SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. A 15., 16., 17., 18. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni.
Itt azon mesterkedtünk, hogy több forrást próbáljunk biztosítani a civil szervezeteknek, amelyek pályázati úton jutnak ehhez a bizonyos pénzhez. Én azt gondolom, hogy nagyon szűkében vannak manapság a civil szervezetek, az NCA-t is megnyesték, mindenféle egyéb nehézségeik vannak, és azt gondolom, hogy másik oldalról pedig a civil szervezetek sokszor sokkal hatékonyabban tudják ezeket a közpénzeket felhasználni, hiszen nagyon jól állnak nekik ezek a dohányzásellenes kampányok és a felvilágosítást célzó programok. Tehát erről szólna ez a módosítónk.
És még egy fontos eleme lenne: már a költségvetési vitában is amellett kardoskodtunk, hogy a háziorvosnak nagyon komoly szerepe lehet a dohányzásellenes harcban - én most itt harcot említek, mert én azt gondolom, hogy ez az. Valószínűleg nagyon komoly hatása lenne annak, hogyha a háziorvosokat anyagilag is valamilyen módon premizálnánk akkor, hogyha eredményesen szoktatnak le betegeket, ők az elsők, akik ezt megtehetik, hiszen napi kapcsolatban vannak olyan betegekkel, akik már krónikusan dohányoznak, és a dohányzásból eredő mindenféle krónikus bajuk van. Úgyhogy azt gondolom, hogy itt az alapellátás szintjén kellene elkezdeni a leszoktatási kampányokat.
Ennyi lett volna az ajánlási pontokhoz a hozzáfűznivalóm. Elnök úr, ne haragudjon meg, nem akartam még egy gombot nyomni kétpercesre is, de szeretnék reagálni egy-két dologra. Heintz doktor úrnak mondanám, hogy senki nem vitatta a tudományos evidenciákat ebben a vitában. Nagyon ütős és nagyon kemény volt az előterjesztői expozéja, és én azt gondolom, hogy nincsen már vita arról, hogy a dohányzás, a tüdőrák és egyéb légúti megbetegedések között milyen összefüggések vannak. Az is biztos, hogy ez a cél teljesen világos, és kitapintható társadalmi konszenzus van mögötte. Tehát én azt gondolom, hogy nagyon sokat léptünk előre ezen a téren.
De az eszközrendszert jól kell megválasztani. Nagyon sokszor mondtuk ebben a vitában, hogy ez az eszköz, a korlátozás és a tiltás nem elég, tehát önmagában borzasztóan kevés, és nem is biztos, hogy Magyarországon, ami sajnálatosan nem egy túlzottan jogkövető társadalom, ennek komoly hatása lesz önmagában. Csupán tiltással olyan abszurd helyzeteket lehet majd előidézni, ami a tegnapi internetes interjúban volt, hogy álnéven dohányoznak bizonyos kormányhivatali vezetők. Nem tudom, hogy olvasták-e a képviselőtársak, de elég idétlenül hangzott. Tehát csupán a tiltás nem elég.
Még egy dolog: társadalmi vita akkor is kell, hogyha az evidenciákkal már mindenki egyetért, nem lehet megúszni a széles körű társadalmi vitát. Én azt gondolom, hogy vitatkozni kell még a legádázabb, legelvetemültebb dohányipari lobbistával is, hiszen ez a mi kötelességünk, hogy a széles társadalmi környezettel megvitassuk ezeket a jogszabályokat. Úgyhogy én ebben teljesen egyetértek Szávay képviselő úrral, amikor azt mondja, hogy ilyen rapid módon, egyéni képviselői indítvánnyal beterjesztve és a társadalmi vitát megúszva nem túl kulturált jogot alkotni.
És hatástanulmány is kell egy ilyen típusú jogszabálytervezetnél, hiszen itt röpködnek a 60-70 milliárdok, és nem tudjuk pontosan, hogy ez jövedékiadó-kiesés lesz vagy egyéb költségvetési hatása lesz. Hiába látjuk a nemzetközi példákat és elemezzük, hiába látjuk, hogy önmagában úgy néz ki, hogy a tiltásnak is van egészséghozadéka, hogyha nem látjuk ennek a gazdasági hatásait, és nincsen ez modellezve, akkor komoly zsákutcába futhatunk bele. Egyáltalán nem biztos, hogy Magyarországon ez ugyanúgy fog működni, ahogy működött, mondjuk, Skóciában, vagy éppen itt a WHO magyarországi irodája törökországi példát hozott föl. Borzasztóan sok tekintetben különböznek ezek a társadalmak, és abszolút más lehet a hatása egy ilyen törvényi környezetnek Skóciában, mint Magyarországon. Úgyhogy a hatástanulmányt, én azt gondolom, itt sem lehet megúszni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Jávor Benedek tapsol.)
