VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon szépen köszönöm a szót. A magyarországi demográfiai helyzet tragikus, ez tény, szinte már közhely, úgyhogy a mindenki által ismert adatok felsorolását és az ezzel kapcsolatos közhelyek ismertetését én meghagyom a többi frakció időkeretére.
Ha nem veszik rossz néven - de ha annak veszik, akkor is -, azon valós problémák taglalására térnék rá, amiről, ha ezt a jobbikosok, mi nem mondanánk el, akkor minden bizonnyal senki sem beszélne róla.
A demográfiai válság Magyarország hármas csapdahelyzete közül az egyik, nyugodtan mondhatom azt talán, hogy a legsúlyosabb, az államadósság csapdája és a nemzetközi függésünk, gyarmatosítottságunk csapdája mellett a legsúlyosabb. Ennek a demográfiai válságnak viszont van két fő, egymást veszélyességében erősítő folyamata. Az egyik a magyar lakosság harminc éve permanens módon tartó népességfogyása, ami történelmünkben békeidőben - már amennyiben persze békeidőben élünk - példátlan. A másik folyamat pedig a magyar társadalmon belül a cigányság robbanásszerű és társadalmi-gazdasági egyensúlyunk fenntarthatóságát veszélyeztető népességgyarapodása; egyszerűbben fogalmazva: a jelenlegi magyar többség gyors fogyása, valamint a cigány kisebbség nagyon gyors gyarapodása. Ennek a tendenciák fennmaradása esetén a vége nem csupán az, hogy a cigányság többségbe kerül a magyar társadalmon belül, hanem az, hogy a cigányság túlnyomó többségének sikertelen integrációja miatt az állami működés felbomlik, politikai anarchia és polgárháború alakulhat ki. Tehát amikor demográfiáról beszélünk, ezeknek a távlatoknak a figyelembevételét is érdemes megemlíteni.
Itt mindenképpen meg kell hogy álljak egy szóra, mert néhány hete a miniszterelnök úrral kerültem ennek a kérdésnek a kapcsán egy polémiába. Amikor a cigányság népességrobbanásáról beszéltem, elmondtam, hogy emögött nagyon sok esetben indokolatlan társadalmi státus van. Ő erre válaszában azt mondta, hogy nincs felesleges élet. Ez a válasz tipikus esete annak, amikor a megkérdezett ad egy egyébként igaz választ, de egy olyan kérdésre, amit senki nem tett fel neki. Ezt csúsztatásnak hívják.
A miniszterelnök az erkölcsiség magaslataiba menekült egy olyan probléma kapcsán, amely egyáltalán nem erkölcsi kérdés. Az a kijelentés ugyanis, hogy nincs felesleges élet, minden fennköltsége és igazságtartalma ellenére egy óriási közhely. Egy olyan közhely, amit senki sem vitatott, amellyel mindenki egyetért, és amelynek egyáltalán nincs köze a valódi felvetés tartalmához. Mert mi is volt a valódi felvetés tartalma? Az volt, hogy a gyermekvállalás, a családtervezés felelősségét meg kell követelnie a politikának. Nem az a baj tehát, hogy cigány gyermekek születnek, hanem az a baj, hogy sokszor miért. Sokszor ugyanis nem szüleik felelős döntéseként, az élet szentségéből fakadóan, hanem pusztán megélhetési okokból. Egy hibás szociálpolitika ugyanis arra ösztönzi a mélyszegénységben élő cigányságot, hogy vállaljon minél több gyermeket, hiszen ez számára egzisztenciális küldetés. Több gyermeket vállalnak egyszerűbben mondva, mint amennyit el tudnak tartani, és ennek mértéke olyan üteművé vált, amely súlyos és veszedelmes demográfiai katasztrófához vezethet.
Felesleges élet tehát nincs, de mondjuk ki, hogy van viszont megélhetési gyermekvállalás, és van felelőtlen politika, amely erről nem vesz tudomást.
Ezek azok a népesedési folyamatok, amelyekről a parlament, önök, akik húsz éve itt ülnek, ugyanúgy tudnak, mint én, mégis hallgatnak róla. Ez az, ami többek között az önök hanyagságának, felelőtlenségének az eredménye, és amiről önök még most is szeretnének inkább hallgatni. A célunk azonban a mai nappal nem az volt, hogy mindezeket az önök arcába mondjuk, hiszen erre még számtalan alkalmunk lesz. A célunk az, hogy a mellébeszélés helyett végre a közös gondolkodásra invitáljuk önöket. Ezt a problémát ugyanis egyik párt sem, de tegyük hozzá gyorsan, egyik kormány sem tudja megoldani; ezt a problémát a társadalom egésze, a különféle pártok összefogása, valamint a tisztességes magyar és cigány emberek közösen tudják megoldani.
(11.30)
A mai nap legfontosabb célja tehát az, hogy ebben lépjünk végre előre, ehhez kerüljünk közelebb a mai nappal, a probléma kezeléséhez, mert jelen pillanatban még a probléma kezeléséhez szükséges feltételek megteremtését sem értük el. A konszenzus mielőbbi létrejötte, a népesedéspolitikai minimum meghatározása egyébként azért is fontos, mert a csapdahelyzet egyre súlyosabb és egyre fenyegetőbb, emellett pedig a megoldás olyan politikai, gazdasági, társadalmi komplexitást képvisel, amelyhez nagyon komoly erőbevonásra és nagyon komoly kutatásokra is szükség van.
Itt a kutatások kapcsán hadd jegyezzem meg, hogy miközben a probléma súlyát mindenki elismeri, Magyarországon elképesztően és méltatlanul alacsony a szakterület tudományos támogatása - Andorka Rudolf volt az utolsó, aki a tárgyról könyvet publikált hazánkban -, miközben, még egyszer mondom, mindannyian elismerjük a téma fontosságát és súlyosságát, elképesztő módon alacsony a felkészült elemzőkapacitás Magyarországon, amin mindenképpen változtatni kell. Viszont a rendelkezésünkre álló adatok alapján is ki lehet jelenteni azt, hogy a jelenlegi tendenciák mellett olyan átütő fordulatot elérni a gyermekvállalások számának növekedése céljából, amely nem csupán megfordítja a jelenlegi csökkenés ütemét, hanem versenyképes tud lenni a kisebbségi népességrobbanással szemben is, elképesztően nehéz; ha a politika folytatja a felelősségkerülést, akkor pedig szinte lehetetlen. Amire jelen pillanatban szorítkozhatunk, az a felelős gyermekvállalások minél erősebb segítése a legkomplexebb politikai intézkedéssorozattal, valamint a felelőtlen gyermekvállalások számának visszaszorítása, mondjuk ki, a cigányság modernizációja révén. A kettőnek együtt kell működni, különben az esély a probléma kezelésére reménytelenné válik.
Nézzük át először, hogy a felelős gyermekvállalások számának tekintetében mit tudunk tenni. Mielőtt ezt még néhány pontban összefoglalnám a javaslataink terén, érdemes kiemelni egy kutatást, amely azt igazolta, hogy a magyar fiatalok több gyermeket szeretnének, mint amennyit azután vállalnak. Tehát nem a gyermekvállalás kedvében, vágyában van a probléma Magyarországon, hanem a megvalósulás tényében. A javaslataink tehát a következők.
1. Mivel a teljes termékenységi ráta alacsony szintje összeurópai jelenség, általános jelenség, ezért az érdemi eredmények eléréséhez minden bizonnyal nemzetközi összefogásra, nemzetközi kezelésre van szükség, ezért nagyon sajnáljuk, és nagyon sajnálom én magam személy szerint is, hogy az EU-elnökség prioritásai között a népesedéspolitika kontinentális kérdéseinek felvetése még az említés szintjén sem szerepel.
2. Számtalan kutatás igazolja, hogy a legtermékenyebb együttélési forma, bár itt Ujhelyi István a népesedéspolitika kapcsán a szexuális szabadságra is képes volt kitérni, de azért mégis mondjuk ki, hogy a család. Sikeres népesedéspolitika tehát nincsen sikeres családpolitika nélkül. Ma az újszülötteknek csak alig több mint a fele születik házasságban. Ez egy olyan helyzet, amin egyértelműen változtatnunk kell, ezen erősíteni, ezen javítani szükségszerű cél. A sikeres családpolitika azonban nem merülhet ki az egyébként fontos gazdasági ösztönzőkben, adókedvezményekben, hanem a társadalom családbarát, lelki, szellemi környezetét is meg kell teremteni, meg kell követelni, ezért az oktatásban, a kultúrában, de különösképpen a médiában és a kereskedelmi médiában igenis oda kell figyelnünk arra, hogy a családvédelem szempontjai ne placeboszabályokban, hanem érdemi rendelkezések formájában jelenjenek meg végre. Ez, ugye, egyet jelent a család intézményét súlyosan és tudatosan romboló tartalmak elleni kíméletlen küzdelemmel.
Bár tudom, hogy csepp a tengerben, és nem fogja megváltani a világot, de szükség volna a közszolgálati műsorokban a “terhes” szó használatát akár szankcionálni, és helyette pedig a “várandós” vagy az “áldott állapotban lévő” szavak bevezetését kérni, ebben irányt mutatva a közgondolkodásnak.
3. A gyermekvállalások számának növelésében nem csupán biológiailag, de társadalompszichológiai, szociológiai szempontból is a nők szerepének tisztázása jelenti a kulcskérdést. Mint konzervatív gondolkodású politikus, természetesen úgy gondolom én magam is, hogy egy nő számára az anyaság a legfontosabb küldetés, de mint XXI. századi ember, elutasítok minden olyan leegyszerűsítést, hogy a nők menjenek vissza a konyhába, és életüket csak a gyermeknevelésnek szenteljék. A nők szerepe ugyanis alapvetően megváltozott az elmúlt száz évben, ezzel szemben nem menekülhetünk a hímstrucc politikájába, vagyis olyan megoldásokat kell találni, amelyekben a mai nők ugyanúgy teljes életet élhetnek, mint a férfiak, és közben a gyermekeiket is megszülik.
4. Konkrét gazdasági ösztönzőkre, életpályamodellek kialakítására van szükség az anyák munkaerő-piaci helyzetének erősítése érdekében. Javaslatunk szerint például a 35 év feletti, közszférában foglalkoztatottak között egyértelműen élvezzenek elsőbbséget a több gyermeket nevelő anyák.
5. Egy kényes kérdésre kell kitérnem, ez pedig a gyermekeiket egyedül nevelő nők, a csonka családok problémája. Magyarországon ma ez 500 ezer egyszülős családot jelent, több mint 600 ezer gyermek nevelkedik ilyen családokban, tehát ez összeadva minimum 1,1 millió ember, aki anyaként vagy gyermekként, vagy szülőként vagy gyermekként csonka családban él. Itt is szembe kell néznünk a valósággal. Mivel általában senki sem válik el vagy marad egyedül jószántából, a politikának nem az a feladata, hogy ezen anyákról, szülőkről ítéletet mondjon, hanem az, hogy minden gyermek felneveléséhez biztosítsa a megfelelő feltételeket, vagyis a családbarát politika nem jelentheti az egyedülálló szülőket büntető politikát.
6. A gyermekvállaláshoz nyújtandó adókedvezményekkel természetesen egyetértünk, azonban a kormány adópolitikájában érvényesített elvet, amely a harmadik gyermek vállalását jutalmazza az első és második gyermek kárára, hibásnak tartjuk, hiszen ma Magyarországon a fiatal párok számára nem a harmadik gyermek vállalása a fő kérdés, hanem az első és a második gyermek vállalása, ezért szükségesnek tartjuk, hogy jobban ösztönözzük az adórendszer újragondolásával az első és második gyermek vállalását.
7. A Jobbik régi javaslata a szülői életjáradék bevezetése is. Ennek lényege, hogy a gyermekvállalást és nevelést tegyük nyugdíjszerző tevékenységgé, vagyis a felnőtt és munkába állt gyermekek jövedelemadójuk egy meghatározott százalékát közvetlenül a szüleik nyugdíjának kiegészítésére ajánlhassák fel. Ezt a rendszert szükséges volna egyébként az alkotmányban garantálni, vagyis nem csupán a mostani nyugdíjasokon kellene ezáltal segíteni, hanem egyúttal ösztönöznénk a mai párokat, a mai fiatalokat a felelős gyermekvállalásra és nevelésre, mint idős éveik öngondoskodásának legbiztosabb forrására.
Mindezen, a teljesség igénye nélkül elmondott felsorolásom után nézzük a másik, a politikai értelemben jóval kényesebb problémát, ez pedig a felelőtlen gyermekvállalások számának visszaszorítása.
1. Itt a probléma, ugye, a hibás szociális rendszerben van, amely a családpolitikát összekeverte a szociálpolitikával, ezáltal a gyermekvállalást a cigányság számára szociális segélyezési formává tette, kialakítva ezzel a megélhetési gyermekvállalás rendszerét. A cigány társadalom egy jelentős része pedig erre úgy reagált, hogy a születendő gyermekei számát maximalizálta, a gyermekvállalás korát pedig minimalizálta. Mire egy magyar nő az első gyermekét vállalja, addig nem ritka, hogy a vele egy korosztályba tartozó cigány anya 5-6 gyermeket vállalt már, akik közül 1-2 után már nagymama is lehet. A politika ezzel a jelenséggel mind ez idáig nem nézett szembe, pedig a társadalmi fenntarthatóság szempontjából lőporos hordó, a felelőtlen megélhetési gyermekvállalás visszaszorítása ezért fontos politikai feladat.
2. A Jobbik azt javasolja, hogy a családi pótlékot a fentiek figyelembevételével a harmadik gyermektől kezdve alakítsuk át adókedvezménnyé, vagyis azoktól a pároktól, akik nagy családot akarnak vállalni, ilyet alapítanak, várjuk el a felelős döntés meghozatalát. A Jobbik válasza tehát egyértelmű: mindenki lehetőség szerint minél több gyermeket vállaljon, hiszen a népességfogyás megállítása fontos társadalmi cél, de ez ne jelentse azt, hogy valakik erőn felül, a többségi társadalomra támaszkodva vagy arra várva vállalnak gyermeket felelőtlenül, hanem mindenki annyi gyermeket vállaljon, amennyit felelősséggel el tud tartani.
3. Mivel több ezer gyermek születik ma Magyarországon kiskorú anyáktól, ezzel a jelenséggel is foglalkoznunk kell. Évente körülbelül 6 ezer gyermek születik úgy, hogy még a szülei, az édesanyja is gyermek. Ahogyan fentebb ezt már említettem, ez a tendencia különösen aggasztó a cigány társadalmon belül, hiszen így a fiatal anyák kiesnek az oktatásból, és ezáltal később a munkaerőpiacon sem tudnak megjelenni, számukra egyedül egy modell marad meg, a megélhetési gyermekvállalás folytatása.
A mai modern világban, amikor a gyermekvállalás időpontjának inkább a kitolódásával néz szembe a világ, különösen veszélyes, ha egy fiatal lány pszichológiai és szociológiai értelemben is éretlenül szül gyermeket, társadalmi értelemben pedig aggályos, hogy mindezt megélhetési kényszerpályaként teszi. A Jobbik ezért azt javasolja, hogy a családi pótlékot kössük az édesanya 19. életévéhez.
4. Végül mindent meg kell tenni, hogy a családtervezés felelősségét mindenki átérezze. Ennek érdekében azt is javasoljuk, hogy az ENSZ 1968. évi, a családtervezést az emberi jogok közé soroló határozatának szellemében a közoktatásban is kötelező módon jelenjen meg a családtervezés, egyúttal egészítse ki ezt olyan állami program, amely a jövőben elkerülhetővé teszi a felelőtlen gyermekvállalások tömeges számát, az abortuszok magas arányát és a gyermeknevelés méltatlan körülményeinek kialakulását.
Összefoglalva az eddig elmondottakat, ki kell jelentenünk, hogy Magyarország legsúlyosabb problémája a demográfiai csapda, amelynek két fő veszélyforrása van: az egyik a társadalom általános fogyása, a másik pedig a felelőtlen gyermekvállalások tömegessé válása okozta társadalmi feszültségek és az ettől várható demográfiai földrengés.
(11.40)
A kortárs politika feladata és felelőssége, hogy ezeket a problémákat felismerje, ezekről őszinte, a politikai álkorrektség csapdáit kikerülő, a pártérdekeken felülemelkedő társadalmi vitát folytasson, a szükséges tudás létrejötte, a valódi szakmaiság érdekében a témával foglalkozó kutatásokat minden erejével segítse, végül - és ez talán a legfontosabb - a helyes döntések meghozatalához mind a szándéka, mind pedig a bátorsága meglegyen.
A Jobbik mindezekben a legmesszebbmenőkig partner lesz, viszont mindezek akadályozóival szemben - legyen az akár kormánypárti, akár ellenzéki párt, legyen az olyan, akit a jó szándék okozta vakság vezérel, vagy éppen aljas számítás, mindezekkel szemben - mi a legkeményebben és a leghatározottabban fel fogunk lépni, mert a feladatunk nem más, mint a magyar nemzet megmaradása.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik és a KDNP soraiban.)
