LÁZÁR JÁNOS
LÁZÁR JÁNOS
LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először talán azzal kezdeném Farkas Gergely képviselőtársam számára, hogy nem Tisza Kálmánról, hanem fiúgyermekéről, Tiszta Istvánról van szó. (Farkas Gergely: Kijavítottam utána.) Annak a vitának az emlékét Balczó Zoltán alelnök úr alatt a pulpitus mögött az a golyónyom egyébként élőben visszaadja. Soha nem kívánnám, hogy a vita mélysége ilyen irányt vegyen. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás közbeszól.)
De a történelmi hűség kedvéért azért azt is szeretném megjegyezni képviselőtársam számára, hogy a logika nem rossz, mert Tisza Istvánt az a fajta mentalitás és magatartás kényszerítette bizonyos lépésre, amely akkor az ellenzéket jellemezte. Az az ellenzék akkor - azt gondolom, az országot veszélybe sodorva, mint ahogy a későbbi események világosan bizonyították 1918 és ’20 között - lehetetlenné akarta tenni az ország kormányzását. Mindegy, hogy hányan voltak, attól függetlenül egyébként, hogy akkor nem volt általános parlamenti választás Magyarországon, az akkori ellenzék mindent elkövetett annak érdekében, hogy az akkori kormánytöbbség munkáját lehetővé tegye... (Jelzésre:) Lehetetlenné tegye. Nem gondolom azt, képviselőtársam, hogy ilyen párhuzamot kívánt állítani. Nem gondolom azt, hogy önmagukra gondolt, amikor Tisza Istvánt és ellenzékét hozta ide szóba. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Nem magunkra gondoltunk.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt a megjegyzést szeretném tenni, hogy a mi demokratikus elkötelezettségünket abból kell megnézni, hogy amikor a parlament megalakult, akkor milyen mandátumaránnyal jutottak be az ellenzéki pártok. Tóbiás képviselőtársam, a három ellenzéki pártnak van egyharmada a magyar parlamentben a számok szerint? Nincs. Kinek köszönheti a Házszabályhoz szükséges egyharmados parlamenti többséget, például a bizottságokban? (Felzúdulás, közbekiáltások az ellenzéki pártok soraiból. - Novák Előd: 53 százalék!) Kinek köszönheti?
Tehát én nagyon nagyra értékelem azt, amikor önök a valóság elferdítésével megpróbálják a Házszabályt politikai ügyre felhasználni, de ez egy kivételes és különleges eljárás, amely a mi javaslatunk szerint ülésszakonként hat alkalommal vehető igénybe (Nyakó István: Miért nem tizenkettő?), korlátozott formában. Én végighallgattam önöket nagy türelemmel, szeretném elmondani, hogy milyen ok vezetett bennünket… (Közbeszólások az ellenzék soraiból, köztük Nyakó István: Minket nem akartok tovább hallgatni, úgy látom.)
Köszönöm, elnök úr, nem tudom befejezni a mondandómat, Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbekiáltások a kormánypárti padsorokból: Szégyellhetik magukat! - Közbekiáltások mindkét oldalon. - Az elnök csenget.)
(12.50)
