ELNÖK (dr. Ujhelyi István)
ELNÖK (dr. Ujhelyi István)
ELNÖK (dr. Ujhelyi István): Tisztelt Országgyűlés! Március 8-ára ébredtünk, és amellett, hogy a Zoltánokat ünnepeljük, ha van a teremben vagy figyel minket Zoltán, akkor boldog névnapot kívánok valamennyiük számára, emellett március 8-án hagyományosan és nem csak Magyarországon a hölgyeket is köszöntjük. Engedjék meg, hogy nőnap alkalmából valamennyi férfi kollégám nevében köszöntsem nemcsak az Országgyűlés hölgytagjait (Zakó László: Az enyémben nem!), hanem munkatársainkat, családtagjainkat, a minket figyelő honfitárs hölgyeket, asszonyokat, lányokat egyaránt.
Önök is tudják, hogy március 8-át több mint száz éve ünneplik a világ minden táján, a hagyomány szerint egy 1857-es New York-i tüntetésre emlékezve, s bár másfél évszázad telt el a New York-i tüntetés óta, de a női jogok területén számtalan adóssága van a mi társadalmunknak is. A felmérések szerint a gazdasági és szociális jogok területén még mindig hátrányos helyzetben vannak a nők, miközben óriási feladat és felelősség hárul rájuk a közéletben és a magánéletben egyaránt. A mi századunk, a XXI. század kemény, férfias világában a nőknek helyt kell állniuk, amelyben a hagyományos szerepek új és újabb feladatokkal egészülnek ki.
Nekünk, politikusoknak, a törvényhozás tagjainak kiemelt feladatunknak kell tekintenünk, hogy döntéseinkkel közelítsünk a férfiak és a nők esélyegyenlősége felé, igazságosabbá téve társadalmunkat. Nem elég évről évre kinyilvánítani elkötelezettségünket, hanem konkrét cselekedeteknek is bizonyítani kell azokat.
Tisztelt Hölgyeim! Kérem, fogadják őszinte nagyrabecsülésünket. És bár a véletlen hozta, de így a szerencsés, hogy éppen a mai napon fog tárgyalni az Országgyűlés egy politikai vitanap keretében egy olyan témát, amely nagyon-nagyon sokban fogja érinteni a hölgyek, nők, asszonyok társadalmi helyzetét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miután annyi virágot az elnöki pulpitusról nem lehet szétosztani, ahányan vannak ilyenkor a teremben, ezért én egy kis apró gesztussal, most nem rohanok le, de hoztam néhány virágszálat egyrészt a jegyzőkönyvvezető hölgyeknek, akik soha nem kapnak tőlünk semmit, pedig nélkülük nem örökíthetné meg az Országgyűlés az utókornak azt a munkát, amit mi végzünk - majd az ülés végén odaadom a hölgyeknek -, és természetesen a technikus kolléganőnek, aki napról napra itt van köztünk, és a Magyar Rádió és a sajtó képviselőinek is szeretettel. Ha nem haragszanak, akkor ezt a virágot most nem rakom ki az elnöki pulpitusra, hanem elkezdjük munkánkat. Köszöntsék fel otthon majd szeretteiket! (Szórványos taps.)
