényt, hogy nemcsak jogaink, hanem kötelezettségeink is vannak.
Amikor népesedésről beszélünk, nem mehetünk el a cigányság szaporodási rátája mellett. És nem azért, mert szerintünk van indokolatlan vagy felesleges élet, ahogy azt néhány hete a miniszterelnök úr egy ügyes csúsztatással megemlítette, mert senki életét nem tartjuk indokolatlannak és feleslegesnek, és nem is tartottuk soha. De a felelőtlen családmodellt, a pusztán segélyekre berendezkedő integrálatlan életvitelt, egy kultúrán és társadalmon kívül álló közösség létét igenis indokolatlannak, sőt egyenesen veszélyesnek és életveszélyesnek, károsnak tartjuk. A Szelényi-Ladányi szociológus szerzőpáros A kirekesztettség változó formái című munkájukban “underclass” fogalom alatt írták le ezt a jelenséget, tehát társadalom alatti osztályként aposztrofálták.
A cigányság modernizációja kulcskérdés. És ebben azt látjuk jelenleg, hogy a Jobbikon kívül senkinek nincs programja, de továbbmegyek, sőt egyáltalán bátorsága sincs egyetlen egy parlamenti pártnak sem ahhoz, hogy kimondja a tényeket, nemhogy elindítson egy stratégiát. Ebben szeretnénk, ha történne előrelépés.
Kicsit talán paradoxonnak tűnhet a jelenlegi kontextusban, hogy egy népesedési válság közepette mi egy szubkultúra népesedési reprodukcióját tartjuk problémának. És igen, sajnos ki kell mondanunk, hogy a cigányság döntő hányadánál ez egy valós jelenség, és a társadalom egészére nézve pedig egy nagyon komoly probléma.
Sajnos, a cigányságon belül csak egy töredéknek sikerült integrálódnia, és azok sem az eddigi kormányok szociálpolitikai intézkedéseinek köszönhetik az integrációs fokot. És itt jön a képbe a szaporodási ráta, hogy miről beszélünk. Azt jól tudjuk a KSH adatai alapján, hogy mennyire iskolázatlan a cigányság nagy többsége. Katasztrofális iskolázottsági adatokat látunk. És jól tudjuk, hogy ebből kifolyólag is a társadalmi mobilitásban mennyire passzív, mennyire inaktív népességről beszélünk. És miből következik ez?
Természetesen ennek az egyik legfontosabb eleme vagy ennek a gátja, hogy egyáltalán a társadalmi mobilitásban pozitív változás történjen, az iskolázatlanság és a sokgyermekes családmodell. Ez az ő esetükben egy folyamatosan lefelé, de minimum stagnáló gazdasági spirált jelent a jelenlegi szintjükön. Miért? Mert az érintett szülők az iskolázatlanságukból és a jelenlegi életvitelükből következően nem képesek tisztességgel nevelni és egyáltalán iskoláztatni a gyermekeiket. És ez értelemszerűen átöröklődik. Az történik, hogy mint egy értéket, mint egy követendő mintát, a következő generációk megkapják, és ez értelemszerűen hatványozottan jelenik meg évről évre a magyar társadalmon belül.
(13.50)
Mindemellett professzionális szinten használják ki az elmúlt évtizedek alatt kialakult szociális rendszer adta jövedelemszerzési lehetőséget. Mi erről beszélünk, hogy ezt nagyon fontos átalakítani.
Sajnálatos módon, ha integrációról vagy modernizációról beszélünk, a cigányság idősebb generációival már nem biztos, hogy tudunk mit kezdeni, ha egyáltalán alakíthatók még bármilyen formában. De ami a legfontosabb, hogy a cigányságon belül a legnépesebb csoport, a fiatalabb generáció talán még nincsen veszve. Ők azok, akik határozott és következetes fellépéssel talán még visszavezethetők az oktatás és a kulturált munka és a törvények világába. Ehhez mi kell? Három legfontosabb pillér: értelemszerűen erős közbiztonság, bentlakásos iskolák és átalakított szociális háló. Ez az, amire évtizedek óta vár a magyar társadalom.
Közvetlen és közvetett formában azokat a tényezőket kell megszüntetni, illetve megváltoztatni, átalakítani, amelyek lehetetlenné teszik jelenlegi formájukban a cigányság modernizációját. Az iskolázatlanság és az az életvitel, amely a sokgyermekes családmodellre, a szociális segélyekre, és mondjuk ki bátran: a bűnözésre épül, ezt kell megváltoztatni. Ezért mondjuk mi, hogy a szülők 18 éves korig ne kapjanak családi pótlékot, és szeretnék az MSZP-s aggályokra reagálni: nem azt mondjuk, hogy holnap, március 9-én ez lépjen életbe, hanem azt mondjuk, hogy teremtsük meg annak a feltételeit, hogy erre a társadalom felkészüljön, és csak aztán lépjen életbe. Így lehet felelősségteljes és amennyire csak lehet, tudatos családtervezést kialakítani, és nem utolsósorban, hogy legyen idejük az iskolákat elvégezni.
Végezetül a bentlakásos iskolák fontosságáról néhány mondat. Mitől ördögtől való dolog? Emlékeztetek mindenkit a határon túl, például Böjte Csaba által létrehozott intézményekre. Abszolút azt látjuk, hogy a nehéz sorsú gyermekek reszocializációjában az egyik legfontosabb kulcsszerepe lehet ezen intézményeknek, és Magyarországon is van erre jó példa, a Dunántúlon például Csapi településen.
Még egy nagyon fontos dolog, hogy ha a kormányzatnak vagy a mindenkori politikai vezetésnek a bentlakásos iskolák iránti vágya vagy akciója találkozik a történelmi egyházak cigánypasztorációs missziójával, akkor ezek nagyon komoly eredménnyel kecsegtethetnek akár rövid úton is. Egy ilyen rendszer már nem tűr meg kiskapukat, amelyeket láttunk az elmúlt húsz évben, és nem tűrhet évtizedes struccpolitikán alapuló ombudsmanokat és liberális élharcosokat, akik szerint mindig a többségi társadalom a felelős. Ebben kellene végre előrelépni és továbblépni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
